adozona.hu
BH+ 2009.5.233
BH+ 2009.5.233
A normatív állami támogatásban részesülő gyermekvédő intézményben munkaviszonyban álló nevelőtanár munkabérét a közalkalmazottakra vonatkozó szabályok figyelembevételével kell megállapítani [1993. évi LXXIX. törvény 122. §, Kjt. 61. § (1) bekezdés, 64. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. február 1-jétől 2004. január 9-ig munkaviszonyban állt az alperessel. A munkaviszony a munkavállaló rendkívüli felmondásával szűnt meg.
A felperes a keresetében különböző jogcímeken elmaradt munkabére, valamint szabadságmegváltás és felmentési időre járó átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmét elsődlegesen arra alapította, hogy az alperesnél nevelőtanárként dolgozott, és az alperes nem az alkalmazandó Kjt. rendelkezései szerint állapította ...
BH+ 2009.5.233 A normatív állami támogatásban részesülő gyermekvédő intézményben munkaviszonyban álló nevelőtanár munkabérét a közalkalmazottakra vonatkozó szabályok figyelembevételével kell megállapítani [1993. évi LXXIX. törvény 122. §, Kjt. 61. § (1) bekezdés, 64. § (2) bekezdés].
A felperes 2003. február 1-jétől 2004. január 9-ig munkaviszonyban állt az alperessel. A munkaviszony a munkavállaló rendkívüli felmondásával szűnt meg.A felperes a keresetében különböző jogcímeken elmaradt munkabére, valamint szabadságmegváltás és felmentési időre járó átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmét elsődlegesen arra alapította, hogy az alperesnél nevelőtanárként dolgozott, és az alperes nem az alkalmazandó Kjt. rendelkezései szerint állapította meg a munkabérét.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 679 851 forint elmaradt munkabér (munkabér-különbözet, műszakpótlék, munkaszüneti napon végzett munka ellenértéke, túlmunkabér), 116 088 forint 13. havi juttatás, 216 359 forint szabadságmegváltás, 130 000 forint felmentési időre járó munkabér megfizetésére.
A megállapított tényállás szerint az alperes a perbeli időszakban gyermekjóléti és gyermekvédelmi tevékenységet látott el a P., B. út alatt működtetett lakásotthonban, ahol nyolc fogyatékos gyermeket neveltek. Az alperes 2003. január 30-án támogatási szerződést kötött a Megyei Területi Államháztartási Hivatallal normatív állami hozzájárulás folyósítására gyermekvédelmi közfeladat ellátásáért 2003. évre. Ennek 4. pontja szerint az alperes köteles volt a munkavállalók számára legalább a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) IV-V. fejezeteiben, az 55-80. §-okban megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, előmeneteli és illetményrendszerre vonatkozó feltételeket biztosítani.
A felperes 2003. február 15-én kelt kinevezése szerint lakóotthoni nevelőtanár munkakörben dolgozott, "E 4-es" fizetési besorolással havi 80.000 forint munkabérért. 2003. szeptember 15-től az alperes egyoldalúan módosította a felperes munkaszerződését, a munkakörét gyermekfelügyelőre változtatta és "E 7-es" besorolással havi 86 800 forint munkabért állapított meg a részére. Miután a perben a felek között vitatott volt a felperes által ténylegesen betöltött munkakör, a munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a felperes a munkaviszonya fennállása alatt mindvégig nevelő munkakörben dolgozott, annak ellenére, hogy a munkaszerződés módosítása 2003. szeptember 15-től gyermekfelügyelő munkakört nevezett meg, azonban a felperes feladatai ezt követően sem változtak. A felperes a munkaidejének túlnyomó részében nevelési feladatokat is ellátott, a munkája nem korlátozódott a gyermekek felügyeletére.
Az ítélet indokolása részletesen kifejtette, hogy a felek között az alperes munkáltatóra (alapítvány) tekintettel közalkalmazotti jogviszony nem, csak munkaviszony jöhetett létre, ez azonban nem zárja ki a Kjt. rendelkezéseinek alkalmazását, amennyiben azok az Mt.</a>-ben írtaknál kedvezőbbek a munkavállalóra nézve, és az eltérést a törvény megengedi. A munkaügyi bíróság hivatkozott a támogatási szerződésben vállalt alperesi kötelezettségre, melyet a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 28. § (13) bekezdése ír elő, továbbá arra, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (továbbiakban: Kt.) 122. §-ában foglaltakat is alkalmazni kell. Eszerint a munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, valamint a pedagógusok munkabére és pótléka nem lehet kevesebb az azonos feladatot ellátó közalkalmazottaknak járó illetmény és pótlék legkisebb mértékénél. A munkaügyi bíróság a Kjt. 61. § (1) bekezdése, és a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet II. számú melléklete alapján megállapította, hogy a pedagógus munkakörnek megfelelő nevelő munkakört betöltő felperest a végzettsége, képzettsége és az általa korábban betöltött munkakörök alapján az F/8-as kategóriába kellett volna az alperesnek besorolnia, ezért a felperes az őt megillető havi 132 000 forint, és a részére ténylegesen kifizetett havi bruttó munkabére különbözetére jogosult, és havi 132 000 forint munkabér figyelembevételével határozta meg a felperes további követeléseinek (műszakpótlék, túlóra, stb.) összegét.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az alperes nem vitatta, hogy a támogatási szerződés alapján köteles volt alkalmazni a Kjt. 55-80. §-aiban foglalt rendelkezéseket. Ezért alappal azt sem vitathatja, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására a Kjt. 64. § (2) bekezdése alapján alkalmazni kell a Kjt. 87/A. §-ban foglaltakat is. Az alperes által működtetett gyermekotthon nevelési, oktatási intézménynek minősül, és mint ilyenre irányadó a Kt. 122. § (3) bekezdése. A 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 165. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet melléklete II. pontja szerint a gyermek és ifjúságvédő intézetekben nevelő munkakört betöltő személy az "F" fizetési osztályba tartozik, és ugyanez következik a 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet melléklete "besorolási előírások a kinevezések elkészítéséhez" címhez tartozó 1. pontjának rendelkezéseiből is. A felperes jogszabályi besorolása "F" fizetési osztálynak és a 8. fizetési fokozatnak megfelelő a Kjt. 61. § (1) bekezdés f) pontja és a 62. §, valamint a 65. §-a alapján, figyelemmel a 64. § (2) bekezdésében és a 87/A. §-ban írtakra.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Elsődlegesen az eljárt bíróságok jogszabály alkalmazását sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy az alperes alapítvány által fenntartott gyermekotthon nem közoktatási intézmény, hanem a gyermekvédelmi, szociális szférába tartozik, ezért arra nem a közoktatásról szóló, hanem a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény az irányadó. Az eljáró bíróságok a felperes közalkalmazotti besorolását jogszabálysértően olyan kormányrendeletekre alapították, melyek hatálya csak a helyi önkormányzatok és az állami költségvetési szervek által fenntartott intézményekre, illetve ilyen szerveknél foglalkoztatottakra, és a nem intézményi keretek között foglalkoztatott közalkalmazottakra terjed ki. Sérelmezte a Kjt. 64. § (2) bekezdése alapján a Kjt. 87/A. §-ának alkalmazását is, mert mindkét szakasz csak 2004. január 1-jétől volt hatályos, ezért 2003. február 1-jétől kezdődő munkaviszony esetén nem alkalmazható. Továbbá arra is hivatkozott, hogy a felperes a gyermekfelügyelő munkakörbe történő átsorolását elfogadta, amit bizonyít, hogy így dolgozott tovább.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében - a tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint az alperes alapítvány részére 2003. évre a Megyei Területi Államháztartási Hivatal normatív állami hozzájárulást folyósított. A 2003. január 30-án megkötött támogatási szerződés szerint az alperes köteles volt a munkavállalók számára legalább a Kjt. IV-V. fejezeteiben, az 55-80. §-okban megállapított, a munkaidőre, pihenőidőre, előmeneteli és illetményrendszerre vonatkozó feltételeket biztosítani. A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában helyesen jelölte meg, hogy az alperes kötelezettsége a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 28. § (13) bekezdésében foglalt előíráson alapult.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a felperes munkakörének és a havi munkabérének a megállapítását és annak jogszabályi alapját sérelmezte, ugyanakkor a Kjt. vonatkozó rendelkezéseinek (55-80. §) alkalmazását nem támadta.
A felülvizsgálati kérelem arra helytállóan hivatkozott, hogy az alperes által fenntartott lakásotthon nem minősül nevelési-oktatási intézménynek, hiszen a Kt.</a> perben hatályos 20. §-a azt ekként nem nevesítette, a jogerős ítéletnek a Kt. 30. §-ára történt hivatkozása ezért téves. A lakásotthonra, gyermekotthonra elsődlegesen a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (57. §) és a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet [109. § (1) bekezdés, 125. § (1) bekezdés] vonatkozik. Miután az eljárt bíróságok megalapozottan, törvénysértés nélkül állapították meg, hogy a felperes munkaköre a munkaviszonya fennállása alatt mindvégig nevelőtanár volt, helytálló a jogerős ítéletnek a Kt. 122. § (3) bekezdésében foglaltakra történő hivatkozása, mert az - többek között - gyermekvédő intézményben foglalkoztatott nevelőtanárokra is vonatkozik.
A nevelőtanár munkakörben alkalmazott felperes besorolására és havi munkabérére vonatkozó megállapítás a Kjt. irányadó rendelkezései (55-80. §) alapján - az alperes által sérelmezett kormányhatározatok alkalmazása nélkül is - aggálytalan.
A felperes végzettsége és szakképzettsége megállapíthatóan megfelel a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet II. számú melléklet II. rész 6. pontjában a nevelőkre előírt felsőfokú pedagógiai szakképzettségnek. A Kjt. 61. § (1) bekezdés f) pontja szerint az "F" fizetési osztályba tartozik a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez kötött munkakör. Jóllehet helytálló az a felülvizsgálati érvelés, miszerint a Kjt.-nek a jogerős ítélet által hivatkozott 64. § (2) bekezdése és 87/A. §-a csak 2004. január 1-jétől volt hatályos, ez érdemben nem érinti a felperes Kjt.-n alapuló munkabérének megállapítását. A fizetési fokozat megállapításánál ugyanis a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő beszámítása, illetve ezen túlmenően a munkaviszony azon tartamának figyelembevétele, amely alatt a felperes a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett, a 2004. január 1-jét megelőző időszakban hatályos Kjt. 64. § (2) bekezdésének megfelelt. Ezen rendelkezés alkalmazására vonatkozó kötelezettség pedig nem volt az alperes által vitatott. Mindezekből következően a felperes tekintetében a Kjt. szerinti "F" fizetési osztály és a 8. fizetési fokozatnak megfelelő havi munkabér megállapítása nem jogszabálysértő.
A fentiekre tekintettel ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.186/2008.)