adozona.hu
EH 2008.1814
EH 2008.1814
A kollektív szerződés a sztrájk-törvénnyel ellentétesen nem írhatja elő, hogy sztrájk jogszerűen csak a még elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodás esetén tartható [Mt. 13. § (2)-(3) bekezdés; 1989. évi VII. törvény 3. § (1) bekezdés, 4. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a 2006. március 13-án 6 órától 8 óráig az I. számú blokknál meghirdetett figyelmeztető sztrájkkal összefüggésben az alperes megsértette a sztrájkkal kapcsolatos együttműködési kötelezettségét, a sztrájkhoz való jog gyakorlását. Arra hivatkoztak, hogy az alperes mindent megtett a figyelmeztető sztrájk megakadályozására, a sztrájkot ellehetetlenítő vezérigazgatói közleményt tett közzé, a figyelmeztető sztrájk tényének deklarálását sem ...
EH 2008.1814 A kollektív szerződés a sztrájk-törvénnyel ellentétesen nem írhatja elő, hogy sztrájk jogszerűen csak a még elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodás esetén tartható [Mt. 13. § (2)-(3) bekezdés; 1989. évi VII. törvény 3. § (1) bekezdés, 4. § (2) bekezdés].
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a 2006. március 13-án 6 órától 8 óráig az I. számú blokknál meghirdetett figyelmeztető sztrájkkal összefüggésben az alperes megsértette a sztrájkkal kapcsolatos együttműködési kötelezettségét, a sztrájkhoz való jog gyakorlását. Arra hivatkoztak, hogy az alperes mindent megtett a figyelmeztető sztrájk megakadályozására, a sztrájkot ellehetetlenítő vezérigazgatói közleményt tett közzé, a figyelmeztető sztrájk tényének deklarálását sem biztosította (megakadályozta a sztrájknak, mint a blokkot érintő lényeges eseménynek az ügyeletes mérnöki naplóba történő bejegyzését), visszaadta a sztrájkban részt vevő munkavállalókról átadott névsort.Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint az elégséges szolgáltatás mértékében történő megállapodás hiánya miatt nem volt megtartható a sztrájk, nem történt olyan esemény, amelyet az ügyeletes mérnöki naplóban rögzíteni kellett volna, a névsor visszaadása nem befolyásolta a sztrájk megtartását.
A munkaügyi bíróság a keresetet ítéletével elutasította.
A megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes 2006. március 9-én írásban bejelentette, hogy az I. számú blokknál a főjavítási munkák szüneteltetésével figyelmeztető sztrájkot fognak tartani 2006. március 13-án 6 órától 8 óráig. A 2006. március 12-én megtartott egyeztető bizottsági ülésen az alperes kijelentette, hogy a még elégséges szolgáltatásról való megállapodás hiányában a sztrájkra nem kerülhet sor, visszaadta az I. rendű felperes elnökének a figyelmeztető sztrájkban részt venni szándékozók névsorát. Az alperes vezérigazgatója 2006. március 12-én közleményben tudatta a munkavállalókkal, hogy a meghirdetett figyelmeztető sztrájkot jogszerűen nem lehet megtartani, ennek figyelembevételével, a lehetséges jogkövetkezmények mérlegelésével döntsenek esetleges részvételükről. 2006. március 13-án 5 óra 40 perckor az alperes üzemviteli igazgatója I. rendű felperes elnökének és alelnökének kijelentette, hogy nem engedi bejegyezni az ügyeletes mérnöki feladatnaplóba az általa jogszerűtlennek tartott sztrájkot, majd az ügyeletes mérnöki helyiségben ismét kinyilvánította, hogy nem történhet meg a bejegyzés, mert jogszerűtlen a sztrájk megkezdése. Az ügyeletes mérnök sem engedte a bejegyzést az ügyeletes mérnöki naplóba amiatt, hogy mivel az I. számú blokk áll, nem tartozik a nukleáris biztonságot érintő kategóriába. Az I. rendű felperes elnöke ezt követően kijelentette, hogy az alperes eljárása folytán akadályozottnak látja a figyelmeztető sztrájkot, és mivel nem kíván eljárási szabályt sérteni, megfelelő együttműködés hiányában nem tudják a figyelmeztető sztrájkot megtartani. Erről a munkavállalókat is személyesen értesítette.
A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amely akadályozta volna a sztrájk tényleges megtartását. A kollektív szerződés rendelkezése szerint a sztrájk megkezdése előtt 48 órával átadott, a sztrájkban részt venni szándékozókat tartalmazó listát a sztrájk elmaradása esetén vissza kell adni a szakszervezetnek. Az alperes azzal, hogy a sztrájk megkezdése előtt visszaadta a névsort, csupán a jogellenes sztrájktól való elhatárolódását juttatta kifejezésre, ez az együttműködési kötelezettség megsértésének nem értékelhető. Az üzemviteli igazgató és az ügyeletes mérnök magatartása - miszerint nem engedték beírni a sztrájk kezdetét az ügyeletes mérnöki feladatnaplóba - önmagában nem akadályozhatta meg a figyelmeztető sztrájk néhány perccel későbbi megkezdését. A sztrájkot megakadályozó alperesi magatartás hiányában a felperesek sztrájkhoz való joga nem sérült.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a döntés indokolását módosítva abból indult ki, hogy az alperesnél a figyelmeztető sztrájk jogszerű megtartásához is szükséges a még elégséges szolgáltatásban való megállapodás a kollektív szerződés rendelkezése folytán. Az alperes által az M. Rt.-től, illetve M. Zrt.-től beszerzett nyilatkozatok kifejezetten ellenezték a figyelmeztető sztrájk megtartását, az I. számú blokk főjavítási munkáin ezt érintően munkabeszüntetésre jogszerűen nem kerülhetett sor. A bíróság abból a tényből, hogy az elégséges szolgáltatás mértékében a felek nem állapodtak meg, és I. rendű felperes ennek ellenére a figyelmeztető sztrájk megtartása mellett döntött, arra következtetett, hogy az alperes további - felperesek által panaszolt - magatartásai nem minősülnek jogszerűtlennek, illetve együttműködési kötelezettséget sértőnek. Az alperes a március 12-i egyeztetést követően felhívta az I. rendű felperes figyelmét a figyelmeztető sztrájk jogellenességére az elégséges szolgáltatásról való megállapodás hiányában, a résztvevők névsorát ezután alappal visszaadhatta. Ugyanígy nem minősítette a bíróság az együttműködést sértőnek a vezérigazgató közleményét. Az üzemen kívüli blokk főjavítása körében tervezett sztrájk ügyeletes mérnöki naplóba való bejegyzése a kollektív szerződés 4.4.1/a. pontja alapján nem volt szükséges.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helyt adó határozat hozatalát kérték. A felülvizsgálati kérelem indokolása a bírói gyakorlatra hivatkozva vitatta, hogy az elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodás hiányában a sztrájk jogellenes lenne. Az alperes saját magatartásával szembe kerülve nem fogadta el a felperesek azon ajánlatát, hogy a figyelmeztető sztrájk megtartása mellett az I. számú blokk főjavításán minden munkafeladatot elvégeznek, a sztrájknak ilyen formája is lehetséges a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően. A vezérigazgatói nyilvános közlemény közzététele, a névsor visszaadása és a sztrájk tényének az ügyeletes mérnöki naplóba való bejegyzése kifejezett megtagadása az együttműködési kötelezettség megsértésének megállapítására kellő alapot adott. Alperes eljárása egyben rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősült, az I. rendű alperes figyelmeztető sztrájk szervezéséhez való joga csorbítására irányult.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását - tartalma szerint a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Az indokolás szerint a kollektív szerződés szabályainak alkalmazása és értelmezése a meghatározó az adott ügyben, mivel a sztrájk törvény csak általában rendelkezik az együttműködési kötelezettségről, a kollektív szerződés pedig részletezi azt. Fenntartotta perbeli álláspontját, amely szerint a kollektív szerződés alapján (4.2.1. pont) a feleknek meg kell állapodni a még elégséges szolgáltatás mértékéről, enélkül a sztrájk jogellenes.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
1. A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes kollektív szerződése a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (továbbiakban: sztrájk törvény) alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.
Az Mt. 30. § b) pontja alapján a kollektív szerződést kötő felek közötti kapcsolatrendszert a kollektív szerződés szabályozhatja. Ennek keretében a munkáltató és a szakszervezet sztrájkkal kapcsolatos eljárása szabályozható, de erre is irányadó, hogy a kollektív szerződés rendelkezése - az Mt. 13. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - jogszabállyal ellentétes nem lehet.
Az előbbiekből következik, hogy a kollektív szerződés a sztrájk-törvénnyel ellentétesen nem írhatja elő, hogy sztrájk csak a még elégséges szolgáltatás mértékében való megállapodás esetén tartható.
Az alperes kollektív szerződésének érintett szabályai (4.2.1., illetve 4.2.2. pontja) e követelménynek megfelelnek, nem tartalmaznak ilyen törvénybe ütköző rendelkezést. Az alperes és az eljárt bíróságok a perben tévesen értelmezték e rendelkezéseket akként, hogy a sztrájk feltételéül szabják a még elégséges szolgáltatásban történő megállapodást.
A hivatkozott 4.2.1. és 4.2.2. pontokban a kollektív szerződést kötő felek csupán a még elégséges szolgáltatásra vonatkozó néhány feltételben állapodtak meg (a még elégséges szolgáltatás nem lehet egyenértékű a 100 %-os szolgáltatás mértékével; elégséges szolgáltatáson az üzemviteli személyzet által, az üzemviteli előírások szerint halaszthatatlannak minősített tevékenységeket kell érteni).
A munkavállalók sztrájkhoz való joga gyakorlását ellehetetlenítené a jogerős ítéletben elfogadott alperesi álláspont, hiszen - amint a jogerős ítélet is rögzíti - ha az elégséges szolgáltatás mértékében az egyezséget az alperes nem kötötte meg, ez önmagában nem jogellenes, mivel a megállapodásra a felek nem kötelezhetők. Az elégséges szolgáltatásra vonatkozó megállapodás hiányában a figyelmeztető sztrájk jogellenesnek minősítése a sztrájk-törvény 3. § (1) bekezdésébe és 4. § (2) bekezdésébe ütközik, ellentétes az ítélkezési gyakorlattal (BH 1991/255. sz. jogeset).
2. A sztrájk törvény 1. § (3) bekezdése előírja, hogy a sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell működni. Az ennek részét képező egyeztetés tekintetében irányadó Mt. 194. § (3) bekezdése szerint az egyeztetés ideje alatt a feleknek tartózkodniuk kell minden olyan cselekedettől, ami a megállapodást veszélyezteti.
Az előbbiek értelmében a sztrájkjog gyakorlása során a felek magatartását az együttműködési kötelezettség szempontjából annak alapján kell megítélni, hogy az a megállapodást szolgálja, vagy veszélyezteti.
Az adott esetben az alperes munkáltató téves jogi álláspontból kiindulva tényként kezelte a figyelmeztető sztrájk jogellenességét az elégséges szolgáltatásra vonatkozó megállapodás hiányában. Ebből kiindulva a meghirdetett figyelmeztető sztrájkot megelőző napon nyilvános vezérigazgatói közleményben arról értesítette a munkavállalókat, hogy a figyelmeztető sztrájkot jogszerűen megtartani nem lehet, és felhívta a figyelmet a sztrájkban való részvétel lehetséges következményeire. E közlemény tartalma alapján alkalmas volt arra, hogy megtévessze a munkavállalókat a sztrájkjog gyakorlását illetően, és attól visszatartsa őket, így nyilvánvalóan nem az együttműködést szolgálta, azzal ellentétes munkáltatói magatartás volt.
A kollektív szerződés 4.1. pontja szerint a sztrájkban részt vevők névsorát a sztrájk megkezdését megelőző 48 órával át kell adni, és amennyiben a sztrájk elmarad a névsort a szakszervezet részére vissza kell adni. Az alperes képviselője a 2006. március 12-én tartott egyeztető bizottsági ülésén, miután rögzítette, hogy a még elégséges szolgáltatásról szóló megállapodás hiányában sztrájkra nem kerülhet sor, a sztrájkot jogszerűtlennek és a sztrájkjoggal való visszaélésnek tartja, a sztrájkban részt vevők névsorát tartalmazó listát visszaadta. Jóllehet az egyeztetés során a felek álláspontja ütközhet, a munkáltató előbbi nyilatkozataival és azt követően csak a sztrájk elmaradása esetén visszaadandó névsor átadásával azt nyilvánította ki egyértelműen, hogy a figyelmeztető sztrájk ügyében a további együttműködéstől elzárkózik.
Az ügyeletes mérnöki feladatnaplóba az egyeztető bizottság által delegált képviselők bejegyzéséről a kollektív szerződés a sztrájk ideje alatti egyeztetés címet viselő 4.4. pont keretében rendelkezik (4.4.1. a) pont). Ennek értelmében helyes az a következtetés, hogy ez a bejegyzés a sztrájk megkezdése előtt nem volt szükséges. Az operatív üzemviteli műveletek végrehajtásáról szóló előírások - bár kétségtelen, hogy a blokkot érintő lényeges események naplózásáról szólnak - az egyes beosztásokra vonatkozó általános követelmények, a sztrájkjog gyakorlását közvetlenül nem érintik.
Az alperes a perben nem vitatta a felperesek keresetlevelében szereplő tényszerű előadást. Eszerint az alperes az elégséges szolgáltatásként 100%-os szolgáltatást kívánt elérni az M. Rt. és a M. Zrt. leveleire hivatkozással. Ez a munkáltatói magatartás a kollektív szerződés 4.2.1. pontjába ütközött. Miután az I. rendű felperes vállalta, hogy a figyelmeztető sztrájk ideje alatt az I. számú blokkban minden folyamatban lévő esedékes munkát elvégeznek, az alperes ezt tévesen, saját magatartásával szembekerülve minősítette a sztrájkot kizáró körülménynek, a felek megegyezését ezzel akadályozta.
A kifejtettek alapján tehát megállapítható, hogy az alperes az előbbi eljárásaival a figyelmeztető sztrájkkal kapcsolatban az együttműködési kötelezettséget és a sztrájkjog gyakorlását sértő magatartást tanúsított. A jogerős ítélet ezzel ellentétes értékelése téves jogszabály-értelmezésen alapul, jogszabálysértő [sztrájk törvény 1. § (3) bekezdés, 3. § (1) bekezdés, 4. § (2) bekezdés, Mt. 194. § (3) bekezdés].
Minthogy az alperesnek a felperesek által megjelölt fenti magatartásai jogszabályba, illetve kollektív szerződésbe ütköztek, formálisan sem feleltek meg a jogszabályoknak, ugyanezen magatartások miatt rendeltetésellenes joggyakorlás nem állapítható meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította, hogy az alperes a figyelmeztető sztrájkkal kapcsolatban megsértette az együttműködési kötelezettségét és a sztrájkhoz való jog gyakorlását.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.751/2007.)