adozona.hu
EH 2008.1807
EH 2008.1807
A szerződéses katonaként szolgálati viszonyban álló személy részéről történő parancsmegtagadás a közbizalom súlyos veszélyeztetését valósítja meg akkor is, ha az nem válik civil személyek számára ismertté [2004. évi XCV. törvény 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete a szolgálati viszonyát megszüntető parancsnok-helyettesi határozat és a felmentés hatályon kívül helyezésére, valamint a szolgálati viszonya helyreállítása mellőzésével az anyagi jogkövetkezmények alkalmazására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a szolgálati felettes határozatát megváltoztatta, a 2005. december 5-én kelt felmentést hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest elmaradt illetmény, felmentési időre járó illetmény, valamint a jogviszony helyreállít...
EH 2008.1807 A szerződéses katonaként szolgálati viszonyban álló személy részéről történő parancsmegtagadás a közbizalom súlyos veszélyeztetését valósítja meg akkor is, ha az nem válik civil személyek számára ismertté [2004. évi XCV. törvény 3. §].
A felperes keresete a szolgálati viszonyát megszüntető parancsnok-helyettesi határozat és a felmentés hatályon kívül helyezésére, valamint a szolgálati viszonya helyreállítása mellőzésével az anyagi jogkövetkezmények alkalmazására irányult.A munkaügyi bíróság ítéletével a szolgálati felettes határozatát megváltoztatta, a 2005. december 5-én kelt felmentést hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest elmaradt illetmény, felmentési időre járó illetmény, valamint a jogviszony helyreállítása helyett további kéthavi átlagkereset megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes szerződéses szakaszvezető katonaként állt szolgálati viszonyban az alperessel, munkáját a logisztikai zászlóalj javító századában végezte. A 2005. október 13-án kelt parancs október 18-ára technikai eszközök vasúti szállítását rendelte el, amelyhez bérelt kocsikat használtak. A felperes részt vett a berakodásban és a szállítandó áruk rögzítésében, a kocsiba azonban a főtörzsőrmester szakasz-tiszthelyettes parancsa ellenére - egy másik társával együtt - nem volt hajlandó beszállni, ennek okaként a vonat nem megfelelő higiénés körülményeit jelölte meg. A felperes és társa a parancsmegtagadás következményeire figyelmeztetés után sem szállt fel a vonatra. A Katonai Ügyészség a felperes ellen a Btk. 354. § (1) bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt nyomozást folytatott, majd 2005. december 5-én vádat emelt.
Az alperes parancsával a felperes szolgálati viszonyát 2005. december 8-ai hatállyal a Magyar Honvédségről szóló 2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 56. § c) pontja alapján - utalva az 59. § (2) bekezdés c) pontjára - felmentéssel megszüntette arra hivatkozva, hogy a felperes a parancs megtagadásával a Honvédség működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyeztette. A felperes szolgálati panaszát határozattal elutasították.
A munkaügyi bíróság osztotta a felperesi kereseti álláspontot arról, miszerint a felmentés indokolásában megjelölt méltatlanságnak és a közbizalom súlyos veszélyeztetésének a katonai szervezeten kívüli viszonylatban kell megvalósulnia, amikor az adott magatartás a civil szférában is széles körben ismertté válik. Az adott esetben a cselekménynek nem volt a szervezeten kívüli tanúja, így a szervezet tekintélyének sérelme nem valósulhatott meg. A munkaügyi bíróság utalt arra is, hogy a büntetőeljárásra figyelemmel az alperes nem sértette meg a felperes által hivatkozott jogszabályt, amikor nem indított fegyelmi eljárást.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy a Hjt. 59. § (6) bekezdés c) pontja szerinti felmentési indok elbírálásánál figyelemmel kell lenni a jogszabály a)-b) pontjaira is, és a c) pont szerinti méltatlanság megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az elkövetett cselekmény súlya "nagyságrendileg hasonlít" az a)-b) pontban részletezett esetekhez.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a felperesi parancsmegtagadással a Magyar Honvédség működéséhez szükséges közbizalom fenntartásának súlyos veszélyeztetése megvalósult, mivel a katonai szolgálat teljesítése önkéntes vállalás alapján szigorú függelmi rendszerben valósul meg, a bűncselekményt kivéve a katonának az elöljárója parancsát végre kell hajtania. Tévesnek minősítette ezért, hogy a közbizalom veszélyeztetésének a katonai szervezeten kívüli viszonylatban kell megvalósulnia. Érvelése szerint annak sincs jelentősége, hogy kik és hányan voltak jelen. A jogerős ítélet ezért sérti a Hjt. 59. § (6) bekezdés c) pontját, továbbá a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény (továbbiakban: Hvt.) 92. § (1) bekezdését, 105. § (1) bekezdését, 108. § (1) és (2) bekezdését, és a Hjt. 3. § (1) és (2) bekezdését. Az alperes vitatta a másodfokú bíróság által hivatkozott Hjt. 59. § (6) bekezdés a) és b) pontjai alkalmazhatóságát is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a büntetőbíróság az ellene indított eljárást jogerősen megszüntette, és az ártatlanság vélelme miatt senki nem hivatkozhat a parancsmegtagadásra.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a felmentésről szóló intézkedését a Hjt. 59. § (2) bekezdés c) pontja szerinti szolgálatra méltatlanságra, és az 59. § (6) bekezdés c) pontjára alapozta, amely szerint a szolgálatra méltatlan az, aki magatartásával a Honvédség működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyezteti. A másodfokú bíróság ezért - még összehasonlításul is - tévesen hivatkozott az önálló méltatlansági okként minősülő Hjt. 59. § (6) bekezdés a)-b) pontjában szabályozottakra; az egyes indokokat az adott konkrét jogszabályi feltételek keretei között lehet értelmezni.
Az első- és a másodfokú bíróság a felperes cselekményét az elöljáró konkrét parancsának megtagadásaként minősítette és bírálta el, mivel a felperes a parancs teljesítésére a következményekre vonatkozó figyelemfelhívás ellenére sem volt hajlandó. A perbeli felmentés megalapozottságának vizsgálatához a parancsmegtagadás tényének megállapítását a büntetőeljárás kimenetele nem érinti, arra is tekintettel, hogy ezen eljárás megszüntetésére elévülés okán, és nem pedig a Btk. 354. § (1) bekezdése szerint minősülő cselekmény hiányában került sor.
Az alperes helytállóan hivatkozott annak figyelmen kívül hagyására, hogy a szolgálati viszony az állam és az állomány tagja közötti olyan sajátos jogviszony, amelyben az állomány tagja a szolgálati viszonyból eredő kötelmeit önkéntes vállalás alapján szigorú függelmi rendben, akár életének és testi épségének kockáztatásával és egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti [Hvt. 92. § (1) bekezdés, Hjt. 3. § (1) és (2) bekezdés]. Az előbbiek szerinti szigorú alá-, fölérendeltséget kifejező vezetési eszközök, a Hvt. 105. § (1) bekezdés szerinti parancs a Magyar Honvédség rendeltetésszerű működését szolgálják, ezért a Hvt. 108. § (1) és (2) bekezdése értelmében az elöljárói parancs csak akkor tagadható meg, ha a katona azzal bűncselekményt követne el.
Az elöljáró parancsnak való, az előbbiek szerinti feltétlen alárendeltség maradéktalan érvényesítése a Magyar Honvédség egységes és a törvényi céloknak megfelelő eredményes működésének alapfeltétele, és - egyebek mellett - ebben megtestesül a társadalmi bizalom a törvényes és hatékony, a köz javát szolgáló működésre. Ennek a közbizalomnak a súlyos veszélyeztetését jelenti a parancs egyéb, a törvény által meg nem engedett okból történő megkérdőjelezése akkor is, ha az nem válik a civil személyek számára ismertté.
Az elöljárói paranccsal való nyílt, más katonák jelenlétében egy katonai feladatsor megvalósítása közben történt felperesi szembeszegülés az adott esetben önmagában alkalmas volt a méltatlanságot megalapozó közbizalom súlyos veszélyeztetésére. Az ezzel ellentétes első- és másodfokú ítélet tévesen terjesztette ki a jogszabály értelmezését a közbizalom tényleges megingására.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.441/2007.)