adozona.hu
EH 2008.1804
EH 2008.1804
A polgármester kinevezését a képviselő-testület egyoldalú intézkedésével nem változtathatja meg [1994. évi LXIV. törvény 13. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével - a keresetnek megfelelően - megállapította, hogy a felperes heti munkaideje 40 óra, illetménye 245 000 forint/hó volt az alperesnél.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. október 21-étől volt az alperes főállású polgármestere, heti 48 órás munkaidővel 165 000 forint/hó illetmény mellett. A faluház vezetésére vonatkozó megállapodást a felek 2002. október 28-án felbontották, azonban a felperes külön díjazás nélkül is vállalta...
EH 2008.1804 A polgármester kinevezését a képviselő-testület egyoldalú intézkedésével nem változtathatja meg [1994. évi LXIV. törvény 13. §].
A munkaügyi bíróság ítéletével - a keresetnek megfelelően - megállapította, hogy a felperes heti munkaideje 40 óra, illetménye 245 000 forint/hó volt az alperesnél.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. október 21-étől volt az alperes főállású polgármestere, heti 48 órás munkaidővel 165 000 forint/hó illetmény mellett. A faluház vezetésére vonatkozó megállapodást a felek 2002. október 28-án felbontották, azonban a felperes külön díjazás nélkül is vállalta ezen tevékenység ellátását.
A képviselő-testület határozatával a felperes heti munkaidejét 38 órában határozta meg arra hivatkozással, hogy a felperes a faluház vezetői feladatokat már nem látja el, és a szennyvíz-beruházás miatti többletfeladatok is megszűntek. A határozat a felperes illetményét 2005. január 1-jétől február 12-éig 245 000 forintban, 2005. február 13-ától pedig 183 800 forintban határozta meg.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az 1994. évi LXIV. tv. (továbbiakban: Pt. tv.) 3. §-ában, 13. §-ának (2) bekezdésében, a Ktv. 14. § (1) bekezdésében és az Mt. 82. §-ában szabályozottakból nem következik, hogy a képviselő-testület és a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes kinevezését egyoldalúan módosíthatná akként, hogy csökkenti a munkaidejét, illetve az illetményét. A javadalmazás csökkentésére nem ad lehetőséget a polgármesteri tisztség fennállása alatt a munkaterhek változása sem.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a főfoglalkozású polgármester kinevezési okmányában meghatározott munkaidő és illetmény csak jogszabály kifejezett rendelkezése alapján módosítható, figyelemmel a Ktv. 39. §-ában és a Pt. tv. 3. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra is. Abból a tényből, hogy a Pt. tv. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében az Mt.</a>-nek és a Ktv.-nek a munkaszerződés és a kinevezés közös megegyezéssel való módosítására vonatkozó szabályai a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyban nem alkalmazhatók, az következik, hogy a közvetlen választással létrejövő tisztség esetében a törvény a közös megegyezéses módosítást sem teszi lehetővé, nemhogy egyoldalú intézkedés megtételét.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az ítéletek "megváltoztatására", és a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint az 1990. évi LXV. tv. 37. §-ának (2) bekezdése szerint a polgármesteri tisztség betöltésének módját a képviselő-testület a megbízás időtartamán belül egy esetben, a polgármester egyetértésével változtathatja meg, így nem valós, hogy a kinevezést követően a jogviszony semmilyen módon nem módosítható. A törvény jóval nagyobb horderejű kérdésben is lehetőséget ad módosításra, és mivel a többen benne van a kevesebb, nem kizárt a munkaidő és munkabér módosítása. Érvelése szerint a testületi határozatot a felperes tudomásul vette, hiszen tisztában volt a munkaterhének csökkenésével. Az alperes álláspontja szerint jogszabály nem tiltja, hogy a képviselő-testület a megváltozott munkamennyiséghez igazodva döntsön a munkaidőkeret módosításáról és az ehhez arányos illetményről.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet helytállóan utalt arra, hogy a Ktv. 39. §-ának (1)-(3) bekezdése a polgármester foglalkoztatási jogviszonyára is irányadó. Az (1) bekezdés szerint a munkaidő heti 40 óra, hétfőtől csütörtökig 8 órától 16,30 óráig, pénteken 8 órától 14 óráig tart. A képviselő-testület a heti munkaidő figyelembevételével a napi munkaidő beosztását eltérően is megállapíthatja. A (2) bekezdés szerint a munkaidő az (1) bekezdésben foglaltnál kevesebb is lehet, ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell. A (3) harmadik bekezdés szerint a munkaidőt - az (1), (2) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével - a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb 6 havi, illetve 26 heti keretben is meghatározhatja.
Helytállóan fejtette ki a jogerős ítélet, hogy ezen jogszabály nem a kinevezés módosítására ad lehetőséget, csupán a jogviszony létesítésekor biztosítja a munkaidő és a vele arányban álló illetmény csökkentésében való közös megegyezéses megállapodást.
A Pt. tv. 13. §-ának (1) bekezdésére utalással ugyancsak helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a polgármester foglalkoztatási jogviszonyában nincs lehetőség közös megegyezéses módosításra sem, így a képviselő-testület egyoldalú intézkedésével nem változtathatta meg a felperes munkaidejét, illetve illetményét. Az 1990. évi LXV. tv. 37. §-ának (2) bekezdése ugyan kimondja, hogy a polgármesteri tisztség betöltésének módját a képviselő-testület a megbízás időtartamán belül egy esetben a polgármester egyetértésével változtathatja meg, ezen jogszabály a jogvita eldöntése szempontjából jelentőséggel nem bír, hiszen az a tisztség betöltésének módjára vonatkozik, és az is kizárólag közös megegyezéses módosítást tesz lehetővé a felek részéről. Az alperes hivatkozása tehát nem alkalmas annak alátámasztására sem, hogy a képviselő-testület egyoldalú intézkedésével változtathatta meg a felperes esetében a munkaidőt, illetve az ehhez kapcsolódó illetmény mértékét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.631/2007.)