adozona.hu
EH 2008.1802
EH 2008.1802
Olyan esetben, amikor a munkáltató elismerte az üzemi baleset miatti kárfelelősségét, ez az okozati összefüggés fennállása esetén kiterjed az üzemi balesettel összefüggő keresőképtelenség, mind pedig a sorsszerű megbetegedés miatt járó táppénz összegére [Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az 1998-ban elszenvedett üzemi balesetével összefüggő kára megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a kára a baleset előtti vájár átlagkeresettel számított táppénz és a rehabilitációs munkakörében elért alacsonyabb keresete alapján számított táppénz különbözetéből adódik, amely táppénz különbözet sorszerű megbetegedés esetén is fennáll.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 573 190 forint keresetveszteség és kamatai megfizetésé...
EH 2008.1802 Olyan esetben, amikor a munkáltató elismerte az üzemi baleset miatti kárfelelősségét, ez az okozati összefüggés fennállása esetén kiterjed az üzemi balesettel összefüggő keresőképtelenség, mind pedig a sorsszerű megbetegedés miatt járó táppénz összegére [Mt. 174. §].
A felperes a keresetében az 1998-ban elszenvedett üzemi balesetével összefüggő kára megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a kára a baleset előtti vájár átlagkeresettel számított táppénz és a rehabilitációs munkakörében elért alacsonyabb keresete alapján számított táppénz különbözetéből adódik, amely táppénz különbözet sorszerű megbetegedés esetén is fennáll.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 573 190 forint keresetveszteség és kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a munkavégzés közben 1998-ban a felperest ért balesetért való teljes felelősségét az alperes elismerte, a felek a nem vagyoni kártérítés és az általános kártérítés tekintetében egyezséget kötöttek, amelynek alapján az alperes havi kártérítési járadékot fizet a felperesnek amellett, hogy rehabilitációs munkakörbe helyezte. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes 2003. március 7-étől 2004. július 31-éig 135 napot töltött keresőképtelen állományban, amelyből 42 nap volt összefüggésbe hozható az üzemi balesetével. Ezen túlmenően 2004. augusztus 1-jétől 2005. október 21-éig további 28 napot volt keresőképtelen saját sorsú megbetegedés miatt.
A munkaügyi bíróság az üzemi balesettel összefüggő, mind pedig a saját sorsú megbetegedés miatt kapott táppénz tekintetében megalapozottnak találta a keresetet, mivel mindkét esetben megállapítható volt a felperest ért kár. Ez egyfelől a korábbi átlagkereset és a baleset miatt keresőképtelenség alapján kapott táppénz különbözetében, másrészt abban jelentkezett, hogy baleset hiányában a sorsszerű megbetegedés alapján járó táppénz is magasabb összegű lett volna. A munkaügyi bíróság a felperes által számított 598 466 forint különbözetből 573 190 forint keresetveszteséget ítélt megalapozottnak.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság vizsgálta a fellebbezési eljárás során pontosított - összegszerűségében 420 673 forint - keresetkiegészítés különbözetre vonatkozó keresetet, és azt az Mt. 186. § (3) bekezdésére hivatkozással elutasította. Utalt arra, hogy az alperes nem tanúsított megtévesztő magatartást, a felperest megillető kártérítési járadékot folyamatosan fizette.
A munkaügyi bíróság által megalapozottnak ítélt további kártérítési igényeket amiatt utasította el, mivel álláspontja szerint ezek nem állnak az üzemi balesettel okozati összefüggésben, hiszen a táppénzes időszakok alatt a felperes általános kóddal, saját sorsú megbetegedése miatt került keresőképtelen állományba, és nem baleseti táppénzben részesült. A felperes gyermekápolási táppénzes állománya úgyszintén nincs összefüggésben az üzemi balesettel, ezért az Mt. 174. §-a és 183. §-a értelmében a felperes ezen igénye is alaptalan.
A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és "a másodfokú eljárásban módosított" kereseti kérelmének megfelelő keresetveszteség megfizetése iránt felülvizsgálati kérelemmel élt. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az Mt. 186. § (3) bekezdését. Álláspontja szerint a rehabilitációval kapcsolatos keresetveszteséget hároméves elévülési időn belül követelhette. Ebben a körben előadta, hogy az alperes évenként felülvizsgálta ugyan a keresetveszteségét, azonban figyelmen kívül hagyta a hosszú betegállományokat, és noha a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet alapján erre az időszakra nem folyósított rehabilitációs keresetkiegészítést, ugyanakkor ezt kártérítést csökkentő tényezőként egész évben figyelembe vette.
A betegállományokkal kapcsolatos keresetveszteség, azaz az ún. vájári átlagkereset alapján elérhető táppénz és a tényleges táppénz közötti különbözetként jelentkező kár vonatkozásában tévesnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját a balesettel való okozati összefüggés hiányáról. Ebben a körben az Mt. 174. §-ának megsértésére hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperest rehabilitációs munkakörbe helyezte, részére kártérítési járadékot folyósít, amelyből levonja a jogszabály alapján járó ún. keresetkiegészítést. Ez utóbbi a keresőképtelenség idejére nem volt folyósítható, a táppénzes napokra azonban a baleset alapján járó kártérítési járadékot megfizette.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A felperes a keresetében az üzemi balesetével összefüggő 42 nap keresőképtelenség idejére a vájári átlagkereset és a táppénz közötti különbözet megfizetését, a sorsszerű megbetegedései és a gyermekápolási táppénzes állomány idejére pedig a vájári átlagkeresettel elérhető táppénz és a rehabilitációs munkakörben elért keresettel számított táppénz különbözet megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy ezen kártérítési igények tekintetében fennáll-e az üzemi balesettel való okozati összefüggés, és azokért az alperes mint munkáltató kártérítési felelőssége az Mt. 174. § (1) bekezdése alapján megállapítható-e.
A munkaügyi bíróság az igazságügyi orvosszakértői vélemény és a kiegészítő vélemény alapján törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes által megjelölt 2002. március 7-étől 2005. október 21-éig terjedő időszakban felmerült összes keresőképtelen állományból 42 nap az üzemi balesettel összefüggő megbetegedés miatti keresőképtelenség volt. Az igazságügyi orvos szakértő hiteles és meggyőző indokát adta annak, hogy a balesettel összefüggést miért látta megállapíthatónak a korábbi háziorvosi nem ilyen jellegű kód megjelölés ellenére. Ezen időszakra vonatkozóan ezért az alperes a teljes keresetveszteséget - azaz a vájári átlagkereset és a tényleges táppénz közötti különbözetet - köteles megtéríteni az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése értelmében.
A perben nem volt vitás, hogy az alperes az üzemi balesettel összefüggő teljes kárfelelősségét elismerte. Ezért a felperes sorsszerű megbetegedése alapján a rehabilitációs munkakörben elért keresettel számított alacsonyabb táppénz és a vájári átlagkeresettel számítható magasabb összegű táppénz különbözete tekintetében abban kellett állást foglalni, hogy ez a veszteség összefügg-e az üzemi balesettel. Erre vonatkozóan az elsőfokú bíróság álláspontja helytálló. Ezen igény tekintetében az okozati összefüggés amiatt áll fenn, mivel a felperes az üzemi baleset következtében került rehabilitációs munkakörbe, és a teljes kárért való felelősségből következően őt a sorsszerű megbetegedés esetén is olyan helyzetbe kell hozni, mintha baleset nem érte volna. Amennyiben a táppénz különbözet megállapítható, az alperes a felelősségét nem háríthatja el pusztán azon az alapon, hogy a táppénz alapját képező megbetegedés sorsszerű megbetegedés volt, vagy pedig a felperes gyermekápolási táppénzben részesült.
Az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján a munkaügyi bíróság 573 190 forintban állapította meg a balesettel összefüggő különbözetet.
A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes a keresetét a fellebbezési eljárásban "pontosította": egyrészt az összegszerűséget 420 637 forint "keresetveszteségi igényben" jelölte meg, amelynek a jogalapját illetően az ügyben még irányadó 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 18. § (4) bekezdésére hivatkozott, és azt sérelmezte, hogy az e jogszabályban meghatározott "keresetkiegészítési járadékot a táppénzes állomány alatt nem folyósították".
Az elsőfokú eljárásban előterjesztett felperesi keresetnek, és ennek alapján az elsőfokú eljárásnak nem képezte tárgyát az ügyben még irányadó 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet alapján járó rehabilitációs keresetkiegészítés. Ehhez képest nem értelmezhető az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság által elbírált "kereset pontosítás", amely ténybelileg, összegszerűségében és a jogalap megjelölésében eltért az elsőfokú eljárásban előterjesztett és elbírált keresettől (Pp. 247. §). Ezért a felülvizsgálati kérelem tárgyát képező jogerős ítélet e tekintetben felülvizsgálatra nem alkalmas.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.521/2007.)