adozona.hu
BH+ 2009.4.185
BH+ 2009.4.185
A munkavégzésre irányuló szerződés alapján végzett tevékenység tényleges tartalma, körülményei a munkaügyi ellenőrzés során vizsgálhatók, és ha a munkaviszonyra jellemző lényeges ismérvek fennállása megállapítható, nem jogszabálysértő a jogviszony munkaviszonykénti minősítése [1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bekezdés, 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a vállalkozási jogviszonyra a munkaügyi ellenőrzés nem terjed ki, és a 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §-a alapján egyéni vállalkozókat igénybe vehetett tevékenysége ellátására.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes elsőfokú hatósága a 2006. március 9-én tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapította, hogy...
BH+ 2009.4.185 A munkavégzésre irányuló szerződés alapján végzett tevékenység tényleges tartalma, körülményei a munkaügyi ellenőrzés során vizsgálhatók, és ha a munkaviszonyra jellemző lényeges ismérvek fennállása megállapítható, nem jogszabálysértő a jogviszony munkaviszonykénti minősítése [1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bekezdés, 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §].
A felperes a keresetében az alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a vállalkozási jogviszonyra a munkaügyi ellenőrzés nem terjed ki, és a 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §-a alapján egyéni vállalkozókat igénybe vehetett tevékenysége ellátására.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes elsőfokú hatósága a 2006. március 9-én tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes 16 munkavállalót munkaszerződés helyett vállalkozási szerződéssel foglalkoztat. Határozatával kötelezte ezért az Mt.</a> szabályainak betartására, az Egységes Munkaügyi Nyilvántartásba történő bejelentésre, és a megállapított szabálytalanságok miatt 2 millió forint munkaügyi bírsággal sújtotta felperest. Az alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot - helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A munkaügyi bíróság a per adatai alapján megállapította, hogy a foglalkoztatottak személyes munkavégzési kötelezettség alapján munkájukat a felperes által kijelölt helyen és időben, a felperes érdekkörében és irányítása alatt végezték. A munkavégzéshez a szükséges eszközöket, formaruhát felperes biztosította, a személyes munkavégzésért órabért fizetett. A szolgálatvezető mind a szolgálat átadás-átvételét, mind a napközbeni szolgálat ellátását ellenőrizte. Érvényesült tehát az alá-, fölérendeltség és a munkáltató utasítási, ellenőrzési joga. A munkaviszonyra jellemző ismérvek fennállására tekintettel a bíróság a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. A 2005. évi CXXXIII. törvény 18. §-ába ütköző jogszabálysértést panaszolt, mert a törvény kifejezetten megengedi a személy és vagyonvédelmi tevékenység körében az egyéni vállalkozók (alvállalkozók) foglalkoztatását. Jogszabálysértő ezért az egyéni vállalkozói igazolvánnyal, működési engedéllyel, felelősségbiztosítással rendelkező egyéni vállalkozóként dolgozó biztonsági őrök jogviszonyának átminősítése munkaviszonnyá. A jogszerű és jóhiszemű eljárására, és más munkaügyi ellenőrzések eltérő gyakorlatára hivatkozott. Végrehajthatatlannak is tartotta az alperes határozatával helybenhagyott elsőfokú határozatot, mivel az érintett 16 főből a többség már nem áll vele kapcsolatban.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény - 2006. március 1-jén hatályba lépett - 18. §-a arra az esetre állapít meg szabályokat, ha a személy- és vagyonvédelmi tevékenység vagy magánnyomozás folytatásával megbízott vállalkozás e tevékenységet egyéni vállalkozó megbízása útján kívánja ellátni. E rendelkezések szerint tehát valóban lehetőség van arra, hogy a személy és vagyonvédelmi tevékenységet ellátó alperes gazdasági társaság tevékenysége ellátására alvállalkozóként egyéni vállalkozóval kössön szerződést. Ebből azonban nem következik, hogy e munkavégzésre irányuló szerződések alapján végzett tevékenység tényleges tartalma nem vizsgálható. A munkaügyi felügyelő a tényállás alapján jogosult volt az alperes és a részére munkát végző személyek közötti jogviszony minősítésére [1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 1. § (5) bekezdése]. Téves ezért az a felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont, hogy a 2005. évi CXXXIII. törvény 18. § kizárta a foglalkoztatott biztonsági őrök jogviszonyának "átminősítését".
A felülvizsgálati kérelemben nem vitatott tényállás szerint az N. Rt. portaszolgálatát ellátó - a perbeli közigazgatási határozatban érintett - személyek munkájukat meghatározott váltásos munkarendben és munkaidő-beosztásban, rendszeres ellenőrzés, utasítás mellett, személyes munkavégzési kötelezettséggel, havonta fizetett 425 forint órabér ellenében végezték, a munkavégzéshez szükséges eszközöket, munkaruhát a felperes biztosította. E tények alapján a munkaviszony lényeges ismérvei [a munkáltatónak a munkavégzés helyére, idejére és módjára is kiterjedő utasítási joga, személyes rendszeres munkavégzés, munkabér (órabér) fizetése] fennállására levont ítéleti következtetés megalapozott. E következtetést az iratok alapján megállapítható további körülmények is alátámasztják. A tanúvallomások szerint több érintett vagyonőr úgy nyilatkozott, hogy korábban is az N. Rt. portaszolgálatán dolgozott munkaviszonyban portásként, majd a társaság a portaszolgálat ellátását vállalkozóknak kiadta, és azért váltott ki vállalkozói igazolványt, mert másképpen a felperes nem akarta alkalmazni. Megállapítható továbbá az is, hogy a foglalkoztatás a perbeli időben hatályos minimálbért nem sokkal meghaladó díjazás ellenében történt, és ugyanazon körülmények mellett a portaszolgálat ellátására felperes alkalmi munkavállalókat, tehát munkaviszonyban álló személyeket is alkalmaz, ha létszámgondja van. Az előbbiek is arra utalnak, hogy a foglalkoztatás tényleges feltételei nem vállalkozási jogviszonynak, hanem munkaviszonynak feleltek meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, (Legf.Bír. Mfv.II.10.873/2007.)