adozona.hu
BH+ 2009.4.188
BH+ 2009.4.188
A nyugdíj megállapításához a megsemmisült iratok nem vehetők figyelembe a számításhoz [1997. évi LXXXI. tv. 22. §, 1952. évi III. tv. 163. §, 1992. évi XXII. tv. 3. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti kérelmet nyújtott be az alperesnél, amelynek elbírálása során az alperes a felperes részére - 20 év 282 nap szolgálati idő alapján - 2004. február 1-jétől 28 936 Ft összegben rokkantsági nyugdíjat állapított meg.
A felperes fellebbezett a határozat ellen, az alperes igazgatója a 2005. október 24-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes rokkantsági nyugdíjának összegét 28 928 Ft-ra módosította, a bal...
BH+ 2009.4.188 A nyugdíj megállapításához a megsemmisült iratok nem vehetők figyelembe a számításhoz [1997. évi LXXXI. tv. 22. §, 1952. évi III. tv. 163. §, 1992. évi XXII. tv. 3. §]
A felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti kérelmet nyújtott be az alperesnél, amelynek elbírálása során az alperes a felperes részére - 20 év 282 nap szolgálati idő alapján - 2004. február 1-jétől 28 936 Ft összegben rokkantsági nyugdíjat állapított meg.A felperes fellebbezett a határozat ellen, az alperes igazgatója a 2005. október 24-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes rokkantsági nyugdíjának összegét 28 928 Ft-ra módosította, a baleseti járadék összegének helytelen felvezetése miatt.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és megváltoztatását kérte a bíróságtól, annak érdekében, hogy az 1973. március 28-tól 1987. október 9-ig terjedő időre - rokkantsági nyugdíjának meghatározásánál - az általa keresett összeget vegyék figyelembe.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdés a), b)</a> és c) pontjára, (3), (4) és (5) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a felperes 1988. január 1-től nem rendelkezett a teljes időre a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel; ezért az azt megelőző időszakot is figyelembe kellett venni a hiányzó időre.
A megelőző időre adatok sem a felperesnél, sem a volt munkáltatónál nem álltak rendelkezésre.
Rögzítette a munkaügyi bíróság, hogy a felperes által megjelölt tanúkat meghallgatta; a munkaviszony létét bizonyították, de annak pontos időtartamát és a felperes keresetének összegét nem.
Mivel megfelelő adat a nyugdíjszámítás alapjául nem állt rendelkezésre, ezért - a munkaügyi bíróság álláspontja szerint - helytállóan számolt az alperes a minimálbér 30-ad részével.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 163. §-ára, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 3. §-ára és 74/A. §-ára alapozta.
Kifejtette, hogy az alperes munkáltatóját - az A. Nyomda Rt.-t (jogutód: Sz. Nyomda Rt.) - felszólította, hogy rokkantsági nyugdíja megállapításához igazolja szolgálati idejére az átlagkeresetet. A munkáltató igazolást nem küldött, arra hivatkozással, hogy a nyomda iratai eláztak; ezért az alperes a minimálbéren számolta ki a szolgálati időbeni keresetét. Ezzel az alperes őt hátrányos helyzetbe hozta, mert a tényleges keresete és a minimálbéren számolt között több tízezer forint különbség van; ennek folytán havi rendszerességgel több tízezer forint kár éri.
Hivatkozott arra a felperes, hogy a munkaügyi bíróság előtti eljárásban jogi képviselője nem volt, így azokat a bizonyítási indítványokat, amelyek rendelkezésére állhattak volna pernyertessége esetére, nem tudta előterjeszteni, és a bíróság sem segített neki ebben.
A munkaügyi bíróságnak a két laikus tanú meghallgatásán túl módjában állt a KSH adatszolgáltatását lekérni arra, hogy egy nyomda-gépmester a tárgyi időszakban mennyi átlagolt keresettel rendelkezett. Ezek a bizonyítékok a munkaügyi bíróság számára akár köztudomású tényként is rendelkezésre álltak.
Előadta a felperes, hogy ezen túl fel kellett volna hívni a figyelmét arra, hogy II. r. alperesként perbe hívja volt munkáltatóját, az A. Nyomdát, hiszen pervesztessége esetén fennáll kártérítési felelőssége, mert az ő hanyagsága miatt nem hozott számára kedvező határozatot az alperes. Kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság nem vette figyelembe azt a tény, hogy nem minimálbért keresett két évtizedes gyakorlattal, nyomdai csoportvezető gépmesterként. Mivel nem merítette ki a számára kedvező bizonyítási lehetőségeket, ezért a bíróság ítélet megalapozatlan, és így jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
A Pp. 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás keretében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható felül.
A Pp. 275. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
Ezen törvényi előírásokból következően a felperes által a felülvizsgálati kérelemhez csatolt okiratok figyelembevételére és értékelésére a felülvizsgálati eljárás keretében jogszabályi lehetőség nem volt.
Az alperes határozataiban a Tny. rendelkezéseinek - konkrétan 22. §-ának - alapulvételével számolt; így jogszerűen járt el a munkaügyi bíróság, amikor ezen jogszabályi rendelkezésekkel vetette össze az alperesi határozatokat, jogszerűségük megítélése érdekében.
Sem az alperesi hatóságok, sem a munkaügyi bíróság nem alkalmazta - és így meg sem sérthette - az Mt. 3. §-ának a jóhiszemű, tisztességes és kölcsönösen együttműködő eljárásra vonatkozó, valamint az Mt. 74/A. § rendelkezéseit.
A felperesnek a munkahely II. r. alperesi pozícióba kerülésére vonatkozó felülvizsgálati kérelembeli felvetése kapcsán kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy azt a Pp. 341. §-a folytán irányadó Pp. XX. fejezetének közigazgatási perekre vonatkozó szabályozása nem teszi lehetővé, így e tekintetben sem követett el jogszabálysértést a munkaügyi bíróság, amikor erre vonatkozó tájékoztatással a felperest nem látta el.
A Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, ha a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában fenntartja.
Ezen törvényi előírásokból következően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálhatta felül, e körben pedig jogszabálysértés megállapítására nem került sor.
A Legfelsőbb Bíróság olyan lényeges eljárási jogszabálysértést sem észlelt, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott, tehát a jogerős ítélet érintését indokolttá és megalapozottá tette volna.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a bizonyítási eljárás hiányosságaira vonatkozó felülvizsgálati érvelése kapcsán megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a perben a felperes bizonyítási indítványainak eleget tett, a Pp. 163. §-ában foglaltak betartásával járt el.
A perben rendelkezésre állt bizonyítékokat a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően értékelte és mérlegelte, a jogerős ítélet indokolásában a Pp. 221. § (1) bekezdés követelményét kielégítő logikus és okszerű indokát adta döntésének.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfvk.IV.10.696/2007./