adozona.hu
BH 2009.4.120
BH 2009.4.120
A bíróság a közvetett bizonyítékok értékelésével megállapíthatja a munkavállaló által teljesített túlmunka idejét, amennyiben a munkáltató a munkaidő-nyilvántartási kötelezettségének nem tesz eleget [Mt. 118/A. §, 119. §, 126. §, 140/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy 2003. február 2-ától 2004. április 22-éig folyamatosan fennálló munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását igényelte. Ezen túlmenően rendkívüli időben végzett munkadíjának, valamint az éjszakai pótlékának megfizetésére is kérte kötelezni az alperest, perköltség fizetése mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 577 030 forint el...
BH 2009.4.120 A bíróság a közvetett bizonyítékok értékelésével megállapíthatja a munkavállaló által teljesített túlmunka idejét, amennyiben a munkáltató a munkaidő-nyilvántartási kötelezettségének nem tesz eleget [Mt. 118/A. §, 119. §, 126. §, 140/A. §].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy 2003. február 2-ától 2004. április 22-éig folyamatosan fennálló munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását igényelte. Ezen túlmenően rendkívüli időben végzett munkadíjának, valamint az éjszakai pótlékának megfizetésére is kérte kötelezni az alperest, perköltség fizetése mellett.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 577 030 forint elmaradt munkabért és annak kamatát, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2003. február 2-ától 2004. április 22-éig terjedő időben állt az alperes alkalmazásában a P. Borozóban mint kiszolgáló. A borozó hétfőtől-szombatig minden nap 5 órától 23 óráig volt nyitva, vasárnapi napokon változó nyitva tartás mellett 6 és 19 óra között. A felperes bejelentése alapján az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Megyei Felügyelősége ellenőrzést tartott a vendéglátó-egységben, és megállapította, hogy az alperes nem tartja be a rendes és rendkívüli munkaidő nyilvántartására vonatkozó törvényi előírást, nem készített a munkavállalói részére munkaidő-beosztást, nem tartja be a napi munkaidő hosszára vonatkozó törvényi korlátozást, nem fizet a munkavállalóinak éjszakai munkavégzés esetén járó éjszakai pótlékot. Felhívta az alperest, hogy 2004. április 22-éig mutassa be a felperes foglalkoztatására vonatkozó iratokat, és 2004. június 30-áig adott határidőt a hiányosságok megszüntetésére, valamint az elmaradt pótlékok megfizetésére.
Az alperes ezt követően a felperessel aláíratott havi teljesítménylapokat csatolt, amelyek napi négyórás munkavégzést igazoltak.
Az alperes meghatalmazottja 2004. április 22-én az utolsó munkaszerződésben meghatározott próbaidő alatt, a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. A felperest az alperes 2003. július 1-jétől 2003. szeptember 30-áig terjedő időre jelentette be utólag 2004. július 14-én, valamint 2004. március 23. napjától 2004. április 22. napjáig terjedő időre utólag 2005. május 18-án, heti 20 óra időtartammal.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a tanúvallomások, valamint a becsatolt iratok alapján megállapítható, hogy a felperes 2003. február 2-ától 2004. április 22-éig terjedő időben alkalmazásban állt az alperesnél, mint eladó. Minden második nap 5 órától 23 óráig terjedő időben végzett munkát. Pihenőnapokon 2003. évben 40, 2004. évben 12 napon át átlagban 13 órát dolgozott.
A felperes elmaradt rendkívüli időben végzett munkája ellenértéke a perbeli időszakra összesen bruttó 577 030 forintban és kamatában volt az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megítélhető. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította, tekintettel arra, hogy - a felperesi nyilatkozat szerint is - az alkalmaztatás ideje alatt több munkaszerződést is aláírt, az utolsó munkaszerződést 2004. március 23-án, amely munkaszerződés határozatlan időre szólt, de a felek 30 napos próbaidőt kötöttek ki. Az alperes meghatalmazottja 2004. április 22-én a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Ez jogszerűen történt, ezért a munkaviszony megszüntetésének jogkövetkezményeire a felperes nem tarthat igényt.
A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, a fizetendő marasztalás összegét 1 449 120 forintra felemelte. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nyilvántartási és bejelentési kötelezettségének nem, illetőleg csak részben tett eleget. A munkáltatót terhelte a perben annak bizonyítása, hogy a naponta 5 órától 23 óráig nyitva tartó borozóban milyen munkaidő-beosztás mellett, a felperesen kívül még kik végeztek munkát a perbeli időszakban. Ezen bizonyítási kötelezettségének az alperes nem tudott eleget tenni, így a felperes állításait alátámasztó bizonyítékok összességének mérlegelésével helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes jogviszonya 2003. február 2-ától 2004. április 22-éig folyamatosan fennállt, és ezen idő alatt éjszakai időben és a törvényes munkaidőt meghaladóan végzett munkát. A munkaviszony megszüntetése kapcsán a jogerős ítélet kifejtette, hogy a becsatolt munkaszerződésekkel szemben a felperes munkaviszonya 2003. február 2-ától ténylegesen fennállt, próbaidő kikötésére a munkaviszony folyamatos fennállta során nincs lehetőség, a jogellenesen kikötött próbaidő alatt az Mt. 87. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazása sem volt jogszerű. Erre tekintettel az alperest az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények viselésére kötelezte. A kéthavi "szankciós átlagkereset" megállapításánál a másodfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy az alperes a felperes hozzájárulásával folytatta jogellenes magatartását, hosszú időn át tudomásul vette a jogszabályokkal ellentétes foglalkoztatást.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és a törvénynek megfelelő határozat hozatalát kérte, a kereset elutasítása és a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
Az alperes álláspontja szerint az eljáró bíróságok tévesen és a jogszabályok ellenére állapították meg, hogy a felperes munkaviszonya folyamatosan fennállt. 2003 szeptemberében "kapott az alperes egy fogyasztóvédelmi ellenőrzést", amikor kiderült, hogy a felperesnek semmiféle szakképesítése nincs a munkája ellátásához, ezért a munkaviszonyát bírság kifizetése mellett megszüntették. A következő évben jelentkezett, hogy megszerezte a képesítést, de a téli holt időben alkalmazásra nem, csak az orvosi vizsgálatára került sor. Ezt követően márciusban nyert alkalmazást próbaidő kikötése mellett, amelyre tekintettel a munkáltatói felmondás jogszerű volt. Az alperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a bizonyítási teher értékelését is a Pp. 164. §-a szerint, valamint a Pp. 121. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy utólag íratta alá a felperessel a szükséges iratokat, illetve a bíróságok nem indokolták, hogy a felperes előadását a biztonsági cég mivel támasztotta alá. Az eljáró másodfokú bíróság az alperes terhére rótta, hogy nem tudta bizonyítani, kik dolgoztak a felperesen kívül a boltban. Ugyanakkor a bizonyítékok között értékelte az OMMF vizsgálati adatait, melyekből - és a felperes személyes előadásából is - egyértelmű, hogy az alperes meghatalmazottja és J. K. 2004. április 6-ától is ott dolgozott. Ebből következően az alperes álláspontja szerint a bíróságok megsértették az Mt. 100. §-ában foglaltakat, valamint a Pp. 164. §-ában, illetve a Pp. 221. §-ában rögzítetteket.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására és az alperes perköltség fizetésre kötelezésére irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A meghallgatott tanúk vallomásai alapján az eljáró bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes 2003. február 2-ától 2004. április 21-éig folyamatosan az alperes alkalmazásában állt, foglalkoztatása során igazolhatóan megszakítás nem volt. Az alperes azon felülvizsgálati érvelését, miszerint a 2003 szeptemberében tartott fogyasztóvédelmi ellenőrzés során értesült a felperes szakképzettségének hiányáról, és ennek következtében szüntette meg munkaviszonyát, bizonyítékkal nem támasztotta alá. A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőség 2003. július 2-án tartott próbavásárlás során megállapította, hogy a kiszolgálást egyedül végző felperes "vendéglátó értékesítő tevékenység végzéséhez szükséges képesítéssel nem rendelkezik, gimnáziumi érettségi végzettsége van". A Felügyelőség 2003. július 23-án kelt határozatával kötelezte az alperest szakirányú végzettséggel rendelkező személy foglalkoztatására, azonban az alperes nem bizonyította, hogy ennek milyen módon tett eleget. Ítéleti bizonyossággal nem igazolódott, hogy a felperes munkaviszonyát ezt követően - a bírság kifizetése után - szüntették meg, különösen arra tekintettel, hogy a hivatkozott határozat csak a kötelezettség teljesítésének elmaradása esetére helyezett kilátásba jogkövetkezményt. Az sem nyert igazolást, hogy a felperes képesítést szerzett volna, a perben erre vonatkozóan előadás nem hangzott el, és ezt egyik fél sem igazolta. Az alperes még a felülvizsgálati kérelmében sem jelölte meg pontosan, hogy a felperes mikor és milyen végzettséget szerzett miután "a következő évben jelentkezett".
A tanúbizonyítás mellett a felperes folyamatos foglalkoztatására enged következtetni a 2004. január 27-ei "beutalás munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra" elnevezésű irat, amelyet az alperes mint munkáltató írt alá.
A kifejtettek alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a 2004. március 23-án kelt munkaszerződés próbaidőre vonatkozó kikötése jogellenes volt, így a munkaviszony sem volt megszüntethető az Mt. 87. § (1) bekezdés d) pontja alapján.
A munkáltató azonnali hatállyal szüntette meg a felperes jogviszonyát, azonban az Mt. 96. § (6) bekezdés folytán alkalmazandó 89. § (2) bekezdés szerinti jogszabályi előírásoknak nem felelt meg. A felmondás indokolást nem tartalmazott, ezért a munkáltató intézkedése jogellenes volt, és az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását vonta maga után.
Az Mt. 118/A. §, az Mt. 119. § és az Mt. 140/A. § (1) bekezdése alapján a munkáltató határozza meg és tartja nyilván a munkaidő-beosztást, tehát köteles nyilvántartani a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejét is. A munkáltató ezen kötelezettségének nem tett eleget, ezért a bíróságok a közvetett bizonyítékok alapján helytállóan következtettek a felperes által végzett túlmunka idejére. Ebből a szempontból értékelték a biztonsági szolgálat nyilvántartását, amelyből megállapítható volt az üzlet nyitvatartási rendje. A tanúvallomások alapján az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül jutottak arra a következtetésre is, hogy a felperes a perbeli időben egyedül végzett munkát az alperesnél, és J. K.-t legfeljebb 2004. április 6-ától foglalkoztatták. Ebből következően pedig a bíróságok a jogszabályoknak megfelelően határozták meg a felperest megillető elmaradt munkabér összegét is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.081/2007.)