adozona.hu
BH 2009.4.130
BH 2009.4.130
A gazdasági reklám fogalom-meghatározásának értelmezésekor nem lehet kizárólag a nyelvtani értelmezésre hagyatkozni [1997. évi LVIII. tv. 2. §, 3. §, 14. §, 18. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége - mint elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság - 2005. szeptember 8. napján a M. B. apróhirdetési újság felvételi irodájában utazás-szervezői tevékenység vizsgálata körében ellenőrzést folytatott le.
Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv szerint az újság 2005. szeptember 5-ei és szeptember 8-ai számaiban - összesen 21 esetben - tettek közzé olyan hirdetést, amely külföldi apartmanok és külföldi telephelyre telepített lakókocsik bérbeadás...
BH 2009.4.130 A gazdasági reklám fogalom-meghatározásának értelmezésekor nem lehet kizárólag a nyelvtani értelmezésre hagyatkozni [1997. évi LVIII. tv. 2. §, 3. §, 14. §, 18. §].
A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége - mint elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság - 2005. szeptember 8. napján a M. B. apróhirdetési újság felvételi irodájában utazás-szervezői tevékenység vizsgálata körében ellenőrzést folytatott le.Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv szerint az újság 2005. szeptember 5-ei és szeptember 8-ai számaiban - összesen 21 esetben - tettek közzé olyan hirdetést, amely külföldi apartmanok és külföldi telephelyre telepített lakókocsik bérbeadását reklámozza.
Az elsőfokú hatóság felhívta az újság kiadóját - a felpe-rest -, hogy a megrendelők nevét és címét beazonosításuk miatt 3 munkanapon belül adja meg.
A felperes hat esetben a megrendelők nevét és címét megadni nem tudta, csak a telefonszámuk állt rendelkezésre.
Arra hivatkozott, hogy ezen esetekben sms-ben, illetőleg telefonon adták fel a hirdetésüket az ügyfelek, így adataik nem lettek rögzítve a gépben.
Az elsőfokú hatóság a 2006. január 31. napján kelt határozatában reklám-felügyeleti eljárás keretében a felperest - mint reklám közzétevőjét - 150 000 Ft reklám-felügyeleti bírsággal sújtotta.
A határozat indokolása szerint a felperes - mint a reklámok közzétevője - nem rögzítette a reklámozott adatait, ezzel megsértette a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 3. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A bírság összegszerűsége tekintetében súlyosbító körülményként vette figyelembe az elsőfokú hatóság, hogy a közzétevő több hirdetéssel kapcsolatban nem tudott adatot szolgáltatni, illetve elmulasztotta a regisztrációs kötelezettségét, melynek hiányában a felügyelőség a jogellenes hirdetések reklámozóival szemben nem tudta eljárását lefolytatni.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes a 2006. május 10. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az alperesi határozatok a Grtv. 2. § g) pontjába és 14. § (1) bekezdésébe ütköznek, mert a gazdasági reklám közzététele magánszemély részéről fogalmilag kizárt, mint ahogy nem tekinthető vállalkozónak az az ingatlanát hasznosító magánszemély sem, aki "7" adószámmal adózik az így befolyt jövedelme után.
Az apróhirdetések tárgyszerű adatközlések, tényközlések, egyedi tevékenységre, nem üzletszerű gazdasági tevékenység előmozdítására szolgálnak. Az üzletszerű tevékenységet folytató vállalkozást nem népszerűsítik, reklámozzák. Nem vitás, hogy több esetben a hirdetés feladójának neve és címe nem áll rendelkezésre, ugyanakkor telefonszámát a hirdető megadta, ami az elérhetőségét biztosítja. A hivatal a telefonszámmal azonosíthatja a hirdetés feladóját, és módja van a hirdetővel szemben akár helyszíni eljárás kezdeményezésére is. Állította, hogy a hirdető tevékenysége nem minősül gazdasági reklámnak.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában a Grtv. 1. §-ára hivatkozással megállapította, hogy e jogszabályi rendelkezésből egyértelmű, hogy a Grtv. hatálya kiterjed a felperesi gazdasági társaságra, valamint a nála hirdető természetes személyekre is.
A megyei bíróság úgy találta, hogy a jogvita lényege az, hogy a vizsgált hirdetések a Grtv. 2. § h) pontja alapján gazdasági reklámnak minősülnek-e. Ezzel kapcsolatosan a jogszabály nyelvtani értelmezésével alakította ki jogi álláspontját, mely szerint a definíció 4 feltételt határoz meg. A négy feltétel közül az első kettő egymás között vagylagos, erre utal a közöttük elhelyezett "vagy" szócska. A harmadik és a negyedik feltétel egymás között szintén vagylagos, hiszen a jogalkotó közöttük a "továbbá" szócskát helyezte el.
Ugyanakkor az első, második feltétel és a harmadik, negyedik feltétel között a jogalkotó az "és" szót alkalmazta, amely egyértelműen a konjunktivitásra utal; ezért - a megyei bíróság megítélése szerint - a felperesi érvelés a jogszerű a Grtv. 2. § h) pontjának értelmezése körében. Ahhoz, hogy egy hirdetés reklámnak minősüljön, az első, vagy a második feltétel közül legalább egynek, és a harmadik vagy negyedik feltétel közül szintén legalább egynek meg kell valósulnia.
A felek egybehangzóan adták elő, hogy a perbeli hirdetések tekintetében a harmadik és negyedik feltétel nem valósult meg, hiszen nincs szó a vállalkozás nevének, megjelenésének, tevékenységének népszerűsítéséről, vagy (illetve) áru, vagy árujelző megismertetésének előmozdításáról.
Erre tekintettel a vitatott hirdetések - a megyei bíróság megítélése szerint - nem minősülnek a Grtv. 2. § h) pontja szerinti reklámnak, ezért nem alkalmazható a 3. § (1) bekezdésben meghatározott előírás.
A felperes tehát nem sértette meg ezen utóbbi jogszabályhelyet, így vele szemben a Grtv. 14. § (1) bekezdése, illetve 18. § (2) bekezdése alapján bírságot kiszabni nem lehet. Erre való tekintettel a megyei bíróság az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan - a hatályon kívül helyezés mellett - a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint helytállóan állapította meg a megyei bíróság, hogy a jogvita lényege az alperesi eljárásban vizsgált hirdetések minősítése, és így a Grtv. 2. § h) pontjának értelmezése. E tekintetben azonban a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a megyei bíróság jogi álláspontjával.
A Grtv. 2. § h) pontja alkalmazási körében az alperesnél töretlen gyakorlat alakult ki, és azt a közigazgatási bírósági ítélkezés is megerősítette. Az ezen pontban felsoroltak nem konjunktív feltételek, semmiféle csoportosításban nem kell ahhoz együttesen fennállniuk, hogy a fogalom-meghatározás alapján a gazdasági reklámnak minősítés megvalósuljon. Mind a négy elem önállóan is megvalósítja a gazdasági reklám fogalmát.
A kizárólagos nyelvtani értelmezés - a logikai, rendszertani, tartalmi értelmezés mellőzésével -, az "és", "vagy", "továbbá" szócskák különálló nyelvtani magyarázata nem szolgálhat alapul a fogalom-meghatározás elemeinek összekötéséhez, illetve csoportosításához.
A perben becsatolt iratok között fellelhető hirdetés-szövegek vizsgálata alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy azok alkalmasak voltak az ott meghatározott - ajánlott - lakókocsik, apartmanok megismertetésére, népszerűsítésére, az általuk biztosított szolgáltatás értékesítésének előmozdítására; így a Grtv. 2. § h) pont fogalom-meghatározásának megfelelően gazdasági reklámnak minősültek, és a Grtv. hatálya alá tartoztak.
Az alperesi hatóságok által vizsgált reklámtevékenység azonban nem felelt meg a Grtv. 3. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, ugyanis a felperes nem rendelkezett a reklámozók jogszabály által megkívánt adataival. Ezen tény alól nem mentesítette az a körülmény, hogy a hirdetésekben feltüntetésre kerültek a reklámozók telefonszámai, ugyanis a reklám közzétevőjének a vállalkozás nevének, székhelyének vagy állandó belföldi telephelyének, valamint adószámának adataival rendelkeznie kell.
A Grtv. 3. § (1) bekezdése a reklámozó általi adatközlést a reklám közzétételének feltételéül szabja. A reklám közzététele, megjelentetése csak akkor lehetséges, ha a közzétevő rendelkezik a reklámozóra vonatkozó - törvényben megjelölt - adatokkal, és gondoskodik azok megőrzéséről.
A perbeli ügyben megállapítható volt, hogy a felperes - mint közzétevő - a hatóság felhívására nem tudott számot adni az egyes, gazdasági reklámnak minősülő hirdetések reklámozóinak azonosítását lehetővé tevő adatokról, ezért a jogsértés a közzétevővel szemben egyértelműen megállapítható.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.096/2007.)