adozona.hu
BH+ 2009.3.138
BH+ 2009.3.138
A munkakör megszűnésével és új munkakör létesítésével járó átszervezés esetén ilyen felmondási indok tekintetében nem a munkakör azonos megnevezésének van jelentősége, hanem a munkakör tartalmát, az ellátandó munkaköri feladatokat kell vizsgálni. Ha a végzendő munka jellegét nem érinti, a szervezeti alárendeltség, illetve a munkáltatói jogkör változásából nem következik a munkakör megszűnése [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. január 1-jétől ügyintéző munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes a 2003. március 24-én kelt rendes felmondással megszüntette. A felmondás indokolása szerint az alperes átszervezést hajt végre, amelynek keretében a felperes munkaköre megszűnik.
A felperes keresetében vitatta, hogy az átszervezés következtében a munkaköre megszűnt, ezért a felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte, valamint egyéb anyagi követelést is előter...
BH+ 2009.3.138 A munkakör megszűnésével és új munkakör létesítésével járó átszervezés esetén ilyen felmondási indok tekintetében nem a munkakör azonos megnevezésének van jelentősége, hanem a munkakör tartalmát, az ellátandó munkaköri feladatokat kell vizsgálni. Ha a végzendő munka jellegét nem érinti, a szervezeti alárendeltség, illetve a munkáltatói jogkör változásából nem következik a munkakör megszűnése [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperes 1993. január 1-jétől ügyintéző munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes a 2003. március 24-én kelt rendes felmondással megszüntette. A felmondás indokolása szerint az alperes átszervezést hajt végre, amelynek keretében a felperes munkaköre megszűnik.A felperes keresetében vitatta, hogy az átszervezés következtében a munkaköre megszűnt, ezért a felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte, valamint egyéb anyagi követelést is előterjesztett.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította felperes munkaviszonya megszüntetésének jogellenességét.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes az A. Iroda ügyintézői közül egyedül a felperes munkaviszonyát szüntette meg. 2003. március 24-étől a N. S. Központon belül az önálló A. Iroda megszűnt, a felmondás szerinti átszervezés megtörtént. A felperes fő munkaköri feladata - a német és osztrák társklub ügyfeleinek való segítségnyújtás a társklub szakmai előírásai szerint - továbbra is megmaradt, és a N. S. Központon belül az átszervezést követően is ezt a feladatot az ügyintézők meghatározott csoportja látta el, hatáskörük annyiban csökkent, hogy bizonyos szolgáltatásokat nem rendelhettek meg. Ez a munkakör megszűnését nem jelentette. Az alperes új munkavállalókat is alkalmazott, akik szintén a német és osztrák társklub részére végeztek munkát. Mindezek alapján a bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes munkaköre 2003. március 24-vel megszűnt.
Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, felperes keresetének elutasítását kérte. A szervezeti változásra, a munkakör megváltozott tartalmára, a munkamódszer és hatáskör megváltozására hivatkozva állította, hogy nemcsak a felperes munkaköre, hanem az A. Iroda valamennyi munkatársának munkaköre megszűnt és új munkakört ajánlottak fel.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az átszervezés folytán az egy szervezeti egységbe integrált munkavállalók munkaköre változatlanul ügyintéző maradt, feladatukat a telefonos segítségnyújtás képezte. Így az A. Irodában dolgozók munkaköre nem szűnt meg, a felperesé sem, csak egységes szervezeti keretben, csökkentett hatáskörrel végzik munkájukat. Az átszervezésből nem következett olyan változás, amely miatt a felperes munkájára nem volt szükség.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet megváltoztatását, felperes keresetének elutasítását kérte a Pp. 3. §-a és 206. § (1) bekezdése, valamint az Mt. 89. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a munkakör megszűnésével kapcsolatban nem az összes bizonyíték összevetésével állapította meg a tényállást a bíróság, amikor csak a munkaköri megnevezés azonosságát (ügyintéző) vette figyelembe, és figyelmen kívül hagyta a munkaköri leírások közötti különbséget. Minthogy az A. Iroda megszűnt az ügyintézők függelmi viszonya, a munkáltatói jogkör gyakorlója, az irodai elhelyezés megváltozott. A munkakör tartalma, munkamódszer és hatáskör is változott, míg felperes tevékenysége kizárólag az A. és Ö. klubtagok segítségnyújtására terjedt ki, az átszervezést követően a felperes munkatársai részére felajánlott munkakörben az előbbiek csak egy részét képezik a feladatkörnek, az eddigieken túlmenően az alperes klubtagjai és egyéb partnerek részére is szervezik a segítségnyújtási szolgáltatásokat az ügyféllel való kapcsolattartásra korlátozódva. A megvalósult átszervezés során a felperes munkaköre megszűnt. Hivatkozott a bírói gyakorlatra, miszerint több felmondási indok esetén egyetlen bizonyított indok is elegendő a megalapozottsághoz.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában valamennyi tanúvallomásra és az alperes által becsatolt iratokra (munkaköri leírások, szervezeti ábrák) kitért, és azokat a felek előadásával együttesen, összességében értékelve a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően állapította meg a tényállást. A felülvizsgálati kérelem e tekintetben alaptalanul panaszolt eljárási jogszabálysértést.
Nem jelenti a bizonyíték - a munkaköri leírás - figyelmen kívül hagyását, hogy azt a bíróság alperes álláspontjától eltérően értékelte.
A felülvizsgálati kérelem arra helyesen hivatkozott, hogy nem a munkakör azonos megnevezése a döntő a munkakör megszűnésével és új munkakör létesítésével járó átszervezés esetén, hanem a munkakör tartalmát, a munkaköri feladatokat kell vizsgálni.
Az adott esetben ez megtörtént, és nem okszerűtlen az az ítéleti következtetés, hogy a változások nem jelentették a munkakör megszűnését, a felperes fő munkaköri feladatai megmaradtak, azokat a megváltozott szervezeti formában továbbra is elláthatta volna.
A végzendő munkák jellege ugyanis nem változott, annak nincs ügydöntő jelentősége, hogy az új szervezeti felállásban a német és osztrák társklubok ügyfelein kívül esetleg más szerződéses partnerek részére is kellett hasonló tevékenységet ellátni. A per adatai szerint azonban továbbra is voltak olyan ügyintézők, akik csak a német társklub ügyfeleivel foglalkoztak.
A más szervezeti alárendeltségből, a munkáltatói jogkör gyakorlójának változásából - mivel a végzendő munka jellegét nem érintették - a munkakör megszűnésére következtetni ugyancsak nem lehet.
Az alperes munkáltatónak a perben az átszervezés tényén túlmenően annak okszerűségét is bizonyítani kellett [Mt. 89. § (2) bekezdés]. Ezzel kapcsolatban azonban az előbbiekben kifejtettek szerint nem tudta bizonyítani, hogy az átszervezés a felperes munkakörét érintette, vagyis az megszűnt.
Egyéb körülményként a perben az egy főt érintő létszámcsökkentésre ugyan hivatkozott, de ezt a létszámmozgásra vonatkozóan becsatolt kimutatások nem támasztották alá, és a felülvizsgálati kérelem sem érintette e körben a jogerős döntést.
Az átszervezés felmondási indok okszerűsége tehát nem volt megállapítható, ennélfogva az egyik felmondási indok jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálati érvelés sem helytálló.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős közbenső ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.854/2007.)