adozona.hu
BH+ 2009.3.133
BH+ 2009.3.133
I. A munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók rendes munkaidőben való vasárnapi munkavégzését a munkáltató elrendelhette, mert a munkavállalókkal megállapodott arról, hogy a pihenőnapok havonta összevontan is kiadhatók [Mt. 124. § (5) bekezdés, 124/A. § (1) bekezdés c) pont]. II. A többműszakos munkarend törvényi feltételei megvalósultak az esetben is, amikor az azonos munkakörű munkavállalók a napi munkaidejüket meghaladó üzemelési idő alatt egymást váltva, ún. ölelkező műszakban végezték munkájukat,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes közigazgatási határozata 1. és 4. pontjában foglaltak mellőzését és a kiszabott munkaügyi bírság összegének csökkentését kérte. Az Mt. 124/A. § (1) bekezdés b) és c) pontjára hivatkozva vitatta, hogy a rendes munkaidőben a munkavállalókat vasárnap nem foglalkoztathatta (1. pont). A többműszakos munkarend törvényi feltételeinek [Mt. 117. § (1) bekezdés e) pont] hiányát állította, ezért a műszakpótlék fizetésére kötelezését sérelmezte (4. pont).
A munkaügyi ...
BH+ 2009.3.133 I. A munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók rendes munkaidőben való vasárnapi munkavégzését a munkáltató elrendelhette, mert a munkavállalókkal megállapodott arról, hogy a pihenőnapok havonta összevontan is kiadhatók [Mt. 124. § (5) bekezdés, 124/A. § (1) bekezdés c) pont].
II. A többműszakos munkarend törvényi feltételei megvalósultak az esetben is, amikor az azonos munkakörű munkavállalók a napi munkaidejüket meghaladó üzemelési idő alatt egymást váltva, ún. ölelkező műszakban végezték munkájukat, hetenként váltakozva túlnyomórészt a délelőtti, illetve délutáni műszak idején [Mt. 117. § (1) bekezdés e) pont].
A felperes a keresetében az alperes közigazgatási határozata 1. és 4. pontjában foglaltak mellőzését és a kiszabott munkaügyi bírság összegének csökkentését kérte. Az Mt. 124/A. § (1) bekezdés b) és c) pontjára hivatkozva vitatta, hogy a rendes munkaidőben a munkavállalókat vasárnap nem foglalkoztathatta (1. pont). A többműszakos munkarend törvényi feltételeinek [Mt. 117. § (1) bekezdés e) pont] hiányát állította, ezért a műszakpótlék fizetésére kötelezését sérelmezte (4. pont).A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú határozat 1. pontjára is vonatkozóan hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bírság összegét 650 000 forintról 600 000 forintra csökkentette.
A megállapított tényállás szerint az alperes megyei felügyelősége a felperes áruházában 2005. április 19-20-án tartott ellenőrzés során megállapított, öt pontban rögzített szabálytalanságok miatt 700 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta felperest az elsőfokú közigazgatási határozatban. Az 1. pont szerint 41 munkavállalót az Mt. 124/A. § (1) bekezdésébe ütközően foglalkoztatott vasárnap rendes munkaidőben, a pihenőnapi munkavégzésért járó díjazás megfizetésének mellőzésével. A 4. pont azt rótta felperes terhére, hogy kétműszakos munkarendben foglalkoztatta az eladó-pénztáros munkakörben alkalmazottakat, műszakpótlékot azonban nem fizetett. A felperes fellebbezése folytán az alperes a másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva a munkaügyi bírság összegét 650 000 forintban állapította meg. Az alperes megalapozatlannak találta az elsőfokú határozat azon megállapítását, hogy a reggel 5 és 6 óra közötti munkavégzésért éjszakai műszakpótlékot kellett volna fizetni az éjszakai bérpótlék helyett. E téves megállapításra tekintettel csökkentette a munkaügyi bírság összegét. Egyebekben az elsőfokú határozatban foglaltakkal egyetértett.
A munkaügyi bíróság a per adatai alapján megállapította, hogy a felperes munkaidőkeretet alkalmaz, és a munkavállalókkal kötött megállapodás alapján jogosult a pihenőnapot összevontan is kiadni [Mt. 124. § (5) bekezdés b) pont], ezért elrendelhető vasárnapra a rendes munkaidőben történő munkavégzés az Mt. 124/A. § (1) bekezdése értelmében.
A felperes álláspontjától eltérően a bíróság megállapította, hogy a munkavállalókat - a határozat 4. pontjában foglaltaknak megfelelően - többműszakos munkarendben foglalkoztatta. Ebből következően műszakpótlék fizetési kötelezettség terheli a felperest. Ugyanakkor a többműszakos foglalkoztatásra tekintettel az alperes határozatának 1. pontja megalapozatlan, mert az Mt. 124/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján a vasárnapi rendes munkaidőben való munkavégzés elrendelhető volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. A határozat 4. pontja tekintetében a tényállás megalapozatlanságára, iratellenességre hivatkozott, mert álláspontja szerint a közigazgatási határozatban rögzített tényállást a munkaügyi ellenőrzés adatai, bizonyítékai nem támasztják alá, és a jogerős ítélet a támadott határozatban rögzített tényálláson alapul. Vitatta a többműszakos munkarend törvényi feltételeinek a fennállását. A munkavállalók munkaideje befejezésének és kezdetének az időpontja nem esik egybe, rendszeresen változó ez az időpont, és nem bizonyított, hogy azonos tevékenységet végeznek, emiatt a munkavállalók nem rendszeresen és nem egymást váltva végzik a tevékenységüket. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az Mt. 124/A. § (1) bekezdés c) pontja alapján a vasárnapi rendes munkaidőben való munkavégzést szabályosan rendelte el.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Az Mt. 124/A. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott, mert a munkavállalók kétműszakos foglalkoztatása miatt az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása nem jöhet szóba, és a pihenőnapok összevont kiadása sem valósult meg, ezért a c) pont alapján sem lehetséges a vasárnapi rendes munkaidőben való munkavégzés.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A nem vitatott, irányadó tényállás szerint a felperes a támadott közigazgatási határozat 1. pontjában érintett munkavállalókat munkaidőkeret alkalmazásával foglalkoztatta, és a felek a pihenőnap összevont kiadásáról megállapodtak.
Az Mt. 124. § (5) bekezdése b) pontja alapján munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján, legfeljebb havonta - részben vagy egészben - összevontan is kiadható.
Az Mt. 124/A. § (1) bekezdés c) pontja szerint vasárnapon rendes munkaidőben való munkavégzés a 124. § (5)-(6) bekezdésében meghatározott esetben rendelhető el.
A fenti tényállás és az előbbi szabályok egybevetése alapján helyes az az ítéleti következtetés, hogy a felperes a munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalóinak
- figyelemmel arra, hogy a felek megállapodása alapján a pihenőnap összevontan is kiadható - a rendes munkaidőben történő vasárnapi munkavégzést elrendelhette.
Minthogy a pihenőnap összevont kiadásának jogszabályi feltételei fennálltak, e lehetőséggel a felperes bármikor élhetett a munkaidő-beosztás megállapítása során [Mt. 119. § (1) bekezdés], ezért annak tévesen tulajdonított jelentőséget az alperes, hogy az ellenőrzés idején a felperes az érintett munkavállalók pihenőidejét nem összevontan adta ki.
A felperes az elsőfokú közigazgatási határozat elleni fellebbezésében és keresetében sem támadta a határozat 4. pontjára vonatkozó tényállás megállapítását, csupán a tények jogi értékelését vitatta, mert álláspontja szerint a "megállapított tényállás az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel nem minősül többműszakos munkarendnek". Ily módon a felperes felülvizsgálati kérelme a határozati tényállásra alapított ítéleti tényállás megalapozatlanságát már nem vitathatta (BH 1996/372.).
Az irányadó tényállás szerint - amelyet egyébként a felperes boltvezetőjének perbeli tanúvallomása mindenben alátámaszt - a felperes napi üzemelési ideje meghaladta a napi teljes munkaidő mértékét, az üzlet nyitvatartási ideje 7-20 óráig tartott, a munkavállalók munkakezdése reggel 5 és 7 óra közé, az esti befejezés 20-22 óra közé esett. A munkavállalók munkaidő-beosztását a munkáltató változatos munkakezdési, befejezési időponttal - a forgalomtól és egyéb feladatoktól függően - úgy határozta meg, hogy a napi munkaidejük egyik héten túlnyomórészt a délelőtti műszak (6-14 óra) idejére, a másik héten túlnyomórészt a délutáni műszak (14-20 óra) idejére esett úgy, hogy a délelőtt, illetve délután munkát végzők munkaideje részben egymást fedve, azonos időre esett.
A per adatai szerint a munkavállalók munkaköre bolti dolgozó volt, ennek keretében eladóként és pénztárosként is munkát végeztek, a boltvezető, illetve helyettese határozta meg a munkavállalók feladatait attól függően, hogy hol volt szükség a munkájukra.
E tényállás alapján a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a többműszakos munkarend törvényi feltételei [Mt. 117. § (1) bekezdés e) pont] fennálltak, mivel a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladta a munkavállalók napi rendes munkaidejét, a munkavállalók hetente, tehát rendszeresen váltakozva, és egy napon belül egymást váltva végezték az azonos munkakörbe tartozó tevékenységüket.
Megvalósult az egy munkanapon belüli váltás az azonos munkakörű munkavállalók között akkor is, ha a napi munkaidejük részben egy időre esett, mert a munkaidejüknél hosszabb üzemelési idő alatt így is szükségképpen egymást váltva végezték munkájukat, ún. "ölelkező műszakban" (EBH 1539.).
A munkavállalók azonos munkakörüknél fogva bármely munkaköri feladat ellátására történt beosztásuk esetén azonos munkakörű dolgozót váltottak. Minthogy a munkáltató a feladatokhoz igazodó rugalmas foglalkoztatás érdekében a bolti munkavállalók munkakörét azonosan határozta meg, az eltérő feladatokra való beosztásra hivatkozva a műszakpótlék-fizetési kötelezettségét sikerrel nem vitathatta.
A munkaügyi bíróság a többműszakos munkarend megállapítására figyelemmel azonban tévesen indokolta a vasárnapi rendes munkaidőben való munkavégzés lehetőségét ezen a címen is, mert az Mt. 124/A. § (1) bekezdés b) pontja csak a három vagy több műszakos munkarend esetén engedi a vasárnapi munkavégzés elrendelését rendes munkaidőben, a perbeli esetben pedig kétműszakos munkarendet alkalmaztak. Ezért a jogerős ítélet indokolásának ezt a részt a Legfelsőbb Bíróság mellőzi.
A kifejtettekre tekintettel a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában, az indokolás előbbi módosításával - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.680/2007.)