BH+ 2009.2.87

A munkáltató folyamatos kifogása alá eső, kötelezettségszegést is megvalósító munkavállalói magatartás a rendes felmondás jogszerű indokául szolgál [Mt. 89. § (3) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes a felperes ügynök munkakörben fennálló munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Az indokolás lényege szerint a felperes a munkáltató előírása és többszöri felszólítása ellenére nem készítette el a napi, heti jelentést, kilométer-elszámolást.
A felperes keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, elsődlegesen eredeti munkakörébe való visszahelyezését és elmaradt munkabérét, másodlagosan az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján hat havi átlagkeresete me...

BH+ 2009.2.87 A munkáltató folyamatos kifogása alá eső, kötelezettségszegést is megvalósító munkavállalói magatartás a rendes felmondás jogszerű indokául szolgál [Mt. 89. § (3) bekezdés].
Az alperes a felperes ügynök munkakörben fennálló munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Az indokolás lényege szerint a felperes a munkáltató előírása és többszöri felszólítása ellenére nem készítette el a napi, heti jelentést, kilométer-elszámolást.
A felperes keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását, elsődlegesen eredeti munkakörébe való visszahelyezését és elmaradt munkabérét, másodlagosan az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján hat havi átlagkeresete megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább, és tizenöt napon belül fizessen meg a részére 5 957 523 forint elmaradt munkabért és késedelmi kamatát, valamint 50 000 forint perköltséget. Egyebekben a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes túraterv alapján látogatta az üzleteket, ahol a látogatásairól igazolást kapott, melyet a munkáltatójának leadott. Emellett az alperes magyarországi képviselőjének 2002. március 1-jén kelt levelében foglaltak szerint kötelezettségét képezte a napi munkavégzés feljegyzése, hetente jelentés elkészítése, kilométer-elszámolás és menetlevelek leadása. A felperes esetenként késedelmesen adta le a heti jelentést, valamint a menetlevelet, előfordult, hogy hiányzott a feljegyzése a napi munkavégzéséről.
A munkaügyi bíróság e tényállást úgy értékelte, hogy a felperes ezen mulasztásaival a kötelezettségét bár megszegte, de az nem volt olyan súlyú, ami indokolttá tette a munkaviszonya rendes felmondással való megszüntetését. Az alperes nem bizonyította, hogy a kilométer-elszámolásra vonatkozóan milyen előírása volt, azt a felperes mennyiben szegte meg. A jelentések elmaradását nem bizonyította, mert megjelölni nem tudta, hogy a felperes mikor nem adott jelentést, vagy azt mikor teljesítette késedelmesen. A jelentések esetenkénti hiánya nem tette ellenőrizhetetlenné a felperes munkavégzését.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a tanúvallomások alapján kiegészítette azzal, hogy a napi jelentéseket heti rendszerességgel kellett összesíteni, a kilométer-elszámolás havonta egyszer, a menetlevelek alapján történt, amit le kellett adni. L. Zs. tanúként vallotta, hogy a felperes 2002. február 28-ától nem adott le heti jelentést, a kilométer-elszámolása is hiányos volt, emiatt többször figyelmeztette eredménytelenül. G.-né T. K. is vallotta, hogy a felperes napi jelentéseket nem adott, a kilométer-elszámolásokat hiányosan adta le, és azokat L. Zs. felhívására nem pótolta. B. N. is azt tanúsította, hogy L. Zs. a jelenlétében mondta felperesnek, hogy időben adja le a jelentéseit, mert azokat el kell küldeni Németországba. Többször előfordult, hogy a felperes késedelme miatt csúszott az elszámolás, nem kaptak időben fizetést.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállást értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a perben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a munkaviszony megszüntetését tartalmazó munkáltatói intézkedésben közölt indok való és okszerű volt.
A jogerős ítélet ellen az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértést panaszolva a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ában foglaltak megsértésével iratellenesen állapította meg a tényállást, egyéb bizonyíték hiányában fogadta el L. Zs., érdekelt vezető és G.-né T. K. alperesi alkalmazott általános előadását, ezért jogellenesen jutott arra a következtetésre, hogy a munkáltató rendes felmondása jogszerű volt. Azzal is érvelt, hogy a munkakörébe tartozó feladatokat szorgalmasan és az érintett üzlet vezetőinek megelégedettségére ellátta, nem vitatta, hogy egyszer-kétszer előfordult a jelentések késedelmes leadása, de ez valamennyi munkavállalónál előfordult, rendszeresen voltak kisebb-nagyobb mulasztások. Sérelmezte, hogy a munkáltatói felmondás előtt nem kapott lehetőséget a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, továbbá kérte a terhére megállapított első és másodfokú perköltség összegének felülbírálatát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás - ha az nem alapul iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésen - a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére (BH 2001/197.).
Az adott esetben a másodfokú bíróság a tényállást az iratoknak megfelelően egészítette ki, a mérlegelése körében jogszabálysértést megalapozó iratellenes, okszerűtlen következtetés nincs, azt az ítélet indokolásában megjelölt tanúvallomások alátámasztják. Önmagában az a körülmény, hogy a tanú a munkáltató alkalmazásában áll, a tanúvallomás bizonyítékként való értékelését nem zárja ki. Ezért csupán erre a körülményre hivatkozva a felülvizsgálati kérelem a tanúvallomások bizonyítékként való értékelését tévesen és megalapozatlanul is támadta, mivel G.-né T. K. és B. N. tanúk már nem álltak az alperes alkalmazásában, amikor tanúvallomásukat megtették.
Az irányadó tényállás szerint az alperes előírta a napi és heti jelentés készítését, a heti jelentéstételi kötelezettséget, a menetlevek és a kilométer-elszámolás havi leadását. Ezt a 2002. március 1-jén kelt körlevélen túl, a tanúvallomások is alátámasztották. A felperes keresetleveléből, illetve személyes előadásából kitűnően azt maga sem vitatta, hogy e kötelezettségeiről tudomása volt, de perbeli nyilatkozataiból is megállapíthatóan a munkáltató rendelkezését nem tartotta indokoltnak.
A napi és heti jelentés elkészítésére, azoknak, valamint a menetlevelek és kilométer-elszámolás leadására nézve a munkáltató utasítást adott, és az erre vonatkozó elvárását többször meg is ismételte. Az ezzel kapcsolatos, a felmondás indokolásában szereplő kötelezettségszegést a felperes részben maga is beismerte, miszerint a jelentések esetenként hiányoztak, plusz adminisztrációs terhek miatt voltak problémák, volt részéről mulasztás.
Az Mt. 104. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló a munkáját a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni, annak teljesítését csak a törvényben meghatározott esetben tagadhatja meg. Ezért, ha a munkavállaló hónapokon keresztül a munkáltató utasításának csak részben, hiányosan, előírt határidőn túl tesz eleget, kellő alapot ad arra, hogy a munkáltató a munkaviszonyát megszüntesse. A munkáltató folyamatos kifogása alá eső, kötelezettségszegést is megvalósító munkavállalói magatartás a rendes felmondás jogszerű indokául szolgál [Mt. 89. § (3) bekezdés]. A felmondási jog megalapozott gyakorlása esetén pedig az közömbös, hogy a munkáltatói utasítás mennyiben volt célszerű, illetve a munkáltató e jogát - hasonló feltételek fennállására ellenére - más munkavállalóval szemben nem gyakorolta (BJD I.240.).
A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott az Mt. 89. § (5) bekezdésében foglaltak megsértésére is, melyre nézve a felperes által fellebbezéssel egyébként nem támadott elsőfokú ítélet indokolása kitért (4. oldal 1. bekezdés), jogszabálysértés nélkül megállapítva, hogy az előzetes védekezés hiánya egymagában nem teszi jogellenessé a rendes felmondást.
A pervesztes felperest terhelő első- és másodfokú perköltség összegét illetően a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az a Pp. 24. § (2) bekezdése szerint számított pertárgyértékét is figyelembe véve a 8/2002. (III. 30.) IM rendelet irányadó rendelkezésének megfelel.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.598/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.