adozona.hu
BH+ 2009.1.40
BH+ 2009.1.40
A fegyelmi eljárás tárgyát az elkövetett cselekmény, magatartás képezi, annak jogi minősítése a fegyelmi eljárás elrendelésére előírt határidő számítását nem érinti [Hszt. 122. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendőr alezredes felperes 1997. április 1-jétől a D.-i Rendőrkapitányságon hivatalvezető beosztásban teljesített szolgálatot. A kapitányságvezető 2005. év elején rutinvizsgálatot tartott, amelynek során a raktárban 5 doboz beltéri padlóburkoló és 13 darab komplett salgó polc hiányát észlelte. A raktárvezető erre vonatkozó írásbeli jelentése alapján a kapitányságvezető 2005. február 1-jén az ügyészségi nyomozó hivatalnál feljelentést tett a felperes ellen hivatali visszaélés bűntettének gyan...
BH+ 2009.1.40 A fegyelmi eljárás tárgyát az elkövetett cselekmény, magatartás képezi, annak jogi minősítése a fegyelmi eljárás elrendelésére előírt határidő számítását nem érinti [Hszt. 122. §].
A rendőr alezredes felperes 1997. április 1-jétől a D.-i Rendőrkapitányságon hivatalvezető beosztásban teljesített szolgálatot. A kapitányságvezető 2005. év elején rutinvizsgálatot tartott, amelynek során a raktárban 5 doboz beltéri padlóburkoló és 13 darab komplett salgó polc hiányát észlelte. A raktárvezető erre vonatkozó írásbeli jelentése alapján a kapitányságvezető 2005. február 1-jén az ügyészségi nyomozó hivatalnál feljelentést tett a felperes ellen hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt. Ezt követően a kapitányságvezető mint állományilletékes parancsnok a 2005. február 8-án kelt határozatában a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 126. § (1) bekezdése és a 128. § (1) bekezdése alapján parancsnokhoz méltatlan magatartás fegyelemsértés elkövetésének alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárást rendelt el, amelyet egyben a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztett. Az indokolás szerint a megyei ügyészségi nyomozó hivatal 2005. február 7-én a Btk. 225. §-ba ütköző hivatali visszaélés büntette és más bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt nyomozást rendelt el.A városi bíróság a 2006. február 23-án kelt ítéletében a felperest bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett lopás vétségében és 125 000 forint pénzfőbüntetésre ítélte. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság 2006. július 5-én az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. 2006. július 27-én az állományilletékes parancsnok elrendelte a felfüggesztett fegyelmi eljárás folytatását, amelynek határidejét 2006. augusztus 26-án 30 nappal meghosszabbította.
A lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője a 2006. szeptember 18-án kelt határozatában a 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 94. § (1) bekezdés e) és h) pontjában foglalt kötelezettségek megszegése miatt a felperest a Hszt. 123. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott szolgálati viszony megszüntetése fenyítéssel sújtotta. A határozat indokolása szerint a felperes, mint a D.-i Rendőrkapitányság hivatalvezetője 2004 nyarán és szeptember hónapban a kapitányság épületében tárolt Panaria Cima és Logan típusú járólapokat tulajdonított el meg nem határozható mennyiségben, majd ezekből 3,84 négyzetméter mennyiséget beépített a lakóingatlanába. Az üggyel összefüggésben ugyanezen tényállás és más cselekmény alapján a megyei ügyészségi nyomozó hivatal egy rendbeli, a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés első fordulata szerint minősülő kisebb értékre folytatólagosan elkövetett lopás vétsége miatt emelt vádat, és a városi bíróság a felperest pénzfőbüntetésre ítélte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A fegyelmi eljárás során a büntetőeljárás anyagára támaszkodva bizonyítást nyert, hogy a tulajdon elleni bűncselekményt a felperes elkövetette, és úgy tulajdonított el vagyontárgyakat a rendőrségi épületből, hogy ahhoz hivatali helyzetét és vezetői beosztását is felhasználta. A cselekményével olyan mértékben veszélyeztette a parancsnoki tekintélyt, a munkahelyen betartandó magatartási, alá- és fölérendeltségi normákat, hogy a szolgálati viszony megszüntetése fenyítés kiszabása indokolt.
A felperesnek a határozat ellen benyújtott szolgálati panaszát az igazságügyi és rendészeti miniszter határozatával elutasította, és a fegyelmi határozatot helybenhagyta.
A felperes a keresetében a fegyelmi és az azt helybenhagyó határozat jogellenességének megállapítását elsődlegesen az eljárási szabályok megsértése miatt, másodlagosan pedig fegyelemsértés hiányában kérte. A jogellenességhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazásával kapcsolatban további kereseti kérelme az eredeti beosztásba történő visszahelyezésére, 5 318 531 forint elmaradt járandóság megfizetésére és az alperesnek az eljárási költségekben való marasztalására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletében a keresetet elutasította.
A bíróság a felperesnek a fegyelmi eljárással és a határozattal szemben felhozott valamennyi kifogását megvizsgálta és kellő részletességgel megindokolta, hogy miért nem állapított meg az alperes terhére olyan jogszabálysértést, ami a fegyelmi határozat jogellenességét és hatályon kívül helyezését eredményezhette volna.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság a fellebbezésben sérelmezett elévüléssel kapcsolatban megállapította, hogy a fegyelmi eljárás elrendelésekor hatályos Hszt. 122. § a) pontja alapján a fegyelemsértés elkövetésétől számított egy év volt az elévülési idő. A felperes a terhére rótt fegyelemsértést 2004 nyarán és szeptember hónapban követte el, melyhez képest az állományilletékes parancsnok az eljárást az elkövetéstől számított egy éven és a fegyelemsértésről való tudomásszerzéstől számított három hónapon belül megindította, ezért a felperes az elévülésre tévesen hivatkozott. A fegyelmi határozatot a felperessel szemben fenyítés kiszabására jogosult országos rendőrfőkapitány hozta meg, az alperes a perben bizonyította, hogy a határozatot az országos rendőrfőkapitány szervezetszerű helyettese írta alá. Egyetértett a munkaügyi bíróság okfejtésével, miszerint a határozat közlése szempontjából a kézbesítésnek [Hszt. 7. § (3) bekezdése] van jelentősége.
A megyei bíróság a fegyelmi határozat érdemét illetően megállapította, hogy a felperes terhére rótt fegyelemsértés megvalósult.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Az indokolás szerint a másodfokú bíróságnak az elévüléssel kapcsolatos álláspontja sérti a Hszt. 119. § (1) bek., 128. § (2) bekezdését, továbbá a fegyelmi eljárás elrendelésekor hatályos Hszt. 122. § a) és b) pontját. A fegyelmi eljárást elrendelő határozatban az állományilletékes parancsnok sem cselekményt, sem időpontot nem jelölt meg, az elévülést az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálni kell [11/2006. (III. 14.) BM rendelet 2. § (1) bekezdés]. A nyomozó hatóság a hivatali visszaélés tárgyában bűncselekmény hiányában az eljárást megszüntette, ezért vele szemben a 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 91. § e) pontjába ütköző fegyelemsértés nem róható fel. Az egyéb cselekményeket, a járólap eltulajdonítását a büntetőítéletre hivatkozással első ízben csak a fegyelmi eljárás folytatásáról szóló 2006. július 27-én kelt határozatában rótta az alperes a terhére, amelyhez képest 2004 nyarát és szeptemberét figyelembe véve az egy év már eltelt, vagyis az elévülés bekövetkezett. Ugyancsak az elévülési időn túl, a 2006. augusztus 21. napján megtartott meghallgatáskor tette a fegyelmi eljárás tárgyává az alperes a 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 94. § h) pontjába ütköző fegyelemsértést. A fegyelmi határozat azért is jogellenes, mert az országos rendőrfőkapitány általános helyetteseként eljáró főigazgató vele szemben, mint főtiszttel szemben nem szabhatott ki a szolgálati viszony megszüntetés fenyítést. Ez az eljárás sértette a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 20. § (2) bekezdését, valamint a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről szóló 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet 52-53. §-át. Vitatta, hogy a kihirdetés elmaradásának nincs jogi jelentősége, és nem vitás, hogy a Hszt. 141. §-ába ütközően a fegyelmi határozat kihirdetése elmaradt. Végül arra hivatkozott, hogy az alperes a fegyelmi eljárás során semmivel nem bizonyította, hogy a szolgálati tevékenysége során fegyelemsértést követett el. A szolgálaton kívüli tevékenység esetén pedig etikai eljárásnak lett volna helye.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Téves a felülvizsgálati kérelemnek az elévüléssel kapcsolatos érvelése, miszerint az elévülés azért következett be, mert az alperes a járólap eltulajdonítását, és azzal összefüggésben a szolgálati szabályzat 94. § (1) bekezdés h) pontjába ütköző fegyelemsértést csak a büntetőeljárás befejezését követően tette a fegyelmi eljárás tárgyává.
Az állományilletékes parancsnok a fegyelmi eljárás elrendelését azzal indokolta, hogy a felperessel szemben a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés büntette és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt nyomozás indult. Ebből következően a fegyelmi eljárást a felperessel szemben a nyomozás tárgyát képező valamennyi cselekmény tekintetében elrendelte függetlenül attól, hogy azokat nem nevesítette. A fegyelmi eljárás elrendelésére 2005. február 8-án került sor, amikor a 2004 nyarán és szeptemberében elkövetett magatartásokhoz képest a fegyelmi eljárás megindítására a Hszt. 122. § perbeli időben hatályos a) pontjában meghatározott egy év még nem telt el. Az állományilletékes parancsnok 2006. július 27-én, a jogszerűen megindított és a büntetőeljárás jogerős befejezéséig ugyancsak jogszerűen felfüggesztett [Hszt. 131. § (2) bekezdés c) pont] eljárás folytatásáról rendelkezett. A fegyelmi eljárás tárgyát a 2004. nyarán és szeptemberében elkövetett cselekmények képezték (amelyek a büntetőeljárás alapjául is szolgáltak), az elévülés szempontjából nincs jelentősége ezen cselekmények büntetőjogi minősítésének, illetve annak, hogy a szolgálati szabályzat 94. § (1) bekezdés a)-g) pontjában felsorolt kötelezettségek közül milyen kötelezettségszegésnek minősítették a felperes terhére rótt magatartásokat.
A felülvizsgálati kérelem a fegyelmi határozat alakiságát illetően is tévesen panaszolt jogszabálysértést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően tényként állapította meg, hogy a fegyelmi fenyítést kiszabó határozatot az országos rendőrfőkapitány hozta meg, melyre figyelemmel nem sérült a Hszt. 126. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, miszerint a rendfokozatba való visszavetés a szolgálati viszony megszüntetése és a lefokozás fenyítést tisztre, főtisztre - ezredes kivételével - az országos parancsnok szabhatja ki.
A felperes a perben a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről szóló 335/2005. (XII. 29.) Korm. rendelet 52. § (1), (2) bekezdésére és 53. § (1) bekezdés a) pontjának megsértésére nem hivatkozott, ily módon ez a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezheti, másrészt e szabályok nem a munkáltatói jog gyakorlására vonatkoznak.
Nem osztható az a felülvizsgálati érvelése sem, hogy a fegyelmi határozat postai úton való kézbesítése nem minősül közlésnek, mivel a Hszt. 141. §-a szerint a fegyelmi határozatot az eljárás alá vont személy előtt ki kell hirdetni. A fegyelmi határozat kihirdetésének elmaradása nem tekinthető olyan súlyú eljárási szabálysértésnek, amely érdemi vizsgálat nélkül a határozat hatályon kívül helyezését vonná maga után, mivel a kézbesítéssel a Hszt. 7. § (3) bekezdése szerint a határozat közlése joghatályosan megtörtént. A fegyelmi határozat kézbesítése a határozat meghozatala utáni cselekmény, amely a határozat jogszerűségére már nincs kihatással.
A felülvizsgálati kérelem a fegyelemsértés bizonyítottságát alaptalanul vitatta. A fegyelmi és a büntetőeljárás egymástól elkülönült eljárások, ez azonban nem jelenti azt, hogy a fegyelemsértés elbírálásánál a büntetőbíróság által megállapított tényállás nem lenne figyelembe vehető, a bűnösség kérdésében hozott ítéleti döntés pedig a munkaügyi bíróságot köti [Pp. 4. § (2) bekezdés]. A felperes személyes meghallgatása a fegyelmi eljárás során megtörtént, a terhére rótt fegyelemsértést pedig a per adatai kétséget kizáróan alátámasztották.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján jogszabálysértést nem tárt fel, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.767/2007.)