adozona.hu
BH 2009.1.27
BH 2009.1.27
A károsult családjában előfordult tragikus események - halálesetek - után a testvér munkahelyi baleset miatt bekövetkező halála az életben maradt testvér nem vagyoni kártérítés iránti követelését megalapozza, különösen ha a feldolgozatlan haláleset miatt fennálló betegség folyamatos orvosi kezelést tesz szükségessé [Mt. 177. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a testvére, néhai T. J. alperesi munkavállalóként elszenvedett halálos üzemi balesetével összefüggésben keletkezett pszichés megbetegedése miatt 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá a temetési költség megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adva marasztalta az alperest.
Az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás szerint a felperes testvére park- és közterület-gondozóként köztisztasági tevékenységet végzett az önkormányzati óv...
BH 2009.1.27 A károsult családjában előfordult tragikus események - halálesetek - után a testvér munkahelyi baleset miatt bekövetkező halála az életben maradt testvér nem vagyoni kártérítés iránti követelését megalapozza, különösen ha a feldolgozatlan haláleset miatt fennálló betegség folyamatos orvosi kezelést tesz szükségessé [Mt. 177. § (2) bekezdés].
A felperes keresetében a testvére, néhai T. J. alperesi munkavállalóként elszenvedett halálos üzemi balesetével összefüggésben keletkezett pszichés megbetegedése miatt 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá a temetési költség megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adva marasztalta az alperest.
Az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás szerint a felperes testvére park- és közterület-gondozóként köztisztasági tevékenységet végzett az önkormányzati óvodánál, és a füves szemét és falevelek összegyűjtése közben villával beleszúrt a kupacban lévő méhraj fészekbe, a méhek megtámadták, és a szúrások miatt bekövetkezett légzésbénulás következtében elhunyt. A felperes háromgyermekes családban született J.-n, és továbbra is itt él. Később elvesztette bátyját, aki katonai szolgálat teljesítése közben balesetben halt meg, majd 2002-ben édesanyja is meghalt, akivel másik testvére, néhai T. J. élt együtt.
A felperesnél a J. nevű testvére 2005. március 29-ei halála komplikált gyászreakcióhoz és depresszió kialakulásához vezetett, állapota pszichoterápiás és pszichiátriai gyógyszeres kezelést tett szükségessé.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a halálos munkahelyi balesetért az alperest teljes kártérítési felelősség terhelte, kimentési ok nem állt fenn, ezért a felperesnél bekövetkezett pszichiátriai következményekért az Mt. 181. § (1) bekezdése alapján az alperes felelőssége megállapítható volt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében részben és akként megváltoztatta, hogy az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 500 000 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes perbeli állapotában, bár van lassú javulás, további pszichiátriai kezelések szükségesek. Osztotta az elsőfokú ítéleti álláspontot, mely szerint az elhunyt közrehatása nem állapítható meg, és egyetértett azzal is, hogy a felperesnél a testvére halála súlyos depressziót okozott. Megállapította ugyanakkor - egyetértve az alperesi állásponttal -, hogy a felperes pszichiátriai állapotának kialakulásában nemcsak az öccse, néhai T. J. halála játszott közre, hanem a családjában történt korábbi halálesetek is. A felperes már édesanyja halálát is nehezen dolgozta fel, állapotában az öccse halála rosszabbodást eredményezett.
A másodfokú bíróság az előbbiek alapján, és figyelemmel arra is, hogy a felperes és öccse között a kapcsolat nem volt bensőséges, a nem vagyoni kártérítés összegét a felére csökkentette.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a keresetet elutasító határozat hozatalát, másodlagosan a nem vagyoni kártérítés összegének 100 000 forintra leszállítását kérte. Álláspontja szerint a perben nem volt bizonyított a felperes pszichés megbetegedése, illetve a perbeli baleseti halálesettel való összefüggése. Az eljárt bíróságok nem értékelték kellően a felperes és elhunyt öccse korábbi rossz viszonyát, továbbá azt, hogy néhai T. J. kizárólagos okozója volt a balesetnek, illetve legalábbis közrehatott a balesetben, mivel 1,67 ezrelékes alkoholos befolyásoltság alatt állt, valamint a méhcsípésre vonatkozó allergiáját sem jelezte az üzemorvosnak, amit szükség szerint igazolni tudnak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Vitatta, hogy a korábbi halálesetek okozták a depresszióját, mivel az öccse haláláig nem szorult orvosi kezelésre, továbbá az is valótlan, hogy az öccse allergiás volt a méhcsípésre. Hivatkozott még az állapota romlására, a rendszeres gyógyszerszedés szükségességére.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az első- és a másodfokú bíróság a per aggálytalan adatai alapján megalapozottan állapította meg, hogy a felperes testvére munkavégzés közben halált okozó munkahelyi balesetet szenvedett, az alperes kimentési okot nem bizonyított, és az elhunyt oldalán vétkes közrehatás nem merült fel [Mt. 174. § (1), (2), (3) bekezdések].
A kereset mellékleteként csatolt munkabaleseti jegyzőkönyv, a csatolt J. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya által a rendkívüli baleset vizsgálatáról adott tájékoztatás, valamint a Magyar Államkincstár Megyei Területi Igazgatóságának a baleset üzemiségét megállapító határozata szerint a felperes öccse a baleset napján munkahelyén az óvoda udvarán dolgozott, ennek során a bejárati kapu mellett hagyott 3-4 taligányi falevelet, füves szemetet kellett munkatársával a kistraktor pótkocsijára felrakni. Ezt a munkát kézi villával végezte, és a második fogás alkalmával a villával beleszúrt a rakatban lévő méhraj fészkébe, ami kívülről nem volt látható. A kirepülő méhek megtámadták a két munkást, az elhunyt nem tudott elmenekülni, a halálát a méhcsípések következtében előállt anaphylaxiás shokkos állapot okozta. A méhszúrások és a halál között közvetlen ok-okozati kapcsolat állt fenn.
Az előbbiekből következően a halál bekövetkeztében nem hatott közre az elhunyt állított közepesen alkoholos befolyásoltsága, erre vonatkozóan az alperesnek nem volt bizonyítási indítványa sem. A perben továbbá semmiféle adat nem merült fel az elhunyt T. J. allergiájára, illetve arra, hogy amennyiben volt is ilyen, erről az elhunyt tudomással bírt volna. Ebben a körben a bizonyítás szintén az alperest terhelte [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Az alperes eszerint minden alapot nélkülözően hivatkozott arra, hogy a balesetet az elhunyt T. J. kizárólagosan okozta, illetve abban közrehatott.
Az egybehangzó tanúnyilatkozatok, a felperes kezelőorvosának írásbeli nyilatkozata, valamint a munkaügyi bíróság által beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői vélemény aggálymentesen alátámasztotta, hogy a felperes pszichés állapotromlása öccse halála miatt alakult ki, testvérének elvesztése egy családi veszteségsorozat utolsó eseménye volt, ami különösen megnövelte a családi tragédia jelentőségét. A feldolgozatlan haláleset komplikált gyászreakcióhoz és depresszióhoz vezetett, amiben spontán javulás nem várható, a felperes pszichoterápiás és gyógyszeres kezelésre szorul. A fellebbezési eljárásban csatolt A. Kórház-Rendelőintézet lelete szerint a felperes kezelése szükséges, mivel a "relapsus veszélye igen nagy, folyamatos követése zajlik". A lelet a felperes depresszióját súlyosnak minősítette.
Az Mt. 177. § (2) bekezdése értelmében nem vagyoni kártérítésként a károsultat ért hátrány csökkentéséhez, illetve kiküszöböléséhez szükséges kárpótlásként olyan összeget kell megállapítani, amely arányban áll az elszenvedett sérelemmel. A felperest a testvére halála az átlagosnál jóval súlyosabban érintette, mivel utolsó közeli hozzátartozóját veszítette el, előzőleg bátyja is balesetben hunyt el, öccse tragikus halála édesanyja halála után számára feldolgozhatatlanná vált. Ezért semmiképpen sem törvénysértő a másodfokú bíróság által leszállított nem vagyoni kártérítés [34/1992. (VI. 1.) AB határozat].
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítélete nem fellebbezett részét nem érintő rendelkezését nem érintette, ezt meghaladóan hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.655/2007.sz.)