adozona.hu
BH 2009.1.24
BH 2009.1.24
A röntgenkészülék, illetve radioaktív sugárforrás használata során, a sugármeneti idő alatt a közalkalmazott egészségkárosító kockázat mellett végzi a munkáját - Erre tekintettel az illetménypótlékra való jogosultsága attól függően állapítható meg, hogy ez a kockázat fennáll-e a munkaideje legalább felében, vagy a védelemhez használt egyéni védőeszköz állandó, illetve tartós használata fokozott megterhelést jelent-e [Kjt. 72. § (1) bekezdés a) és b) pont; 1993. évi XCIII. törvény 87. § 12-13. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben 2002. január 1. napjától a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 72. § (1) bekezdés szerinti illetménypótlék és késedelmi kamat megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek fejenként 2002. január 1-jétől 2004. június 30-áig terjedő időre 513 000 forint, 2004. július 1. és 2004. december 31. közötti időre 109 200 forint, 2005. január 1-jétől 2006. már...
BH 2009.1.24 A röntgenkészülék, illetve radioaktív sugárforrás használata során, a sugármeneti idő alatt a közalkalmazott egészségkárosító kockázat mellett végzi a munkáját - Erre tekintettel az illetménypótlékra való jogosultsága attól függően állapítható meg, hogy ez a kockázat fennáll-e a munkaideje legalább felében, vagy a védelemhez használt egyéni védőeszköz állandó, illetve tartós használata fokozott megterhelést jelent-e [Kjt. 72. § (1) bekezdés a) és b) pont; 1993. évi XCIII. törvény 87. § 12-13. pont].
A felperesek keresetükben 2002. január 1. napjától a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 72. § (1) bekezdés szerinti illetménypótlék és késedelmi kamat megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek fejenként 2002. január 1-jétől 2004. június 30-áig terjedő időre 513 000 forint, 2004. július 1. és 2004. december 31. közötti időre 109 200 forint, 2005. január 1-jétől 2006. március 31-éig terjedő időre 283 500 forint, 2006 április 1-jétől 2006. április 30-áig terjedő időszakra 19 600 forint elmaradt illetményt és ezek kamatát, továbbá 2006. május 1-jétől havonta 19 600 forint illetményt kockázati pótlék címén.
Az ítéleti tényállás szerint a közalkalmazotti jogviszonyban álló felperesek az alperes Radiológiai Klinikáján dolgoznak orvos, ápoló, illetve röntgenasszisztens munkakörben. Valamennyien kötelesek viselni a röntgenterhelés mérésére szolgáló ún. dozimétert, sugárveszélyes munkahelyen végzik munkájukat és ún. forgó rendszerben dolgoznak, azaz mindenki végez munkát a CT- és az angiográfiás laborban, továbbá gyakran kell kórteremben is ún. mobil röntgenkészülékkel felvételt készíteni valamennyi műszakban.
A felperesek keresetükben arra hivatkoztak, hogy munkaidejük legalább 50%-át jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között töltik röntgensugárzás, egyéb biológiai (pl. vér, testváladékok, kórokozók stb.) és kémiai eredetű (különböző vegyszerek) kockázati tényező miatt. Állították, hogy a kockázat nem az expozíciós időtől, hanem az elszenvedett dózistól függ, ezért a munkakörük sajátos voltát figyelembe kell venni.
A munkaügyi bíróság a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Frederic Joliot-Curie Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet szakvéleménye és annak szóbeli kiegészítése alapján megállapította, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nincs olyan minimum dózis, amelynél bizonyítható a munkavállalók teljes kockázatmentessége. Az ún. sztochasztikus hatásnak nincs küszöbdózisa, így mindenképpen kockázattal kell számolni, mivel a legkisebb dózis is kiválthat egészségkárosító hatást. A bíróság álláspontja szerint ehhez képest a röntgenkészülékkel dolgozók nem kerülhetik el a károsító hatásokat 100%-osan akkor sem, ha betartják a sugárvédelmi szabályokat. Megítélése szerint a sugárártalmi kockázat az elszenvedett dózistól függ, és nem attól az időtől, amelyet a munkavégzés során a munkavállaló ilyen helyen eltölt. Az ilyen munkakör sajátossága miatt indokolt az illetménypótlék folyósítása. Emiatt a bíróság a kereseteket jogalap szempontjából alaposnak találta, és egyéb más kockázati tényezők (biológiai, kémiai stb.) vizsgálatával nem foglalkozott. Nem fogadta el a szakértői véleményt a tekintetben, hogy csupán a tényleges sugármenet ideje ismerhető el a sugárveszély kockázatának kitett munkaidőnek, mert ezt ellentétben állónak tartotta a sztochasztikus hatások küszöb nélküli elvével. Hangsúlyozta, hogy nem a veszély mértéke, hanem annak fennállta a releváns a pótlékra való jogosultság szempontjából.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság azt elfogadta, hogy a felperesek ionizáló sugárzásban megnyilvánuló egészségkárosító kockázatok között dolgoznak, azonban ez nem teszi ki legalább munkaidejük felét. Az ítélet indokolása szerint nincs olyan indok, amelyre tekintettel ettől a törvényi feltételtől el lehetne tekinteni, különös tekintettel arra, hogy az ionizáló sugárzás sztochasztikus hatása miatt a kockázatnak csak egy alacsony szintje, matematikai valószínűsége bizonyított. Az elsőfokú bíróság a szakértői intézet véleményét okszerűtlenül mérlegelve jutott arra a következtetésre, hogy önmagában a kockázati tényező léte már megalapítja az illetménypótlékra való jogosultságot.
Hivatkozott a másodfokú bíróság arra is, hogy az irányadó jogszabály, a 26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet melléklete az ionizáló sugárzást nem sorolja fel egészségkárosító tényezőként, így jogszabályi meghatározás hiányában sem állapítható meg az egészségkárosító kockázat fennállása.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet sérti a Kjt. 72. § (1) bekezdés a) pontjában, az Mt. 5. §-ában, az Mt. 142/A. §-ában, az Mvt. 87. § 12. és 13. pontjában, valamint 87. § 1/F. pontjában foglaltakat, emellett a Pp. 213. § (1) bekezdésében és a Pp. 26. § (1) bekezdésében írtakat is.
Sérelmezték, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem döntött teljes kereseti kérelmük tárgyában, mert az ionizáló sugárzáson kívüli kockázati tényezőkkel kapcsolatban keresetüket nem bírálta el, holott hivatkoztak arra, hogy ún. forgó rendszerben dolgoznak a klinikán, a sugárzáson kívül különböző fertőző betegségeknek, vegyszerek által okozott veszélyeknek is ki vannak téve. Vitatták a jogszabályi meghatározás hiányát, mivel a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 11., 12. és 13. pontja veszélyes anyagnak tekinti a sugárzó anyagokat és veszélyforrásnak az ionizáló sugárzást. A sugárvédelemre vonatkozó hivatalos álláspont a küszöbdózis nélküli sztochasztikus hatás alapján nem zárja ki a daganatos megbetegedések lehetőségét. Sérelmezték, hogy a szakértői intézet az egyes felperesek tekintetében nem vizsgálta, milyen munkahelyek milyen biztonsági berendezésekkel üzemelnek, és a konkrét munkavégzési idejüket sem tisztázták, így a kockázatok között végzett munkaidőre levont következtetés megalapozatlan. A Kjt. 57. § (5) bekezdése alapján pótszabadságban részesülnek, rendszeres sugárvédelmi képzésre is járniuk kell, és személyi dózismérőt kell viselniük. Az ún. sugaras munkakörben eltöltött idő dokumentálása a munkáltató feladata, ennek hiánya nem értékelhető a terhükre.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte annak helyes ténybeli és jogi indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A munkaügyi bíróság a felperesek keresetét önmagában az ionizáló sugárzásra tekintettel fennálló egészségkárosító kockázat alapján alaposnak találta, és erre tekintettel a felperesek által megjelölt egyéb kockázati tényezők (biológiai, kémiai) meglétét, és az esetleges expozíciós időt nem vizsgálta.
A másodfokú bíróság ugyancsak kizárólag az ionizáló sugárzásban megnyilvánuló egészségkárosító kockázat vizsgálata alapján jutott ellentétes következtetésre, és elutasította a felperesek keresetét anélkül, hogy igényüket az egyéb kockázati tényezőkre tekintettel is elbírálta volna. A felülvizsgálati kérelem ezért helytállóan panaszolt a Pp. 213. § (1) bekezdésébe ütköző lényeges eljárási jogszabálysértést.
A Kjt. 72. § (1) bekezdése alapján a közalkalmazott illetménypótlékra való jogosultságának feltétele, hogy foglalkoztatására munkaideje legalább felében jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy a védelemhez szükséges egyéni védőeszköz állandó, vagy tartós használata fokozott megterhelést jelent.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 12-13. pontja szerint veszélyes anyagok a sugárzó anyagok, és veszélyforrás az ionizáló sugárzás, amelyeknél a munkavállalók egészsége - megfelelő védelem hiányában - károsító hatásnak van kitéve.
Minthogy az egészségkárosító kockázat szakkérdés, a munkaügyi bíróságnak e tárgyban szakértőt kellett kirendelni.
A beszerzett szakvélemény a következő lényeges megállapításokat tartalmazza: az ionizáló sugárzás kétféle (determisztikus és sztochasztikus) sugárhatása tekintetében a munkavállalókra vonatkozó dóziskorlátok alkalmazása a determisztikus sugárkárosodás fölléptét kizárja, a sztochasztikus kockázat szintjét pedig a még biztonságosnak tartott munkakörök munkahelyi kockázatának szintjére korlátozza; csak a sztochasztikus hatások kockázatával kell számolni; a sztochasztikus hatás (pl. daganat kialakulása) dózisfüggő; a sugárvédelem jelenlegi szemlélete szerint az, aki sugárforrásokkal dolgozik, kockázatot vállal; a röntgencső kikapcsolása, illetve a radioaktív sugárforrás eltávolítása után másodlagos sugárzás nem lép fel, káros sugárzás a légtérben nem marad vissza.
A szakértői intézet nevében eljáró szakértő perbeli meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy az intézet kialakult álláspontja szerint egészségkárosító kockázatok között végzett munkának az ún. ellenőrzött területen, a tényleges sugármenet ideje alatti tartózkodás számít; sugárveszélyes munkahelynek minősülnek a Radiológiai Klinika munkahelyei, "akár orvos, akár röntgenasszisztens valaki, az mindenképpen sugárveszélyes munkahelynek minősül".
Az előbbi szabályokat és perbeli adatokat összevetve az a következtetés vonható le, hogy a felperesek a röntgenkészülék illetve radioaktív sugárforrás használata során, a sugármeneti idő alatt egészségkárosító kockázat mellett végzik a munkájukat. Ehhez képest a pótlékra való jogosultságuk attól függően állapítható meg, hogy ez a kockázat a munkaidejük felében fennáll-e [Kjt. 72. § (1) bekezdés a) pont], vagy a védelemhez használt egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használata fokozott megterhelést jelent-e [b) pont].
Az eljárt bíróságok eltérő, téves jogi álláspontjukból adódóan nem tisztázták a tényállást arra vonatkozóan, hogy az egyes felperesek munkaidejük milyen hányadában végeznek munkát az előbbi kockázat mellett, illetve az egyéni védőeszköz használata állandó vagy tartós-e, illetve milyen megterhelést okoz. (Az utóbbira vonatkozóan hasonló tárgyú ügyben az OMFI szakvélemény szerint a nők esetében az ólombetétes mellény tartós használata fokozott megterhelést jelent.)
A felperesek igénye szempontjából e lényeges tények megállapítása hiányában az ügyben megalapozott döntés nem hozható, ezért új eljárás elrendelése szükséges.
A felperesek biológiai és kémiai kockázati tényezők fennállására is hivatkoztak illetménypótlékra való jogosultságuk indokaként. E körben keresetük elbírálatlanságát a felülvizsgálati kérelem alappal panaszolta. Az új eljárásban erre is kiterjedően meg kell állapítani a tényállást a jogosultsági feltételek fennállásának elbírálása érdekében. Ennél figyelemmel kell lenni arra, hogy a kémiai egészségkárosító kockázat akkor állapítható meg, ha a munkahelyi légtérben levő szennyező anyag koncentrációja meghaladja a határértéket [25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet 3. § p) pont]. Biológiai kockázatot pedig önmagában a védőeszköz hibája, sérülése, vagy baleseti szituáció esetén bekövetkező egészségkárosodás általában nem alapoz meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett felperesek tekintetében hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.362/2007.)