adozona.hu
BH 2009.1.34
BH 2009.1.34
Dohányáru reklámozása csak a törvény által megengedett körben lehetséges [1997. évi LVIII. tv. 13. §; 1999. évi XLII. tv. 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége a F. Alapítvány kezdeményezésére 2006. február 16-án ellenőrzést végzett a felperes egyik töltőállomásán, mert - a bejelentés szerint - a perbeli üzletben törvényellenes dohányreklámozás folyt.
A hatósági ellenőrzés eredményeként megállapításra került, hogy a töltőállomás területén üzemelő shop pultja mögött található cigarettás polcok között, illetve fölött K. feliratú reklámot helyeztek ki. A reklámról fényképfelvétel készült.
Az első...
BH 2009.1.34 Dohányáru reklámozása csak a törvény által megengedett körben lehetséges [1997. évi LVIII. tv. 13. §; 1999. évi XLII. tv. 5. §].
A Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége a F. Alapítvány kezdeményezésére 2006. február 16-án ellenőrzést végzett a felperes egyik töltőállomásán, mert - a bejelentés szerint - a perbeli üzletben törvényellenes dohányreklámozás folyt.A hatósági ellenőrzés eredményeként megállapításra került, hogy a töltőállomás területén üzemelő shop pultja mögött található cigarettás polcok között, illetve fölött K. feliratú reklámot helyeztek ki. A reklámról fényképfelvétel készült.
Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság a 2006. július 28. napján kelt határozatával 100 000 Ft bírsággal sújtotta a felperest - mint közzétevőt -, megtiltva egyben a jogsértő magatartás további folytatását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. október 17. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint perbeli tevékenysége megfelelt a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 13. § (4) bekezdés b) pontja szerinti mentességi szabályoknak, melyek közül a dohányárunak az eladás helyén történő bemutatását az alperes is elismerte. A közigazgatási szerv az árfeltüntetés, és egyéb termékjellemzők hiányára alapította döntését.
A felperes szerint a Legfelsőbb Bíróság az alperes által hivatkozott eseti döntésében az üzlethelyiségen kívül elhelyezett reklámmal, illetve a reklám helyének meghatározásával kapcsolatos megállapításokkal foglalkozott, melyből jelen ügyre nem vonható le következtetés.
A perbeli esetben a reklám/árubemutatás közvetlenül az eladás helyén történt, és nem önmagában egy márkanév megjelenítésére került sor, hanem azon túl a termék egyéb tulajdonságait, jellemzőit bemutató elemek is megjelenítésre kerültek.
A felperes szerint a G., S. és B. feliratok egyértelműen az áru jellemzőinek minősülnek, hisz valamennyi dohánygyár színekkel jelöli, hogy a cigaretta mennyire erős, illetve gyenge, azaz mennyi kátrányt tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és azt elutasította.
Ítéletének indokolásában a Grtv. 2. § h) pontjára, 13. § (1) és (4) bekezdésére, valamint a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Ndtv.) 5. § (5) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperesi töltőállomás területén üzemelő shop pultja mögött a cigarettás polc fölött, illetve a polcok között dohányáru reklámja volt látható; tehát a perbeli esetben a Grtv. 2. § h) pontja szerinti gazdasági reklámtevékenység valósult meg.
A reklámozott dohánytermékek Gold, Silver, Blue felirattal kerültek megkülönböztetésre, mely az alperesi határozat indokolása szerint nem tekinthető árubemutatásnak, mivel a felirat nem ad semmiféle információt a dohánytermék minőségére, összetételére, tulajdonságaira vonatkozóan.
A Grtv. 13. § (1) bekezdésében foglalt általános tilalom szerint tilos közzétenni dohányáru reklámját, mely tilalom alól a (4) bekezdés b) pont szerinti - a dohányáru eladási helyén való - bemutatása és árfeltüntetése kivételt képezhet.
Az elsőfokú bíróság osztotta az alperes álláspontját abban a kérdésben, hogy a dohányáru eladási helyén való bemutatásának és az árfeltüntetésnek együttesen kell megvalósulnia, hiszen a jogszabály szövege nem eladási helyén való bemutatás "vagy" árfeltüntetésként fogalmaz, hanem az "és" szót használva a két feltétel együttes meglétét kívánja meg.
Megállapította azonban azt is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes jogszabályi hivatkozásokkal nem tudta alátámasztani azon álláspontját, mely szerint a dohányáru reklámjának az adott dohánytermék minőségére, összetételére, tulajdonságaira vonatkozó információt kell tartalmaznia.
Leszögezte az elsőfokú bíróság, hogy az alperes határozata érdemben helyes; jelen ügyben alkalmazandó a Grtv. 13/A. § (1) bekezdése, amely kimondja, hogy a dohányáru sajtótermékben és szabadtéri reklámhordozón való reklámjának tartalmaznia kell: "A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét" szövegű általános figyelmeztetést, valamint a dohányáru nikotin- és kátránytartalmát közlő adatokat.
Kifejtette a bíróság, hogy a hétköznapi értelemben a sajtótermék fogalma mást takar, jelen ügyben a Grtv. rendelkezéseit kellett alkalmaznia az alperesnek, és a bíróságnak is egyaránt.
A Grtv. 2. § t) pontjában határozza meg a sajtótermék fogalmát, melyből levezetve megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a cigarettatároló polc fölött elhelyezett reklámtábla technikai eszköznek minősül, mert az az ember által megvalósított, tervezésen alapuló gyakorlati eljárás során kivitelezett, és jelen ügyben kifejezetten kereskedelmi és reklámcélú alkalmazásra irányuló eszköz, mely egyebekben nyilvános közlésre szánt tájékoztatást tartalmaz.
Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy amellett, hogy az alperes érdemben helyes döntést hozott, azt - az árubemutatás értelmezése tekintetében - nem tudta megnyugtatóan indokolni. Bár hivatkozott arra, hogy önmagában a G., S., B. felirat semmiképp nem tekinthető árubemutatásnak, mert nem ad semmiféle információt az adott dohánytermék minőségére, összetételére vonatkozóan, ezt jogszabályi hivatkozással nem támasztotta alá.
Erre tekintettel az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, mely szerint az árubemutatás és az árfeltüntetés együttes meglétét nem írja elő a Grtv. 13. § (4) bekezdés b) pontja, sem azt, hogy tájékoztatási kötelezettségének a G., S., B. feliratok feltüntetésével eleget tett, hisz a dohányosok az áru ismeretében a szín alapján kérik a terméket.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes kellő körültekintéssel tisztázta a tényállást, a megállapított tényekből helyes következtetésre jutott, helyesen élt a bírság kiszabásának lehetőségével, és döntéséből a mérlegelés szempontjai is egyértelműen megállapíthatóak, azonban indokolása, az árubemutatás során felmerülő tájékoztatási kötelezettség tekintetében, nem volt teljes körű.
Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a reá háruló bizonyítási teher ellenére ezzel ellentétes tartalmú bizonyítékot előterjeszteni nem tudott. Az indokolás hiányossága azonban nem volt ok az érdemben helyes határozat hatályon kívül helyezésére, és új eljárás elrendelésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Grtv. 13. § (4) bekezdés b) pontjában foglaltakat.
Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében összemosta a két jogszabályhely által felsorolt feltételeket, és ebből jutott arra a következtetésre, amellyel az alperes érvelésének helyességét látta bizonyítottnak. Arra az alapvető kérdésre próbált ezen a módon választ találni, hogy a bemutatás során az áru milyen tulajdonságaira vonatkozó információt kellett volna elhelyezni a kérdéses reklámon.
A felperes álláspontja szerint amennyiben a bíróság az egyes jogszabályhelyeket külön-külön értelmezte volna, és nem minősített volna sajtóterméknek egy plakátot, abban az esetben nem juthatott volna arra a következtetésre, hogy a sajtóterméken kötelezően feltüntetendő szövegnek szerepelnie kellett volna a plakáton.
A felperes továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a Grtv. 13. § (4) bekezdés b) pontja rendelkezésének a reklám megfelelt, mert az az eladási helyen került kihelyezésre, a bemutatás - vagyis a különböző színek - a termék jellemzőjét (azaz, hogy milyen erős az adott cigaretta) ismertette, és a felperesi vélemény szerint a mentességet a jogszabály nem abban az esetben biztosítja, ha mind a bemutatást és az árfeltüntetést megvalósítja a reklámozó, hanem ez a két feltétel akár együttesen, akár külön-külön jogszerűen alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Grtv. 2001. évi I. törvénnyel történt módosítása folytán 2002. január 1-jétől teljes körűen tilalmazottá vált a dohányáruk reklámozása.
Ezt a generális tilalmat a Grtv. 13. § (1) bekezdése rögzíti akként, hogy "tilos közzétenni dohányáru reklámját". Ezen tilalom, a Grtv. 13. § (4) bekezdésében meghatározott eseteket kivéve, a közzétételi eszközökre tekintet nélkül vált teljes körűvé.
A Grtv. 13. § (4) bekezdés b) pontja értelmében az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem terjed ki a dohányáru eladási helyén való bemutatására és árfeltüntetésére …
Helytállóan hivatkozott a jogerős ítélet a Grtv. tárgyi hatályát meghatározó 2. § h) pontjának gazdasági reklámfogalmára. E fogalmi definíció és a kivételszabály együttes alkalmazása alapján dönthető el, hogy a konkrét esetben a dohányáruval kapcsolatos tiltott, vagy megengedett tájékoztatási tevékenység valósult-e meg.
A Grtv. 2. § h) pontjának utolsó fordulata az áru vagy árujelző - ezek között a márkajelzések, így a dohányáruk márkajelzése is értendőek - megismertetését előmozdító tájékoztatást is gazdasági reklámnak minősíti. Ugyanakkor a konkrét reklámtevékenység nem felel meg a Grtv. 13. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt kivételszabálynak, a reklámtevékenység az eladási helyen történő márkanév-ismertetés volt, amely nem minősíthető sem a dohányáru bemutatásának, sem árfeltüntetésnek, ezért jogszerűen állapították meg az alperesi hatóságok azt, hogy a felperesi közzétevő megszegte a Grtv. 13. § (1) bekezdésében rögzített tilalmat.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság az Ndtv. 5. § (5) bekezdésének szabályozására is. Ezen rendelkezésből következően a dohányáru bemutatása a dohányáru értékesítésére kijelölt egyéb területektől elkülönített önálló polcokon, az üzlethelyiségnek a dohányáru forgalmazására kijelölt részén, valamint a dohányterméket értékesítő önálló üzlethelyiségben, annak belső terében megengedett.
A perben vizsgált helyszíni ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy az üzlet belső terében a cigarettatároló állvány felső részén került elhelyezésre a "K." felirat. Ennélfogva a Grtv. 13. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt kivételi szabály egyik követelménye megvalósult azáltal, hogy a termék-kommunikációra az eladási helyen került sor. Ezen szabályozás azonban a dohányáru eladási helyén is csupán meghatározott módon megvalósuló kommunikációt enged, konkrétan a dohányáru eladási helyén való bemutatását és árfeltüntetését.
A perben rendelkezésre állt iratanyagból megállapítható volt, hogy a vizsgált reklámtevékenység annak ellenére, hogy az az eladási helyen zajlott, nem felelt meg az árfeltüntetés fogalmának, mivel a márka-megjelölésen túlmutató egyéb érdemi információt nem tartalmazott. Ebből következően a cigarettatároló állvány felső részén található "K." feliratnak az eladási helyen történő közzététele - a Grtv. 13. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt konjunktív feltételek teljesülésének hiányában - jogsértő reklámozásnak minősül.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Grtv. 13. § (1) bekezdése szerint a dohányáruk reklámozása tilalmazott. Abban az esetben, ha a termékről szóló tájékoztatás csupán a termék márkanevét jeleníti meg, az nem tekinthető másnak, mint a terméket népszerűsítő reklámtevékenységnek; ezt pedig a Grtv. hivatkozott szabálya tiltja.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy több eseti döntésben már rámutatott arra, miszerint a márkamegnevezés önmagában a dohányáru reklámjának minősül.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelő, a felülvizsgálati kérelem keretei között történő felülvizsgálata során megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.428/2007.)