adozona.hu
BH+ 2008.12.546
BH+ 2008.12.546
Ha a felperes a keresetében annak megállapítását kéri, hogy az alperes által kiírt pályázat jogszabálysértő, de kinyilvánítja, hogy keresetének jogcímét nem a tisztességtelen piaci magatartás tilalmának a megsértésére alapítja, a bíróság a felperes igényét a vonatkozó jogszabály alapján nem bírálhatja el, tehát nem vizsgálhatja azt sem, hogy az igényérvényesítési határidők elteltek-e [Pp. 3. § (2) bek., 123. §; 1996. évi LVIII. tv. 11. § (3) bek; 1996. évi LVII. tv. 7. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az Európai Közösség és saját honlapján pályázati felhívást tett közzé. A felhívás tartalmazta a kötendő szerződés tárgyát, a részvételi és kiválasztási feltételeket, a pályázat benyújtásának módját és határidejét. A felhívásban írtak szerint a szerződés tárgya "technikai segítségnyújtás a helyi önkormányzati, nem kormányzati szervek stb. részére a 2004-2006 időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap terhére finanszírozható pályázatok kidolgozásához." A pályázatot több szakte...
A felperes 2004. július 5-én benyújtott, majd később módosított keresetében a Pp. 123.§-ára alapítva annak megállapítását kérte, hogy a pályázati felhívás jogszabálysértő volt. Előadta, hogy a felhívás a fent említett honlapokon kívül más tömegtájékoztatási eszköz útján nem került közzétételre. Az alperes ezzel megsértette a Gyakorlati Útmutató a Phare, Ispa és Sapard szerződéses eljárásokhoz című dokumentum (Gyakorlati útmutató) 3.3.1.1. pontjában írtakat, a pályázati felhívásban szereplő technikai segítségnyújtás fogalma nem tükrözte a pályázat tényleges tartalmát. Sérelmezte, annak ellenére, hogy a pályázó konzorciumnak legalább egy építész tagjának kellett lennie, nem minden építész tudott hozzáférni a pályázati felhíváshoz. A felperes keresetindítási jogosultságát a tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. tv. 11. § (3) bekezdés i) pontjára alapította.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 2005. december 16-án kelt ítéletében megállapította, hogy az alperes által meghirdetett szolgáltatási, és ajánlattételi felhívás és pályázat jogszabálysértő. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 150 000 Ft + áfa perköltséget. Megállapította, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes ajánlattételi pályázati felhívása azért jogszabálysértő, mert a Gyakorlati útmutató 3.3.1.1. (3) bekezdésében foglaltak ellenére a felhívást csak az említett honlapokon tette közzé, más tömegtájékoztatási eszközök útján nem. Álláspontja szerint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. 6. § (1) bekezdése alapján a felperes jogosult volt fellépni az alperessel szemben az általa tömörített és nyilvántartott tagok jogainak védelme érdekében. A felperes teljesítést nem követelhetett, mivel a peres felek között jogviszony nem áll fenn.
A másodfokú bíróság 2006. május 19-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 100 000 Ft együttes első- és másodfokú perköltséget. Ítélete indokolásában kifejtette, a felperest az 1996. évi LVIII. tv. 11. § (3) bekezdés i) pontja feljogosítja, hogy tagjainak érdekvédelme céljából hatósági eljárásokat kezdeményezhessen, ha az érdeksérelmet országos jelentőségű versenytárgyalások kiírásának szabálytalansága eredményezte. E jogszabályhely felhatalmazása alapján a felperes által érvényesíthető igények a jogszabály szövegéből következően a közbeszerzési eljárásról, illetve a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) rendelkezésein alapulhatnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes keresete tartalmilag a Tpvt. 7. §-a megsértésének megállapítására irányult. A Tpvt. 88. §-ának (1) bekezdése szerint a 2-7. §-okba ütköző magatartásra hivatkozással a tudomásszerzéstől számított 6 hónapon belül indítható per. A magatartás tanúsításától számított 5 év eltelte után perindításnak nincs helye. A perindításra megszabott 6 hónapos határidő elévülési jellegű, ezért ezen határidő elmulasztásának következményeiről az ügy érdemében hozott ítélettel kell dönteni. Mivel pedig a keresetlevél benyújtásakor a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében megállapított 6 hónapos elévülési határidő már eltelt, a Ptk. 325. §-a értelmében a Tpvt. 7. §-án alapuló igényeket a felperes bírósági úton már nem érvényesítheti. Hangsúlyozta, a felperes megállapítás iránti keresetet, - figyelemmel a Pp. 123. §-ában foglaltakra, abban az esetben is, ha igénye nem tartozna a Tpvt. hatálya alá - csak akkor indíthatott volna, ha kimutatja, hogy jogainak az alperessel szembeni megóvása a jogsértés ítéleti megállapítását teszi szükségessé. A felperes ugyanakkor nem jelölte meg, mely jogának megóvása végett szükséges az állított jogsértés megállapítása.
Felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, a peres eljárás során az alperes nem vitatta, hogy a perbeli szolgáltatási ajánlattételi felhívás során a Gyakorlati útmutató szabályait kellett alkalmazni. A felperes a Gyakorlati útmutató a 3.3.11. pontja alapján a pályázati eljárás érvénytelenítését, arra hivatkozással kérte, hogy az eljárás során szabálytalanságok történtek, melyek gátolták a tisztességes versenyt. A felperes a Gyakorlati útmutató által biztosított jogorvoslati lehetőséggel élt. Az alperes képviselője 2004. március 23-i faxában utasította el a felperes törlési, illetve érvénytelenítés iránti kérelmét a pályázat vonatkozásában. Felperesi álláspont szerint jogszabálysértő a másodfokú ítélet, mivel a Tpvt. 7. §-a szubszidiárius jellegű, akkor kerülhet alkalmazásra, ha más jogorvoslati eszköz nem áll rendelkezésre. A Gyakorlati útmutató viszont önálló jogorvoslati lehetőséget tartalmaz, a 2.4.12. (3) bekezdése alapján pedig a jogorvoslati eljárás eredménytelensége esetén lehetséges igénybe venni a kedvezményezett ország rendje által biztosított eljárásokat. Az alperes eljárásával kapcsolatos jogorvoslati lehetőségek nem tartoznak álláspontja szerint a Tpvt. hatálya alá. Ezt erősíti az a tény is, hogy az alperes nem tanúsított piaci magatartást, így a jogerős ítélet a Tpvt. 1. §-ába, illetve 7. §-ába ütközik. Abban az esetben, ha a Legfelsőbb Bíróság nem osztaná fenti álláspontját, arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet azért is jogszabálysértő, mert a keresetindításra nem a Tpvt. 88. § (1) bekezdés első mondatában, hanem a 88. § (2) bekezdésében szereplő határidő vonatkozik. Az alperes kifogásolt magatartása azáltal valósult meg, hogy az alperes valamely helyzetet, illetve állapotot nem szüntetett meg. Hangsúlyozta, az eljárás törlésére és érvénytelenítésére vonatkozó jogorvoslati kérelem előterjesztésére a Gyakorlati útmutató nem állapít meg határidőt. Súlyosan jogszabálysértő, ezért a másodfokú ítélet azon álláspontja, miszerint a felperesnek keresetét a tudomásszerzéstől számított 6 hónapos határidőn belül kellett volna előterjesztenie. A felperes keresetét a nyitva álló jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően 2004. július 7-én benyújtotta. A felperes egyébként a keresetét a 3 éves objektív határidőn belül terjesztette elő a másodfokú ítélet 5 éves objektív határidőre történt hivatkozása téves.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és megállapította, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemére kihatóan nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság helytállónak találta a felperes azon álláspontját, mely szerint a másodfokú bíróság a Tpvt. alapján a felperes keresetét nem bírálhatta volna el jogszerűen. Tényként állapítható meg ugyanis, hogy mind az első fokú eljárás során, mind fellebbezési ellenkérelmében a felperes kifejezetten akként nyilatkozott, hogy keresetének jogcíme nem a Tpvt. 7. §-a. Ilyen tartamú kifejezett nyilatkozatára tekintettel jogszabálysértő volt a felperes igényét a Tpvt. alapján megítélni.
A felperes keresete jogalapjául a Gyakorlati útmutatóban foglaltak megsértését jelölte meg. Felülvizsgálati kérelmében a Gyakorlati útmutató 2.4.12., illetve a 3.3.11. pontjának megsértésére hivatkozott. A Gyakorlati útmutató 2.4.12. pontja ugyanakkor a pályázó részére biztosít jogorvoslatot, míg a 3.3.11. a kiírót, vagyis jelen per alperesét jogosítja fel a pályázat érvénytelenítésére, meghatározott feltételek fennállása esetén. A fellebbezési eljárás során az alperes csatolta az Európai Bizottság Bővítési Főigazgatósága 2005. szeptember 16-i levelét, mely többek között tartalmazta: "a pályázat helyi megjelentetése kiegészítette volna a legjobb gyakorlatot, amely elősegítette volna a további hozzáférést a látogatók részére, de nem volt jogi előírás". Ebből következően a Gyakorlati útmutatóban foglaltak megsértése - az adott tényállás mellett - nem volt megállapítható.
A másodfokú bíróság ítéletében a Tpvt.-n túlmenően a Pp. 123. §-ára is hivatkozott, vagyis arra, hogy az adott ügyben, az adott tényállás mellett a felperest megállapítás iránti kereset előterjesztésének joga nem illette meg. Bár ezt a jogi álláspontot a felülvizsgálati kérelem közvetlenül nem vitatta, a Legfelsőbb Bíróság rögzíti, hogy a felperes az eljárás során nem jelölte meg határozottan és nem is bizonyította, hogy jogainak megóvása végett miért volt szükség a megállapítás iránti kereset előterjesztésére. Így e tekintetben a másodfokú bíróság ítélete helytálló volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Pfv.X.21.854/2006.)