adozona.hu
BH+ 2008.11.515
BH+ 2008.11.515
Nem alapozza meg a készenlét teljesítésének megállapítását a munkavállalónak az a kötelezettsége, hogy a mobiltelefonját bekapcsolva kell tartania az elérhetősége érdekében [Mt. 129. § (1)-(2) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében 2000. május 12. és 2003. május 20. közötti időtartamra elmaradt készenléti díj címén 4 874 538 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes jogelődjénél bankbiztonsági megbízottként dolgozott, a rendes munkaideje a hét öt munkanapján 7.30-tól 16.00 óráig tartott. Ezt meghaladóan azonban - az évi rendes szabadságon töltött időtartamot kivéve - folyamatosan az alperes rendelkezésére kellett állnia, amelynek érdekében az al...
BH+ 2008.11.515 Nem alapozza meg a készenlét teljesítésének megállapítását a munkavállalónak az a kötelezettsége, hogy a mobiltelefonját bekapcsolva kell tartania az elérhetősége érdekében [Mt. 129. § (1)-(2) bekezdése].
A felperes keresetében 2000. május 12. és 2003. május 20. közötti időtartamra elmaradt készenléti díj címén 4 874 538 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes jogelődjénél bankbiztonsági megbízottként dolgozott, a rendes munkaideje a hét öt munkanapján 7.30-tól 16.00 óráig tartott. Ezt meghaladóan azonban - az évi rendes szabadságon töltött időtartamot kivéve - folyamatosan az alperes rendelkezésére kellett állnia, amelynek érdekében az alperes mobiltelefont, úgynevezett ügyeleti készüléket bocsátott a rendelkezésére. Az alperes egyébként az országot hat régióra osztotta, és régióként egy-egy bankbiztonsági megbízottat alkalmazott. 2000 decemberében döntés született a készenléti díj rendszer bevezetéséről, amely szerint egy-egy munkatárs hat hetenként egy hétig látott el készenléti feladatot, és ezért a díjazást az alperes megfizette. A korábbi gyakorlat azonban nem változott, továbbra is valamennyi régiófelelősnek készenlétben kellett állnia.Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperest folyamatos készenlétre állásra nem kötelezte, a hathetenként teljesített készenlét díjazását megfizette, ezért a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetének helyt adott, és az alperest 4 874 538 forint, késedelmi kamat, perköltség és eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint az alperes 2000. december 1-jétől szabályozta a készenléti szolgálatot, ettől függetlenül azonban a felperesnek a napi munkaidején kívül folyamatosan készenlétben kellett állnia a régiójában bekövetkezett események esetére. A munkaügyi bíróság a biztonsági igazgatóság vezetőjének tanúvallomása alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes a munkaviszonyból eredő kötelezettségének a munkáltató érdekkörében és elvárásának megfelelően tett eleget, a készenlét megállapításának jogszabályi feltételei fennálltak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a bizonyítást kiegészítette. Megállapította, hogy a felperesen kívül további öt személy terjesztett elő az alperessel szemben készenléti díj megfizetése iránti keresetet. Ugyanilyen tényállás alapján terjesztett elő keresetet a dél-dunántúli és a dél-alföldi régió bankbiztonsági megbízottja is. Valamennyi munkavállaló a saját perében felperesként, illetve a kollégái perében tanúként a tényállás tekintetében egybehangzó nyilatkozatot tett, miszerint a munkáltató utasításaként értékelhető határozott elvárásnak eleget téve a rendes munkaidejükön túl 2000. december 1-jét követően ugyanúgy mint előtte, folyamatosan munkára képes állapotban a munkáltató rendelkezésére álltak, azaz készenlétet teljesítettek, és szükség esetén intézkedtek a problémák elhárítása érdekében. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes és a vele hasonló beosztású dolgozók részére a munkáltató mobiltelefon készüléket biztosított, azt bekapcsolva kellett tartaniuk, hogy elérhetők legyenek. Önmagában azonban ez nem ad alapot a folyamatos készenlét tényének megállapítására. Az elérhetőség nem teljesülésének ugyanis nem volt munkajogi szankciója, az alperes által csatolt őrszolgálati naplók szerint az esetek túlnyomó részében a készenléti ügyeletre beosztott személyt értesítették B. vonatkozásában sem nyert bizonyítást, hogy bármely rendkívüli esemény esetén mindig a felperest értesítették volna, amelynek az is ellentmond, hogy a felperes kollégái a saját készenléti díj iránti követelésüket ugyanerre hivatkozva indokolták.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott. Állította, hogy aki nem volt készenlétben, attól is elvárták, hogy rendelkezésre álljon, és telefonon megtegye a szükséges intézkedéseket. Ezen túlmenően a munkajogi következmény hiánya nem jelentette azt, hogy ha valakit sikertelenül kerestek volna, a munkáltató ne találta volna meg a módját valamilyen hátrány alkalmazásának a mulasztás miatt. Ilyen eset azonban a gyakorlatban nem fordult elő. Több tanú egybehangzóan vallotta, hogy készenléti riasztásakor a mobiltelefonján mindig elérhető, és munkára képes állapotban volt.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Fenntartotta azt a perben is elfoglalt álláspontját, hogy önmagában a mobiltelefon bekapcsolva tartása a készenlét törvényi feltételeinek fennállását nem igazolja. Amennyiben tényleg munkába kellett állni, az alperes azt rendkívüli munkavégzésnek minősítette, és az ennek megfelelő díjazást kifizette.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perrel érintett időben a 2001. július 1. napjáig hatályos Mt. 126. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállalót kivételes esetben rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre kötelezheti. A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek minősül a túlmunkavégzés, a pihenőnapon vagy munkaszüneti napon történő munkavégzés, illetőleg meghatározott helyen és ideig történő készenlét. A törvény módosítása folytán 2001. július 1. napjától az Mt. 129. § (1)-(2) bekezdése rendelkezik az ügyeletről és készenlétről, mely szerint a munkavállaló a munkáltató által meghatározott helyen és ideig történő rendelkezésre állás (ügyelet), illetve az általa megjelölt - a munkavégzés helyére tekintettel elérhető - helyen történő készenlétre kötelezhető. Az ügyelet és a készenlét időtartama alatt a munkavállaló köteles gondoskodni a munkára képes állapotának megőrzéséről.
Az alperes a Vezető Bizottság 2000. IX. 26-án hozott határozatában rendelkezett "bankbiztonsági készenléti" szolgálat létrehozásáról, illetve működtetéséről, és ennek végrehajtásaként a bankbiztonsági megbízottakat 2001. december 1-jétől hathetenként egyhetes készenlét ellátására kötelezte. A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen állítja, hogy a folyamatos, 24 órás készenlétben állás ezt megelőző, 2000. május 12. és december 1-je közötti időben, de a határozat kiadását követően is munkaköri kötelezettsége volt, és ezt a kötelezettségét a bankbiztonsági szabályzat is rögzítette. A felperes munkaköri leírása általánosságban rendelkezik, és nem tartalmaz meghatározott helyen és ideig történő készenlét teljesítésére vonatkozó kötelezést. A munkaügyi szabályzat pedig készenléti díj fizetését lakáson, illetve meghatározott helyen (munkahely) készenlét teljesítése esetén teszi lehetővé.
A perben a 2001. december 1-jét követő időtartamra vonatkozóan nem merült fel adat arra, hogy hathetenkénti beosztást meghaladóan az alperes a felperest készenlét ellátására kötelezte volna. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel szemben a tanúvallomások ezt nem cáfolták, ellenkezőleg, alátámasztották. Így a biztonsági igazgatóság vezetője azt nem állította, hogy a felperest készenlét ellátására kötelezte volna, a mobiltelefon állandó bekapcsolva tartását sem rendszeresen, sem szúrópróbaszerűen nem ellenőrizte.
Az előbbieket is figyelembe véve helyes a másodfokú bíróság következtetése. A felperes azzal, hogy eleget tett az alperesi elvárásnak és a mobiltelefon készülékét bekapcsolva tartotta, nem teljesített készenlétet, mivel ehhez az elérhetőséghez a munkáltató részéről jogkövetkezmény nem kapcsolódott, a készenlét esetén fennálló kötelezettségek - a munkára képes állapot fenntartása, illetőleg szükség esetén bármikor a munkába állás követelménye - nem terhelték a felperest. Ennek hiányában a készenlét teljesítését a felperes tévesen állította.
A felperes a munkáltató által elrendelt készenlétért járó díjazást megkapta, a rendes munkaidején kívül teljesített munkáért megfelelő díjazásban részesült, illetve ilyen igényt a perben nem érvényesített, a készenléti díj iránti kereseti követelése pedig az előbbiek figyelembevételével nem bizonyult alaposnak. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.461/2007.)