adozona.hu
BH 2008.11.313
BH 2008.11.313
A munkáltató által csoportos biztosítási szerződés alapján fizetett díj ellenében kifizetett biztosítási összeg akkor vonható le a nem vagyoni kártérítés összegéből, ha azt a perben álló hozzátartozó részére fizették meg [Mt. 177. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a házastársa halálos kimenetelű munkabalesetével összefüggésben havi 25 000 forint vagyoni igényt terjesztett elő háztartási segítség címén, valamint 6 000 000 forint nem vagyoni kártérítést, ebből 3 000 000 forintot saját, 3 000 000 forintot pedig Sz. Z. nevű gyermeke javára. Nem vitatta, hogy 1 500 000 forint balesetbiztosítási szerződés alapján kifizetésre került.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest 50 000 forint perköltség fize...
BH 2008.11.313 A munkáltató által csoportos biztosítási szerződés alapján fizetett díj ellenében kifizetett biztosítási összeg akkor vonható le a nem vagyoni kártérítés összegéből, ha azt a perben álló hozzátartozó részére fizették meg [Mt. 177. §].
A felperes a keresetében a házastársa halálos kimenetelű munkabalesetével összefüggésben havi 25 000 forint vagyoni igényt terjesztett elő háztartási segítség címén, valamint 6 000 000 forint nem vagyoni kártérítést, ebből 3 000 000 forintot saját, 3 000 000 forintot pedig Sz. Z. nevű gyermeke javára. Nem vitatta, hogy 1 500 000 forint balesetbiztosítási szerződés alapján kifizetésre került.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest 50 000 forint perköltség fizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint Sz. S., a felperes házastársa 2001. június 22-én munkabalesetet szenvedett az alperesnél, amelynek következtében életét veszítette. A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével kimondta, hogy néhai Sz. S. munkabalesetéért az alperes 90%-os kártérítési felelősséggel tartozik.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy milyen meg nem térült vagyoni kár érte házastársa halála folytán, és nem jelölte meg, hogy háztartási segítség címén milyen kiadásai merültek fel. A bíróság kifejtette, hogy a közeli hozzátartozó elvesztése alapot ad nem vagyoni kártérítés megítélésére, a felperes azonban nem vitatottan 1 500 000 forintot kapott nem vagyoni kára fedezésére, ezt meghaladó kárát pedig nem bizonyította sem saját, sem nagykorú gyermeke vonatkozásában. Az Sz. Z. nevű gyermek nevében előterjesztett igényt azért utasította el az elsőfokú bíróság, mivel nevezett nem nyújtott be keresetet az alperes ellen.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és az alperest 2 000 000 forint és annak kamatai megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítését követően megállapította, hogy a Ptk. 566. §-a szerinti balesetbiztosítás összegbiztosítás, amiből az következik, hogy a balesetbiztosítási összeg nem kártalanítás címén, hanem díjfizetés ellenében szolgáltatott biztosítási összeg címén illeti meg a biztosítottat. Ezért az A. Biztosító által szolgáltatott összeg a kártérítés mértékénél nem vehető figyelembe. A jogerős ítélet szerint a felperes férjének halála a család életét gyökeresen megváltoztatta, teljes életmódváltásra kényszerültek. A felperes az addigi jövedelmét jelentő állattartást kénytelen volt felszámolni, a földet eladni. A kiesett jövedelem pótlása érdekében munkába kellett állnia, kevesebb ideje maradt a háztartásra, gyermekei nevelésére. A másodfokú bíróság az elszenvedett sérelemmel szemben 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést látott arányban állónak. A jogerős ítélet indoka értelmében a keresetlevél benyújtásakor a nagykorú gyermek engedményező nyilatkozatában sem a kártérítés összegét, sem az annak alapjául szolgáló tényeket nem jelölte meg, ezért az elsőfokú bíróság az erre irányuló igényt jogszerűen utasította el. A kiskorú gyermek perbenállása hiányában pedig a részére kártérítés nem volt megállapítható.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Érvelése szerint a termőföldet 2000. augusztus 24-én a felperes házastársa adta haszonbérbe az alperes részére 10 éves időtartamra, így azt a családtagok nem művelték, az állattartás ténye pedig nem nyert bizonyítást. A biztosító által kifizetett összeghez a felperes a házastársa halála folytán, az alperes eljárása és finanszírozása alapján jutott hozzá, így bizonyítottság esetén is le kellene vonni a kártérítés összegéből. A felperes részére megállapított özvegyi nyugdíj és árvaellátás összege meghaladta az elhunyt hozzátartozó nettó jövedelmét. Hivatkozása szerint a felperes 2005-ben bizonyítottan élettársi kapcsolatot létesített, ebben az évben adta el a család a földeket, amely a halálesettel nem hozható összefüggésbe. Az alperes álláspontja szerint értékelni kell, hogy Cs. J. munkatárs bűnösségét halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében a bíróság jogerős ítéletével megállapította. További érvelése szerint a felperes és kiskorú gyermeke élete megváltozott a családfő halálával, ez azonban önmagában nem ad alapot nem vagyoni kártérítés megállapítására. Az alperes a megítélt marasztalási összeg mértékét is eltúlzottnak találta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes által előterjesztett nem vagyoni kár megtérítésére irányuló igény elbírálásakor azt kell értékelni, hogy a sérelem hozzávetőleges ellentételezésére milyen összegű szolgáltatás nyújt körülbelül egyenértékű más nemű kompenzációt [34/1992. (VI. 1.) AB határozat]. Ennek során a nem vagyoni kártérítés összege meghatározásakor figyelemmel kell lenni egyrészt a káronszerzés tilalmára, illetve a kellő mértéktartás elvén alapuló bírói gyakorlatra, másrészt a sérelem által előállt konkrét, egyedileg megállapítható hátrányokra és azok súlyára [Mt. 177. § (2) bekezdés].
A másodfokú bíróság az ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a felperest a férje hirtelen, és tragikus körülmények között bekövetkező halála élete hátralevő részében hátrányosan érinti. A legfiatalabb gyermekének - aki a baleset bekövetkezésekor még kiskorú volt - eltartását a tanulmányai befejezéséig egyedül kell megoldania, ennek érdekében a korábbi jövedelmet biztosító állattartást fel kellett számolnia, és munkavállalásra kényszerült. Emellett a szülői szerepet is egyedül kell betöltenie, noha a házastársával eltöltött évek alatt ezen feladatokat együttesen végezték. A felperes férjének elvesztése nemcsak emberi kapcsolatainak megőrzését, de a családi élet korábbi szinten tartását is jelentős mértékben nehezíti.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra a körülményre, hogy a felperes részére megállapított özvegyi nyugdíj és árvaellátás összege meghaladta az elhunyt hozzátartozó nettó jövedelmét, ugyanis ennek a nem vagyoni kártérítés mértéke vonatkozásában nincs jelentősége.
Megalapozatlan azon alperesi érvelés is, hogy Cs. J. munkatárs bűnösségét a bíróság halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében megállapította, és ez alperes felelősségének megállapítása során értékelendő. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint, ha a munkavállaló balesetét munkatársának a munkahelyén tanúsított magatartása idézte elő, a munkáltató felelőssége fennáll, hiszen nem merülhet fel a munkáltató működési körén kívül eső ok (MDJ II/350.).
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott a felperes házastársa részére kötött biztosítási szerződésre, valamint arra, hogy annak díját az alperes folyamatosan fizette. A Ptk. 566. §-ának figyelembevétele mellett is az állapítható meg, hogy a biztosító által kifizetett összeg nem kártérítés, hanem biztosítási összeg, és az a jogosultat a hagyatéki eljárás eredménye alapján illeti meg a halálesetre fizetett juttatásként. Ebből következően általában a biztosítási szerződés megkötésének céljával is összhangban a biztosítás címén kifizetett összeg a kártérítésbe beszámítandó. Az adott esetben azonban nem állapítható meg, hogy ténylegesen kinek a részére fizették ki ezt az összeget.
Az A. Biztosító csoportos biztosítási szerződése és a hagyatékátadó végzés - ahol az elhunyt munkavállaló gyermekei szerepelnek örökösként - együttesen vizsgálandóak. A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak egyértelműen tisztáznia kell, hogy a biztosítási összeget kinek a részére fizették ki, mivel a felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegéből az csak akkor vonható le, ha a biztosítási szerződésnek ő volt a kedvezményezettje, vagyis az 1 500 000 forint a felperest - és nem a gyermekeit - illette meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.813/2007.)