AVI 2008.4.46

A lakástulajdonnak nem minősülő garázs tulajdoni hányada alapján külön kell a visszterhes vagyonátruházási illetéket megállapítani [1990. évi XCIII. tv. 19. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2003. február 3-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a B., M. u. 9. szám alatti társasházi öröklakást a közös tulajdonból hozzá tartozó 185/1000 tulajdoni hányaddal együtt. Az adásvételi szerződés szerint a vevő kizárólagosan használhatja a társasház közös tulajdonában álló, alapító okiratban felvett 13,5 m2 alapterületű garázst.
Az adásvételi szerződést Illetékkiszabás végett 2003. február 6-án jelentették be a Földhivatalánál. Az Illetékhivatal a 2004. január 19-én kelt ...

AVI 2008.4.46 A lakástulajdonnak nem minősülő garázs tulajdoni hányada alapján külön kell a visszterhes vagyonátruházási illetéket megállapítani [1990. évi XCIII. tv. 19. § (1) bek.]
A felperes 2003. február 3-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a B., M. u. 9. szám alatti társasházi öröklakást a közös tulajdonból hozzá tartozó 185/1000 tulajdoni hányaddal együtt. Az adásvételi szerződés szerint a vevő kizárólagosan használhatja a társasház közös tulajdonában álló, alapító okiratban felvett 13,5 m2 alapterületű garázst.
Az adásvételi szerződést Illetékkiszabás végett 2003. február 6-án jelentették be a Földhivatalánál. Az Illetékhivatal a 2004. január 19-én kelt fizetési meghagyásával a felperest a lakásingatlan szerzése után 320 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték, a nem lakásingatlan szerzése után 200 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és 3000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az eladott és a megvett lakások forgalmi értéke közötti különbözetet - a lakástulajdon szerzés után az illetékalapot - 10 millió forintban állapította meg.
A felperes a visszterhes vagyonátruházási illeték helyesbítése iránt kérelmet nyújtott be, vitatva a garázs használati joga után megállapított illetéket.
Az Illetékhivatal a 2004. július 26-án kelt határozattal a fizetendő illetéket 313 000 forintra leszállította, majd a felperes ismételt fellebbezésére 2004. október 12-én helyszíni ellenőrzést tartott. Ennek eredményeként - a felperessel egyező módon - a garázs forgalmi értékét 500 000 forintban fogadta el, a lakás forgalmi értékét 30 500 000 forintban határozta meg, ezért a 2005. január 21-én kelt határozatával - figyelemmel a felperes által értékesített lakásingatlanra -, 6 500 000 forint forgalmi értékkülönbözet után végül a felperest a lakóingatlan után 230 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték, a garázs után 50 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és 3000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte, egyúttal az előírt illetéket 283 000 forintra leszállította.
A határozat ellen a felperes ismételten fellebbezést nyújtott be arra való hivatkozással, hogy a garázsnak csak a használati jogát szerezte meg, ezért erre a tulajdonszerzésre vonatkozó illetékfizetési szabályok nem alkalmazhatók. Az Illetékalap 6 millió forint, mert a lakások forgalmi értékének különbözetét a garázs értékét is magában foglaló teljes értéken kell kiszámítani.
Az alperes a 2005. május 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint a garázs a megvásárolt lakás alkotórészének tekinthető, azokat a lakással együtt, és az adott lakáshoz tartozó tulajdoni hányaddal együtt vásárolta meg a felperes. A garázs önálló ingatlannak minősül az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 102. § (1) bekezdés f) pontjára figyelemmel, így arra az Itv. 18. § (1) bekezdése nem vonatkozik, az illetéket az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján 10%-os illetékkulccsal kell megállapítani.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben vitatta, hogy a garázsra tulajdonjogot szerzett volna. Álláspontja szerint a garázs a lakás alkotórésze, azzal együtt önálló ingatlan, ezért az illetékalap tévesen került kiszámításra. Az illetéket 6 millió forint forgalmi értékkülönbözet után kellett volna kiszabni - az Itv. 21. § (1) bekezdése alapján - 203 000 forint összegben.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási határozat törvénysértő voltát illetően felperes keresetét - a keresetben felhozottakhoz képest más körülményekre tekintettel - részben megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolása szerint a garázs az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja szerint nem minősül lakástulajdonnak, a felperes társasházi közös tulajdonban álló garázs tulajdonjogát, mint önálló ingatlan tulajdonjogát szerezte meg a közös tulajdoni részben, amely vagyonszerzés után az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján kell az illetékfizetési kötelezettségét megállapítani.
Tévedett azonban az alperes a garázs forgalmi értékének megállapításánál, mert a felperes az összes, közös tulajdonban álló garázs 185/1000 tulajdoni hányadát szerezte meg, illeték kötelezettséget ilyen illetékalap után kell megállapítani. Az elsőfokú bíróság ezért az új eljárásra előírta, hogy a hatóság a közös tulajdonban álló összes garázs forgalmi értékéből az egyes tulajdonostársakra jutó forgalmi érték levonásával állapítsa meg a perbeli garázs értékét, majd ezt követően az illeték alapjának kiszámításával a felperes által fizetendő illeték összegét.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (2) bekezdését, 215. §-át, a KK 34. számú állásfoglalást, mert a kereseten túlterjeszkedve döntött - a felperes által vitássá nem tett - garázs forgalmi értékének kérdésében. A felperes a garázs 500 000 forint összegű forgalmi értékét a közigazgatási eljárás során elfogadta, azt nem vitatta. A kereset csak az illetékalapot vitatta, azaz azt, hogy a garázs a lakás forgalmi értékén belül kerüljön elszámolásra, ezért az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta volna a garázs forgalmi értéke megállapításának módját. Nincs jelentősége annak, hogy a garázs forgalmi értéke tulajdonszerzéshez vagy használati jogszerzéshez kapcsolódóan került-e meghatározásra.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 1. §-át, 18. § (1) bekezdését, mert a garázs helyiség után visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség egyáltalán nem terheli. Nem szerzett garázstulajdont, de résztulajdont sem, tulajdonost illető jogosultságokkal nem rendelkezik. A garázshasználati lehetőség az illetékfizetés szempontjából nem bír jelentőséggel. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, mert az illetékalapot vitató kereseti kérelem kapcsán foglalt állást a garázs forgalmi értékének meghatározása kérdésében.
A felülvizsgálati eljárás alatt hatályba lépett 2006. évi LXI. törvény 249. § (1) bekezdése értelmében 2007. január 1-jétől az alperes feladatait az APEH Központi Hivatala veszi át és végzi. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogszabályi rendelkezés alapján bekövetkezett jogutódlást a Pp. 328. § (1) bekezdése alapján megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság Fővárosi Bíróság 8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A vagyonszerzéskor hatályban volt, a társasházról szóló 1997. évi CLVIII. törvény (Ttv.) 2. § (1) bekezdése szerint a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész (16. §) - a 3. § (2) bekezdésében és a 19. §-ban szabályozott esetet kivéve - a külön tulajdonba tartozó lakás (helyiség) alkotórészét képezi, azzal együtt önálló ingatlan. A 16. § (1) bekezdése értelmében közös tulajdonba tartozik az az épületrész, épület-berendezés, nem lakás célú helyiség és lakás, amelyet az alapító okirat külön tulajdonként nem jelöl meg. Ha a földrészlet nem képezi harmadik személy tulajdonát, közös tulajdonba tartozik. A törvény 17. § (1) bekezdése szerint minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon tárgyainak birtoklására és használatára, ez azonban nem sértheti a többi tulajdonostárs ezzel kapcsolatos jogát és jogos érdekét.
A felperes külön tulajdonába kerülő társasházi öröklakással és ahhoz a közös tulajdonból tartozó 185/1000 tulajdoni hányaddal együtt a szerződésben meghatározott mértékben nem csak a lakás alkotó részét képező ingatlanhányadot szerezte meg, hanem a lakáshoz nem tartozó garázs helyiségek tulajdoni hányadát is. A szerződésben a felek rögzítették, hogy a felperest a garázsokra eső a közös tulajdoni hányadból megillető tulajdoni hányadrésznek - az alapító okiratban felvett - garázs felel meg, ezért annak kizárólagos használatára vonatkozó jogát a szerződés szerint megszerezte.
Miután a felperes a külön tulajdonban álló lakáson kívül annak a társasházakról szóló törvény szerint alkotórészét képező, de az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja alapján lakástulajdonnak nem minősülő garázsokon illetékköteles tulajdoni hányadot is szerzett, a garázs tulajdoni hányada után az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján külön kellett a visszterhes vagyonátruházási illetéket megállapítani.
A felperes által eladott és vásárolt lakás forgalmi értéke közötti különbözetet - az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontjára figyelemmel - csak a lakástulajdonok forgalmi értékének alapulvételével kellett meghatározni - a garázs tulajdoni hányad értékének figyelmen kívül hagyásával. Mindezek alapján az alperes a lakástulajdon szerzése után az illetékalapot törvényesen állapította meg, és az elsőfokú bíróság az eljárása során nem sértette meg az Itv. 1. §-át, 18. § (1) bekezdését.
Törvénysértően járt el azonban az elsőfokú bíróság, amikor az illetékalap jogszerűségének elbírálása során - arra irányuló kereseti kérelem hiányában - a garázs tulajdoni hányadra megállapított forgalmi érték kiszámításának módját vizsgálta és mivel azt törvénysértőnek találta, az alperesi és az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezéséről, ás az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezéséről döntött. A felperes keresete a garázsra megállapított forgalmi érték összegének, a tulajdoni hányadrészének a vitatására nem terjedt ki, annak értékét és a kiszámítás módját nem vitatta. A közigazgatási eljárás során sem azt nem tette vitássá, hogy a közös tulajdonból őt a garázsok tulajdonjoga tekintetében is tulajdoni hányad illeti meg és arra is nyilatkozott, hogy e hányadnak a szerződés szerint egy olyan fizikailag önálló garázs felel meg, amelynek és így a felperest a közös tulajdoni részekből a garázshelyiségekre eső tulajdoni hányadként megillető résznek - 500 000 forint a forgalmi értéke illetve a vételárakból rá eső része. Ilyen tényállás mellett az alperesnek sem a felperest megillető tulajdoni hányadrész, sem annak értéke tekintetében vizsgálódnia nem kellett. A kereset arra vonatkozott, hogy a lakástulajdon szerzésnél megállapított illetékalapba a garázs forgalmi értéke beleértendő-e vagy sem, ezért az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 215. §-át, a 3. § (2) bekezdését, amikor a kereseten túlterjeszkedve hozta meg ítéletét.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a jogerős ítéletet - amely az alperesi felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette -, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a felperes alaptalan keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.211/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.