adozona.hu
AVI 2008.4.45
AVI 2008.4.45
Az Itv. 18. § (1) bekezdése visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget ír elő a nem nevesített ingatlanszerzés esetére is [1990. évi XCIII. tv. 18. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. Tanácsadó Rt. a 2005. május 1-jén kötött szerződés szerint a tulajdonában álló 5755/4 hrsz.-ú, az ingatlan-nyilvántartás szerint saját használati út megnevezésű ingatlant a felperesnek mint részvényesének osztalék címén nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként adta a tulajdonába 1 443 060 forint nettó könyv szerinti értéken.
A Megyei Illetékhivatal 2005. szeptember 6-án kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 10%-os illetékkulcs alkalmazásával az elfogadott forgalmi érték után 1...
AVI 2008.4.45 Az Itv. 18. § (1) bekezdése visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget ír elő a nem nevesített ingatlanszerzés esetére is [1990. évi XCIII. tv. 18. § (1) bek.].
Az M. Tanácsadó Rt. a 2005. május 1-jén kötött szerződés szerint a tulajdonában álló 5755/4 hrsz.-ú, az ingatlan-nyilvántartás szerint saját használati út megnevezésű ingatlant a felperesnek mint részvényesének osztalék címén nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként adta a tulajdonába 1 443 060 forint nettó könyv szerinti értéken.A Megyei Illetékhivatal 2005. szeptember 6-án kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 10%-os illetékkulcs alkalmazásával az elfogadott forgalmi érték után 144 310 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket és 3000 forint eljárási illetéket szabott ki.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, vitatva illetékfizetési kötelezettségét. Az alperes a 2005. október 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 19. § (1) bekezdése szerinti mértékben illetékfizetési kötelezettség terheli a felperest, mert vagyonszerzésnek minősül a juttatás címén szerzett ingatlan is az Itv. 18. § (1)-(2) bekezdései alapján.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és az illeték törlése iránt. Álláspontja szerint az Itv. hatálya alá nem tartozik az osztalék címén szerzett vagyon, akár készpénzben, akár természetben adják azt ki. A kettős adóztatás tilalmába ütközik az illetékfizetési kötelezettség előírása, mert az osztalék után osztalékadót is fizetnie kellett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az Itv. 1. §-a és 18. § (1) bekezdése értelmében illetékfizetési kötelezettség alá esik az ingatlannak öröklés és ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése is. Az Itv. 1. §-ában átfogóan meghatározott törvényi hatály alá az ingatlannak ilyen módon történő megszerzése is beletartozik. A 2005. május 1-jén kötött szerződésben az osztalékot fizető az ingatlan tulajdonjogának átruházója a felperes a tulajdonjog megszerzője. A tulajdonjog átruházójának alapító okirata szerint az osztalék fizethető volt természetben egy ingatlan tulajdonjogának átruházása útján is, ezért az illetékfizetési kötelezettség jogszerűen került előírásra. Mivel az illeték nem adó, ezért a felperes nem hivatkozhatott eredményesen a kettős adóztatásra.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, a kiszabott illeték törlését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 1. §-át, 18. § (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság ezeket a rendelkezéseket tévesen értelmezte. Az osztalék természetben történő kiadása esetén nincs visszteher, az osztalék egy speciális jövedelmi forma, így ezt a vagyonszerzést nem lehet visszteher ellenében történő vagyonátruházásnak - vagyonszerzésnek - tekinteni. Az osztalék címén történő vagyonszerzés nem esik az Itv. hatálya alá, mert az Itv. 18. § (1) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy minden olyan tulajdonátruházás, amely nem öröklés vagy ajándékozás, az az 1. §-ban rögzített visszterhes vagyonátruházásnak tekintendő. A perbeli esetben nem történt sem öröklés, sem ajándékozás, és nem volt visszterhes vagyonátruházás sem. A döntés a kettős adóztatás tilalmát is sérti, ha az osztalék után adót és illetéket is kell fizetni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az alperes személyében a felülvizsgálati eljárás során törvényen alapuló jogutódlás következett be, 2007. január 1-jétől a 2006. évi LXI. törvény 249. § (1) bekezdése értelmében az alperes jogutóda az APEH Központi Hivatal. A Legfelsőbb Bíróság a jogutódlást a Pp. 328. § (1) bekezdése alapján megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 2. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 18. § (1) bekezdése szerint ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. Ez utóbbi esetkör a visszteher mellett és az ún. ingyenes - az ajándékozás vagy az öröklés - útján történő vagyonszerzésen túl az egyéb vagyonszerzési eseteket foglalja magába. Az Itv. 7-26. §-ához fűzött törvényi indokolás ebbe az esetkörbe sorolja pl. az elbirtoklás útján történő vagyonszerzést. A felperes állításával ellentétben az Itv. 18. § (1) bekezdése visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget ír elő a nem nevesített - egyéb módon történő ingatlanszerzés esetére is, így a felperes vagyonszerzése a visszteher hiánya ellenére a hivatkozott jogszabályhely helyes értelmezése szerint illetékköteles.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete törvényes és megalapozott, a bíróság jogszerűen utasította el a felperes keresetét és állapította meg az alperesi határozat törvényességét, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. Az illetékfizetési kötelezettség előírása nem ütközik a kettős adóztatás tilalmába sem, az illetékre és az osztalékadóra külön-külön jogszabályi rendelkezések vonatkoznak.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.213/2006.)