adozona.hu
AVI 2008.3.33
AVI 2008.3.33
A haszonélvezeti jog nem minősül az Itv. alapján tehernek, ezért értékével a vásárolt lakás forgalmi értéke nem csökkenthető [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 2004. március 8-én kelt adásvételi szerződéssel egymás közt egyenlő arányban megvásárolták a 4 hrsz.-ú ingatlant. A szerződés 7. és 8. pontja értelmében a vevők a másik tulajdoni illetőségére, egymás javára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak.
A Megyei Illetékhivatal a lakás forgalmi értékét 11 200 000 forintban, a garázs forgalmi értékét 800 000 forintban határozta meg. A haszonélvezeti jog értékét az I. r. felperes esetében 2 240 000 forintban a II. r. felperes eseté...
AVI 2008.3.33 A haszonélvezeti jog nem minősül az Itv. alapján tehernek, ezért értékével a vásárolt lakás forgalmi értéke nem csökkenthető [1990. évi XCIII. tv. 21. § (5) bek.]
A felperesek 2004. március 8-én kelt adásvételi szerződéssel egymás közt egyenlő arányban megvásárolták a 4 hrsz.-ú ingatlant. A szerződés 7. és 8. pontja értelmében a vevők a másik tulajdoni illetőségére, egymás javára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak.A Megyei Illetékhivatal a lakás forgalmi értékét 11 200 000 forintban, a garázs forgalmi értékét 800 000 forintban határozta meg. A haszonélvezeti jog értékét az I. r. felperes esetében 2 240 000 forintban a II. r. felperes esetében 1 680 000 forintban állapította meg. Az elsőfokú hatóság a 2005. március 7-én kibocsátott fizetési meghagyásaiban külön rendelkezett a haszonélvezeti jog megszerzése után a vagyonszerzési illeték, illetve a lakás és garázs tulajdonszerzése után fizetendő vagyonszerzési illetékekről, valamint eljárási illetékekről. Az I. r. felperes esetében fizetési meghagyásával a haszonélvezeti jog számított értéke után 118 400 forint illetéket, a II. r. felperes vonatkozásában fizetési meghagyásával 88 800 forint illetéket, a tulajdonszerzés után az I. r. felperes vonatkozásában fizetési meghagyásával 207 200 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket és 1500 forint eljárási illetéket, a II. r. felperes vonatkozásában fizetési meghagyásával 177 600 visszterhes vagyonátruházási illetéket és 1500 forint eljárási illetéket szabott ki.
A felperesek a határozat kijavítása iránt terjesztettek elő kérelmet, melyben vitatták az illeték alapjának kiszámítását, valamint arra hivatkoztak, hogy a vagyonszerzést megelőző évben lakásokat értékesítették, ezért kérték az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 21. § (5) bekezdésében foglalt illetékkedvezmény alkalmazását. Az I. r. felperes 2004. október 4-én kelt adásvételi szerződéssel, a II. r. felperes 2003. április 7-én kelt adásvételi szerződéssel adta el lakásingatlanát.
Az elsőfokú illetékhivatal a 2005. május 23-án kelt határozatával a felpereseknek az illeték módosítására vonatkozó kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a vásárolt lakás és az eladott lakás forgalmi értéke közötti különbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, ezért az illeték alapja az Itv. 21. § (6) bekezdése alapján a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke, így esetükben az Itv. 21. § (5) bekezdésében foglalt kedvezmény nem alkalmazható.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. július 6-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Álláspontjuk szerint a forgalmi érték különbözet kevesebb, mint a vásárolt lakás forgalmi értéke, mert a vásárolt és az eladott lakások közötti forgalmi értékkülönbözet meghatározásánál a vásárolt lakás forgalmi értékét nem lehet a haszonélvezeti jog értékével csökkenteni.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte. Az ítélet Indokolása szerint az Itv. 21. § (5) bekezdésének szövege csak a forgalmi értékek közti különbözet megállapítására tartalmaz rendelkezéseket, ezért a vásárolt és az eladott lakás teljes forgalmi értékét kell az értékkülönbözet számítása esetében figyelembe venni. Mindkét felperes esetében az eladott és a vásárolt lakások - ily módon teljes forgalmi értéken számított - forgalmi értékkülönbözete kevesebb, mint a megvásárolt forgalmi értéke, ezért az alperes tévedett, amikor az Itv. 21. § (5) bekezdését nem alkalmazta az illeték kiszabása során. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság az új eljárásra előírta, hogy a hatóság az Itv. 21. § (5) bekezdése alkalmazásával számítsa ki a felperesek által fizetendő visszterhes vagyonátruházási illetéket a lakás tulajdonszerzése után és az illetékalap megosztásánál alkalmazza az Itv. 20. § (1) bekezdésének rendelkezését.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felülvizsgálati kérelem tartama szerint a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 21. § (5) bekezdését, valamint a 20. § (1) bekezdését, mert az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a vásárolt és a vett lakások forgalmi értékkülönbözetének számítására vonatkozó szabályokat. A haszonélvezeti jog értéke ugyanis a számításnál nem minősül tehernek, így annak értékét le kell vonni a vásárolt ingatlan forgalmi értékéből és az így csökkentett forgalmi értéket kell összehasonlítani az eladott lakás forgalmi értékével. Ezzel a módszerrel megállapított értékkülönbözet alapján kell vizsgálni az Itv. 21. § (5) bekezdés alkalmazhatóságát. A perbeli esetben az Itv. 21. § (5) bekezdése szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi érékénél, ezért az Itv. 21. § (5) bekezdése nem volt alkalmazható, az így kapott illeték alapot az Itv. 20. § (1) bekezdése alapján kell megosztani.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati eljárás során az alperes személyében jogutódlás következett be. 2007. január 1-jétől a 2006. évi LXI. törvény 249. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási hivatalok illetékügyekkel kapcsolatos feladatait az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala vette át és végzi, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 328. § (1) bekezdése szerint az alperes jogszabályon alapuló jogutódlását megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Itv. 21. § (5) bekezdését, ezért az ítélet törvénysértő. E rendelkezés szerint a lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. E bekezdés alkalmazásában nem minősül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga.
A perbeli esetben a felperesek egymás között egyenlő arányban vásároltak lakástulajdont, ezt megelőző, illető követő egy éven belül a lakástulajdonaikat eladták. A vásárlással egyidejűleg egymás tulajdoni hányadaira, egymás javára holtig tartó haszonélvezeti jogot is alapítottak. Az Itv. 21. § (5) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a forgalmi értékek különbözetének megállapításánál a teherrel nem csökkentett forgalmi értékeket kell alapul venni. Az Itv. rendelkezése folytán nem minősül tehernek a haszonélvezeti jog, ezért értékével a vásárolt lakás forgalmi értéke csökkentendő. A fentiek alapján a forgalmi értékkülönbözet megállapításánál a teher nem, de a tehernek nem minősülő tétel (vagyoni érték) levonandó. Ennek megfelelően helyesen járt el az alperes, amikor a vásárolt lakás forgalmi értékét (a garázs értéke nélkül), valamint a haszonélvezeti jog vagyoni értékét megállapította, és így a lakástulajdon haszonélvezeti jog értékével csökkentett forgalmi értékét - azaz az illetékalapot - az I. r. felperes esetében 3 920 000 forintban, a II. r. felperes esetében 3 360 000 forintban határozta meg. Ennek megfelelően az Itv. 21. § (5) bekezdése szerint a vásárolt és az eladott lakások forgalmi értékkülönbözeténél a vásárolt lakás haszonélvezeti jog értékkel csökkentett forgalmi értékéből kellett kiindulni és azt kellett összehasonlítani az eladott lakás forgalmi értékével. A két érték különbözete mindkét felperes esetében magasabb volt a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, így az Itv. 21. § (6) bekezdésére figyelemmel az Itv. 21. § (5) bekezdésében foglalt kedvezmény nem volt alkalmazható. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Itv. 21. § (5) bekezdését, mert annak utolsó mondatát törvénysértően figyelmen kívül hagyta. A vásárolt lakástulajdon forgalmi értékének kiszámítására az Itv. 20. § (1) bekezdése, valamint a 72. § (1) és (4) bekezdése útmutatást ad. A haszonélvezet értéke az I. r. felperes esetében 2 240 000 forintban, míg a II. r. felperes esetében 1 680 000 forintban került meghatározásra. Ezekkel a haszonélvezeti jog értékekkel csökkentve a vásárolt lakás forgalmi értékét az Itv. 21. § (5) bekezdése szerint alkalmazandó különbözet meghaladta a vásárolt lakás forgalmi értékét, így az Itv. 20. § (1) bekezdése szerint kellett meghatározni a tulajdonszerzés, illetve a haszonélvezeti jog szerzése után az illeték alapját.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, az alperes törvényes és megalapozott határozatot hozott, ezért a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a felperesek alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.107/2006.)