adozona.hu
AVI 2008.3.32
AVI 2008.3.32
Az Itv. 21. §-ának valamennyi rendelkezése a vételár fizetés fejében vagyont szerző személyre vonatkozik, nem pedig a más által fizetett vételárból vagyont szerző személyre (1990. évi XCIII. tv. 21. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és F.-né dr. F. Gy. 2004. december 9-én kelt adásvételi szerződés alapján egymás közt egyenlő arányban megszerezték a 1175/A/2 hrsz.-ú, természetben a K., R. út 3., fszt. 2. szám alatti társasházi lakás tulajdonjogát a közös tulajdonból hozzá tartozó 301/10 000 tulajdoni hányaddal együtt 12 750 000 forint vételárért. Az adásvételi szerződés 5. pontja értelmében a felperes tulajdonrészére eső vételárat dr. G. I. mint vevő vállalta megfizetni azzal, hogy a felperes, mint kedvezményez...
AVI 2008.3.32 Az Itv. 21. §-ának valamennyi rendelkezése a vételár fizetés fejében vagyont szerző személyre vonatkozik, nem pedig a más által fizetett vételárból vagyont szerző személyre (1990. évi XCIII. tv. 21. §)
A felperes és F.-né dr. F. Gy. 2004. december 9-én kelt adásvételi szerződés alapján egymás közt egyenlő arányban megszerezték a 1175/A/2 hrsz.-ú, természetben a K., R. út 3., fszt. 2. szám alatti társasházi lakás tulajdonjogát a közös tulajdonból hozzá tartozó 301/10 000 tulajdoni hányaddal együtt 12 750 000 forint vételárért. Az adásvételi szerződés 5. pontja értelmében a felperes tulajdonrészére eső vételárat dr. G. I. mint vevő vállalta megfizetni azzal, hogy a felperes, mint kedvezményezett javára vétel jogcímén bejegyzett % tulajdoni hányadra egyidejűleg holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak dr. G. I.-nak.Dr. G. I. 2004. október 14-én értékesítette lakástulajdonát, erre figyelemmel kérte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 21. § (5) bekezdésének alkalmazását.
A Megyei Illetékhivatal dr. G. I. haszonélvezeti jogának értékét 2 550 000 forintban határozta meg, a haszonélvezeti jog alapítása után a 2005. április 14-én kelt 300981-03-2005. számú fizetési meghagyásával dr. G. I. terhére 121 000 forint illetéket és 3000 forint eljárási illetéket szabott ki. A 2005. április 14-én kelt fizetési meghagyásával a felperes, mint állagtulajdont szerző terhére a vagyonszerzés után 181 500 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket és 1500 forint eljárási illetéket szabott ki.
A felperes és dr. G. I. fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. július 14-én kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a felek által kötött szerződést haszonélvezeti jog egyidejű alapítása mellett kötött adásvételi szerződésnek kellett tekinteni, nem pedig harmadik személy javára szóló szerződésnek. Sem a felperes vagyonszerzésekor, sem dr. G. I. haszonélvezeti jogának megszerzésekor az ún. cserét pótló vétel kedvezménye nem vehető figyelembe, mert nem ugyanaz a személy a lakás eladója és a vásárolt lakás tulajdonosa.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt állítva, hogy harmadik személy javára szóló szerződést kötöttek. Megilleti az Itv. 21. § (5) bekezdése szerinti illetékkedvezmény.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát megváltoztatta és a felperes által fizetendő visszterhes vagyonátruházási illeték összegét 54 900 forintban állapította meg és a határozatban szereplő illeték összegét erre az összegre leszállította.
Ítélete indokolása szerint a szerződő felek a Ptk. 233. § (1) bekezdése szerinti, harmadik személy javára szóló szerződést kötöttek, amelyben dr. G. I. volt a kedvezményező vevő, a kötelezett az ingatlan eladója, a kedvezményes pedig maga a felperes. Ennek megfelelően az ingatlan vevője dr. G. I. volt, míg az ingatlan 1/2-ed részének a tulajdonosa a felperes lett. A felperes vagyonszerzésére az Itv. 21. § (5) bekezdését kell alkalmazni, mert e rendelkezés szövege szerint a kedvezményt az ingatlan vevője szempontjából kell vizsgálni. A felperes a lakástulajdon-részének a vevője dr. G. I. volt, aki egy éven belül másik lakástulajdont értékesített, így az illetékkiszabásnál az Itv. 21. § (5) bekezdésében foglalt kedvezményt erre a lakásvagyonszerzésre alkalmazni kell. Az Itv. 27. § (1) bekezdésének megfelelően az illeték megfizetésére nem a vevő, hanem a felperes, mint szerző fél köteles. A felperes esetében az illeték alapja így az apja által eladott 10 640 000 forint értékű lakás forgalmi értéke és a felperes részére vásárolt lakás ingatlan 1/2-ed értékének megfelelő 6 370 000 forint forgalmi érték közötti különbözet, azaz 4 265 000 forint, melyet csökkenteni kell dr. G. I. haszonélvezeti jogának értékével, 2 550 000 forinttal. Az így fennmaradó 1 715 000 forint a felperes tényleges illeték alapja, mely után 2%-os, illetve 6%-os illetékkulcs alkalmazásával a fizetendő visszterhes vagyonátruházási illeték helyes összege 54 900 forint, szemben az alperes által megállapított 181 500 forinttal. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontja alapján az alperes határozatát megváltoztatta, a fizetendő visszterhes vagyonátruházási illeték összegét 54 900 forintra leszállította.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 21. § (5) bekezdését. Álláspontja szerint amennyiben az ítéletben foglalt álláspontot helyesnek fogadjuk el, - mely szerint az ingatlan vevője dr. G. I. és a felperes a vagyonszerző -, akkor a felperes esetében még ha ő is a szerződés kedvezményezettje, nem beszélhetünk lakás vásárlásról, legfeljebb ajándékozás a felperes szerzési jogcíme, így az illetékkedvezmény a javára nem alkalmazható. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor egy, a felperes által fizetendő illeték meghatározásakor egy másik személyt megillető illetékkedvezményt vett figyelembe a felperes javára. A felperes által fizetett illeték tekintetében csak a felperest - személyében, a vagyonszerzése után őt megillető kedvezmények és mentességek lehetnek figyelembe vehetők.
Az alperes másodlagosan kérte a jogerős Ítélet megváltoztatását és a felperes 192 750 forint illeték megfizetésére kötelezését vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását arra az esetre, ha a szerződő felek által kötött szerződést harmadik személy javára szóló szerződésnek kell tekinteni. Ebben az esetben ugyanis dr. G. I. vevő és a felperesi kedvezményezett között ajándékozási szerződés jött létre, így a felperes vagyonszerzése ajándékozási illeték hatálya alá tartozik, amelyre tekintettel a felperest terhelő illeték összege az Itv. 12. § (1) bekezdés b/I. pontja, 15. § (4) bekezdése, és 72. §-a alapján 191 250 forint az ajándékozási illeték és 1500 forint az eljárási illeték, azaz összesen 192 750 forint illetékfizetési kötelezettség terheli a felperest.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a vevőt megillető, de a tulajdonjogot szerző fél által érvényesíthető az Itv. 21. § (5) bekezdés szerinti illetékkedvezmény, mert különbséget kell tenni az illetékalap, mint a vagyontárgyra vonatkozó és az illetékkedvezmény, mint a személyre vonatkozó jogszabályi rendelkezések között. Ajándékozási illeték csak abban az esetben lenne kiszabható, ha az eladó ellenérték nélkül ajándékozott volna a kedvezményezett részére tulajdont. Az adásvételi szerződésen belüli ún. belső jogügylet illetékkiszabás szempontjából irreleváns és a nem változtatja meg az ellenérték fejében megvásárolt ingatlan adásvételi jogügylet jellegét.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati eljárás során az alperes személyében jogszabályon alapuló jogutódlás következett be, 2007. január 1-jétől a 2006. évi LXI. törvény 249. § (1) bekezdése értelmében az alperes jogutóda az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala, a Legfelsőbb Bíróság, ezért a Pp. 328. § (1) bekezdése alapján az alperes jogutódlását megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az adásvételi szerződés szerint a vétel tárgyát képező, a lakásingatlan 1/2-ed tulajdoni hányadának a vevője dr. G. I., aki ezt a tulajdoni hányadot a korábbi lakástulajdona értékesítéséből származó vételárból vásárolta meg a felperes, mint kedvezményezett javára és arra egyidejűleg saját javára haszonélvezeti jog került alapításra. A szerződés a Ptk. 233. § (1) bekezdése szerinti harmadik személy javára kötött szerződés, mert a felperes tulajdoni hányadának vételárát dr. G. I. fizette, cserébe arra haszonélvezeti jogot alapítottak. A kötött szerződés azonban nem jogosítja a felperest az Itv. 21. § (5) bekezdés szerinti kedvezmény igénybevételére.
Az elsőfokú bíróság az Itv. 21. § (5) bekezdését és az abban szereplő "vevő" kifejezést a kedvezményt igénybevevő személyére nézve tévesen értelmezte. Az Itv. 21. § (l)-(6) rendelkezései a lakástulajdon ellenérték fejében történő megszerzése esetén a vagyonszerzőre megállapított illetékfizetési szabályokat és a (2)-(6) bekezdései az Itv. 21. § (1) bekezdés általános rendelkezéséhez képest a kedvezményes illetékfizetési rendelkezéseket tartalmazzák. Az Itv. 21. §-ának minden rendelkezése a vételár fizetés fejében vagyont szerző személyre vonatkoznak, nem pedig a más által fizetett vételárból vagyont szerző személyre. Az Itv. 21. § (3)-(6) bekezdései ugyanis az adott személy vagyonában beállott változás után állapítanak meg kedvezményes illetékfizetési szabályokat (pl. lakáscserére, egy éven belüli lakáseladás és vétel esetére).
Az Itv. 21. § (5) bekezdés rendelkezésére kizárólag abban az esetben alkalmazható, hogy ha a lakást megvásárló vagyonszerző a lakása vásárlását a tulajdonában álló másik lakástulajdona eladásából fedezi, azaz ha a vagyonszerzés és a vagyon elidegenítés egy személy vagyoni körében történik. Amennyiben a lakás megvásárlásakor az adott személy, aki a megvásárolt ingatlan tulajdonjogával, mint kedvezményezett rendelkezik, nem a saját másik lakását értékesíti, az illetékkedvezményt nem veheti igénybe, esetében az Itv. 21. § (5) bekezdése nem alkalmazható, ezért az alperes jogszerűen állapította meg a felperes illetékfizetési kötelezettségét az Itv. 21. § (1) bekezdése alapján a cserét pótló kedvezmény alkalmazása nélkül.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben elsődlegesen hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Kfv. 11.39.141/2006.)