adozona.hu
AVI 2007.12.127
AVI 2007.12.127
A haszonélvezeti jog megszerzésekor az arányosítást az illetékhatóságnak alkalmaznia kell (1990. évi XCIII. tv. 21., 23. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes a 2002. május 29. napján megkötött adásvételi szerződéssel az ingatlan-nyilvántartásban 204529 hrsz.-on jegyzett, B., B. út 96. szám alatti ingatlant megvásárolta akként, hogy arra a tulajdonszerzéssel egyidejűleg a II. r. felperes javára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak. A szerződő felek 9 800 000 Ft vételárban állapodtak meg.
Az Illetékhivatal a 2003. április 30. napján kelt kibocsátott fizetési meghagyásában az I. r. felperes terhére az ingatlanszerzés után ...
AVI 2007.12.127 A haszonélvezeti jog megszerzésekor az arányosítást az illetékhatóságnak alkalmaznia kell (1990. évi XCIII. tv. 21., 23. §).
Az I. r. felperes a 2002. május 29. napján megkötött adásvételi szerződéssel az ingatlan-nyilvántartásban 204529 hrsz.-on jegyzett, B., B. út 96. szám alatti ingatlant megvásárolta akként, hogy arra a tulajdonszerzéssel egyidejűleg a II. r. felperes javára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak. A szerződő felek 9 800 000 Ft vételárban állapodtak meg.Az Illetékhivatal a 2003. április 30. napján kelt kibocsátott fizetési meghagyásában az I. r. felperes terhére az ingatlanszerzés után 301 600 Ft, a határozatában a II. r. felperes terhére a vagyoni értékű jog szerzése után 130 400 Ft illetéket szabott ki, amelynek mértékét - figyelemmel a tulajdonjog és a haszonélvezeti jog értékére - arányosítás módszerével határozta meg.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. április 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot hagyta helyben. Az alperes mindkét határozata indokolásában az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 15. §-ának (4) bekezdését, 20. §-ának (1) és (3) bekezdéseit, 23. §-át, 72. §-ának (1) bekezdését idézte, és megállapította, hogy mind a lakástulajdon, mind a hozzá kapcsolódó vagyoni értékű jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének a kiszámítására az Itv. 21. §-ának (1) bekezdésében rögzített illetékkulcsok és a 4 000 000 Ft-os értékhatár alkalmazásával kerülhet sor. Ebből következően, ha a vevő haszonélvezeti jogot szerez (annak más személy általi egyidejű lakástulajdon vásárlásával), akkor esetében a 4 000 000 Ft-os értékhatárt - a haszonélvezeti jog Itv. 72. §-a szerint számított értékének és a lakástulajdon bruttó értékének hányadosával szorozva - arányosítani kell, vagyis a 4 000 000 Ft-os értékhatáron belül arányosítva kell megállapítani külön a tulajdonjognak, és külön a haszonélvezeti jognak az Itv. 20. §-ának (1) bekezdése szerinti értékét.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának megváltoztatásával az I. r. felperes által fizetendő illeték összegét 251 600 Ft-ban, a II. r. felperesét 58 800 Ft-ban kérték meghatározni. Álláspontjuk szerint az illetékhivatalnak az Itv. 21. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 4 000 000 Ft-os értékhatárt a tulajdonos és a haszonélvező között nem volt jogszabályi lehetősége arányosítani. Arányosításra csak résztulajdon szerzése esetén van lehetőség, az I. r. felperes azonban 1/1 arányú tulajdonjogot szerzett. Az Itv. 2004. január 1. napjától hatályos rendelkezései pedig a perben nem alkalmazhatóak.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában idézte az Itv. 21. §-ának (1) bekezdését, 23. §-át, és megállapította, hogy a 2%-os kedvezményes illetékmérték 4 000 000 Ft összeghatárig lakásonként vehető igénybe. Ezt az összeghatárt pedig a lakástulajdon, a résztulajdon, illetve az azokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog után kiszabadandó visszterhes vagyonátruházási illeték mértékénél is figyelembe kell venni. A 2%-os kedvezményes illetékkulcs a lakástulajdon szerzésekor egyidejűleg alapított vagyonértékű jog szerzése esetén is csak ingatlanonként és a 4 000 000 Ft összeghatárig vehető igénybe. Miután a lakástulajdon és a haszonélvezeti jog, mint a vagyonértékű jog szerzése után is illetéket kell fizetni, ezt az összeghatárt arányosítani kell az állagvevő és a haszonélvező között.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmük teljesítését kérték. Álláspontjuk szerint az arányosítás kérdésében az elsőfokú bíróság az Itv. 21. §-ának (1) bekezdését, illetve 23. §-át tévesen értelmezte. Kifejtették továbbá, hogy kifogásolásuk ellenére az ítélet nem tartalmaz rendelkezést és indokolást arra vonatkozóan, hogy vagyonszerzésük után az illetékhivatal miért illetékelőleget és miért nem illetéket szabott ki, illetve, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás teljes illetékét miért kell a tulajdonszerzőnek és a haszonélvezőnek is megfizetnie.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és a felvetett jogkérdésben haszonélvezeti jog visszterhes megszerzésekor az illetéket arányosítással kell-e meghatározni - helyesen döntött.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdés első mondata szerint lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke. A második mondat az illeték mértékét akként szabályozza, hogy az lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. E jogszabályhely harmadik mondata arra az esetre fogalmaz meg rendelkezést, ha a lakás résztulajdonát szerzik meg, amely esetben a 4 millió forintnak a szerzett tulaj doni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6% illetéket kell fizetni. Az Itv. 23. §-a alapján lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzéséért, a 72. § szerint számított forgalmi érték után a 21. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű illetéket kell fizetni.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése és a 23. §-a egybevetése alapján megállapítható, hogy a haszonélvezeti jog (vagyonértékű jog) megszerzésekor az arányosítást az illetékhatóságnak alkalmaznia kell. Az Itv. 23. §-a ugyanis nem zárja ki az Itv. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályozás egyik fordulatát sem, így lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén alkalmazandó a résztulajdon megszerzéséhez kapcsolódó arányosításról rendelkező harmadik mondatban foglalt rendelkezés is. A 2%-os illetékmérték a haszonélvezeti jog olyan hányadára alkalmazható tehát, mint amilyen arányt ez az érték a lakás forgalmi értékében képvisel.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése alapján a 2%-os kedvezményes illetékmérték lakásonként vehető igénybe 4 millió forint összeghatárig. Ezt az összeghatárt kell figyelembe venni mind a lakástulajdon, mind a résztulajdon, illetve ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog után kiszabandó visszterhes vagyonátruházási illeték mértékénél. A 2%-os kedvezményes illetékkulcs a lakástulajdon egészére alapított vagyoni értékű jog megváltása, megvásárlása esetén is csak ingatlanonként a 4 000 000 Ft összeghatárig alkalmazható. Miután a lakástulajdon és a haszonélvezeti jog, mint vagyoni értékű jog szerzése után is illetéket kell fizetni, ezt az összeghatárt arányosítani kell az állagvevő és a haszonélvező között.
A kedvezményes illetékkulcs lakásonként illeti meg a jogszerzőt, a teljes tulajdont és vele az összes tulajdonosi jogosítványokat egy személyben megszerző illetékkedvezményénél az ingatlan nem részesülhet összesítve - több kedvezményben akkor, ha annak tulajdonjogát és a tulajdonosi jogok egyik részjogosítványát: a haszonélvezeti jogot más-más személy szerezi meg. A perbeli esetben a felpereseket az egy ingatlanra járó összkedvezményből olyan arányú kedvezmény illeti meg, amilyen arányt az ingatlan forgalmi értékében a tulajdonjog értéke és a megszerzett tulajdonosi részjogosítvány (haszonélvezeti jog) értéke képvisel.
Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályok megsértése nélkül állapította meg, hogy megalapozott és törvény az alperes határozata, amelyben a felpereseket terhelő illeték mértékét az arányosítás módszerével határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy felperesek illetékelőleg és eljárási illeték kérdésekben nem terjesztettek elő keresetet sem a keresetlevélben sem a per során, ezért az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt akkor, amikor elő nem keresetről nem döntött.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.170/2006.)