adozona.hu
AVI 2007.11.117
AVI 2007.11.117
Az illetékhivatalnak az illetékkiszabásra történő bejelentéskor hatályos jogszabályok szerint kell eljárnia [1990. évi XCIII. tv. 97. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. július 18-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a B., Ü. út 6. szám alatti, földszinti üzlethelyiséget 80 820 000 forint vételáráért. A szerződéses megállapodás szerint az adásvételi szerződést az eladó nyújtotta be 2002. július 24-én a földhivatalhoz. A szerződés semmiféle illetékkedvezmény igénybevételének szándékára, illetve lehetőségére nem utal.
Az Illetékhivatal a 2002. október 14-én kelt fizetési meghagyással 10%-os illetékmértékkel 8 082 000 forint visszterhe...
AVI 2007.11.117 Az illetékhivatalnak az illetékkiszabásra történő bejelentéskor hatályos jogszabályok szerint kell eljárnia [1990. évi XCIII. tv. 97. § (1) bek.]
A felperes 2002. július 18-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a B., Ü. út 6. szám alatti, földszinti üzlethelyiséget 80 820 000 forint vételáráért. A szerződéses megállapodás szerint az adásvételi szerződést az eladó nyújtotta be 2002. július 24-én a földhivatalhoz. A szerződés semmiféle illetékkedvezmény igénybevételének szándékára, illetve lehetőségére nem utal.Az Illetékhivatal a 2002. október 14-én kelt fizetési meghagyással 10%-os illetékmértékkel 8 082 000 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket, valamint 2000 forint eljárási illetéket, összesen 8 084 000 forint illetéket szabott ki és ugyanilyen összegű illetékelőleg megfizetésére kötelezte a felperest, mely határozat ellen a felperes törvényes határidőn belül a lehetséges jogorvoslatot nem vette igénybe.
A felperes 2003. január 13-án, majd július 20-én kérte a fizetési meghagyás saját hatáskörben történő megváltoztatását, 2%-os illetékmértékkel az illeték megállapítását azzal, hogy a társaság főtevékenysége a 7012 TEÁOR számú ingatlanforgalmazás. Az utóbb előterjesztett beadványát egyúttal igazolási kérelemnek is kérte tekinteni. Kérelméhez mellékelte a cégmásolatát, valamint bejelentette, hogy a továbbértékesítés időközben megtörtént. A Fővárosi Illetékhivatal a 2003. november 18án kelt határozatával az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, az ugyanezen napon kelt határozatával az illeték csökkentése iránti kérelmet is elutasította.
A felperes 2003. október 6-án érkezett beadványában ismételten bejelentette, hogy az ingatlant továbbértékesítette, majd 2004. március 16-án kérte a "végleges illeték" kiszabását, az illetékkedvezmény alkalmazását, mellékelte a cégbizonyítványát. A Fővárosi Illetékhivatal ezt a beadványt a 2003. november 18-án kelt határozatok elleni fellebbezésnek tekintette és azt az alpereshez felterjesztette. Az alperes pedig a beadványt végleges fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemnek tekintette, amelynek elbírálására az elsőfokú hatóság rendelkezik hatáskörrel, ezért az iratokat visszaküldte, rögzítve, hogy a 2003. november 18-án kelt határozatok 2004. január 30-án jogerőre emelkedtek. Ezt követően az Illetékhivatal a 2004. október 20-án kelt határozatával a fizetési meghagyás által előírt illeték, illetve illetékelőleg helyesbítése, illetve végleges fizetési meghagyás kiadása iránti kérelmet elutasította. Ezt a határozatot az alperes a 2004. december 27-én kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. Ítéletének indokolása szerint az illetékhivatal a fizetési meghagyással az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 78. § (4) bekezdése értelmében az illetéket kiszabta és ugyanekkor rendelkezett az illetékelőleg megállapításáról és annak megfizetéséről. Az illetékhivatalnak ezért újabb kérelemre nem kellett a "végleges illeték" megállapításáról határoznia az Itv. 77/A. § (1) és (2) bekezdése értelmében. A felperes a 2002. október 14. napján kelt fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nem igazolta, hogy a 2%-os illetékmérték alkalmazásának az Itv. 23/A. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak, ezért az illetékkedvezmény újabb kérelemre sem volt megadható. A felperes korábban előterjesztett igazolási kérelmét az illetékhivatal a 2003. november 18-án meghozott határozatával elutasította, mert az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján igazolási kérelemmel a határidő elmulasztása nem volt orvosolható, az illetékkedvezmény nem volt megadható. A 2003. január 1-jével módosított Itv. 23/A. § (8) bekezdése - a 2002. évi XLII. törvény (Tv.) 310. § (1) bekezdése értelmében - a perbeli esetben nem, csak a 2003. január 1-je után illetékkiszabásra bejelentett ügyekben alkalmazható. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az Itv. 79. §a és 80. § (1) bekezdés g) pontja alapján az illeték törlése sem kérhető, illetve nem kerülhet sor a megfizetett illeték visszatérítése. E rendelkezések alkalmazásával az illeték törlését, illetve visszatérítését a felperes nem kérte, e jogszabályi rendelkezésekre alapított kérelem hiányában közigazgatási határozat, döntés nem született, így ezeknek a rendelkezéseknek alapján a határozat felülvizsgálatára nem kerülhetett sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 213. § (1) bekezdését, az Itv. 23/A. § (1) bekezdését, az Itv. 23/A. § módosított (8) bekezdését, 79. §-át, 80. § (1) bekezdés g) pontját. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket és azokkal ellentétes következtetésre jutott. Az illetékhivatalnak hivatalból kellett volna eljárást lefolytatnia a "végleges illeték" kiszabására a tulajdonjog bejegyzését követően. Mivel a perbeli esetben az illetékhivatal csak illetékelőleget állapított meg és írt elő, a "végleges illeték" kiszabására nem került sor. Az illetékhivatalnak a 2%-os illetékmértékkel kellett volna a visszterhes vagyonszerzési illetéket kiszabnia és a 2003. január 1-jétől hatályos Itv. 23/A. § (8) bekezdését alkalmaznia kellett volna. Az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna állást foglalnia az Itv. 79. §-án és 80. § (1) bekezdés g) pontján alapuló kereseti kérelméről.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 2. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó illetékkedvezményre milyen feltételek mellett jogosult, "végleges illeték" kiszabásának helye van-e a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését követően előterjesztett kérelemre.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a felvetett jogkérdésekben helytállóan foglalt állást. Az illetékhivatal fizetési meghagyásban állapítja meg az Itv. 78. § (4) bekezdése és 77/A. § (2) bekezdése alapján a vagyonszerzés után fizetendő visszterhes vagyonátruházási illetéket és egyúttal az illetékelőleg összegét is. Az illetékhivatal a fizetési meghagyásban a vagyonszerzőt az illetékelőleg megfizetésére is kötelezi. Amennyiben a megállapított illeték és az illetékelőleg egymástól különböző összeg, ebben az esetben szükséges fizetési felhívás kibocsátása az Itv. 78. § (5) bekezdése alapján. Mindezek alapján a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása után "végleges illeték" kiszabása szükséges lett volna újabb határozat hozatalával.
A vagyonszerzés tényét illetékkiszabás végett az Itv. 91. § (1) bekezdése alapján a földhivatalhoz kell bejelenteni. A földhivatal az Itv. 92. § (1) bekezdése alapján az illetékkiszabáshoz szükséges iratokat nyolc napon belül továbbítja az illetékhivatalhoz. Az illetékhivatalnak eljárási, illetékkiszabási kötelezettsége az iratoknak hozzá történő megérkezésével keletkezik, és a vagyonszerzési illetéket attól függetlenül köteles megállapítani és kiszabni, az illetékelőleget előírni, hogy a vagyonszerzés ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére sor került-e. Mindezek alapján téves az a felperesi álláspont, amely szerint az illetékhivatal az illeték megállapítására csak abban az esetben jogosult, ha vagyonszerzést az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja alapján a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötésének napján keletkezik, így az illeték kiszabása nem függ az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés megtörténtétől.
Az illetékhivatalnak - az Itv. 97. § (1) bekezdése értelmében - az illetékkiszabásra történő bejelentéskor hatályos jogszabályok szerint kell eljárnia. A perbeli esetben az illetékkiszabásra történő bejelentésre 2002. július 24-én került sor, az ekkor hatályos Itv. 23/A. § (1) és (8) bekezdése értelmében az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó akkor szerzett jogosultságot illetékkedvezményre, ha az illetékkiszabásra történő bejelentéskor nyilatkozott a továbbeladás céljából történő vásárlásról és a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazási jogosultságát cégbizonyítvánnyal igazolta. Amennyiben a nyilatkozattételre és az igazolásra előírt határidőt a vagyonszerző elmulasztotta, részére az illetékkedvezmény nem volt megadható. A felperes az illetékkedvezményre való jogosultságát az Itv. 23/A. § (1) és (2) bekezdésében előírt módon és időben nem jelezte és nem is igazolta, ezért részére az illetékkedvezmény nem volt megadható.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a 2003. január 1-jétől hatályos, a 2002. évi XLII. törvény (Tv.) 163. § (2) bekezdésével módosított 23/A. § (8) bekezdése alapján a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig igazolási kérelemmel az elmulasztott igazolás és nyilatkozat pótolható volt. A Tv. 310. § (1) bekezdése értelmében a módosított rendelkezést - mivel az eljárási kérdést érintett - a törvény hatályba lépését követően kezdeményezett illetékkiszabási ügyekben kellett alkalmazni. A felperes illetékkiszabási ügye ezt megelőzően keletkezett, így az ő esetében az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdése nem volt alkalmazható.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra is, hogy illetékkiszabási ügyében az Itv. 79. § (1) bekezdésének és 80. § (1) bekezdés g) pontjának alkalmazását jogsértően mellőzték. A felperes eredeti, 2004. március 16-án kelt kérelme "végleges illeték" kiszabására, az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt illetékkedvezmény alkalmazására irányult. Az illetékhivatal a kérelem tárgyában döntött. A bíróság hatásköre a határozat törvényességének felülvizsgálatára terjed ki. A bíróság nem vizsgálhat olyan kérdést, amely nem volt az eljárás tárgya, és amelyről a közigazgatási hatóságnak döntenie nem kellett. Mindezek alapján az Itv. 79. § (1) bekezdésének és 80. § (1) bekezdés g) pontjának alkalmazását hiányoló felülvizsgálati kérelem tárgyában a felperes által kérelmezett döntés nem volt hozható, a jogsértés érdemben nem volt vizsgálható, az elsőfokú bíróságnak erről a kereseti kérelemről a fentiek értelmében érdemi döntést nem kellett hoznia.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.209/2005.)