adozona.hu
AVI 2007.11.114
AVI 2007.11.114
Arányosításnak akkor is helye van, ha a lakásingatlan egészére vonatkozó tulajdonjog szerzésével egyidejűleg alapított haszonélvezetről van szó (1990. évi XCIII. tv. 20., 21., 23. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint haszonélvezeti vevő és gyermeke, H. I., mint állagvevő 2003. február 12-én kelt adásvételi szerződéssel új lakást vásárolt gépkocsi beállóval együtt. A vagyonszerzés után az Illetékhivatal a 2004. január 21-én kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére a lakás után 333 600 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket, a garázs után 54 000 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket és 6000 forint eljárási illetéket szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt al...
AVI 2007.11.114 Arányosításnak akkor is helye van, ha a lakásingatlan egészére vonatkozó tulajdonjog szerzésével egyidejűleg alapított haszonélvezetről van szó (1990. évi XCIII. tv. 20., 21., 23. §)
A felperes, mint haszonélvezeti vevő és gyermeke, H. I., mint állagvevő 2003. február 12-én kelt adásvételi szerződéssel új lakást vásárolt gépkocsi beállóval együtt. A vagyonszerzés után az Illetékhivatal a 2004. január 21-én kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére a lakás után 333 600 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket, a garázs után 54 000 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket és 6000 forint eljárási illetéket szabott ki.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. augusztus 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta és a felperes által fizetendő illeték teljes összegét 281 600 forintban állapította meg. Az ítélet indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 21. § (1) bekezdése és 23. §-a értelmében haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan vásárlásakor arányosítás nem alkalmazható, mert az csak a lakás résztulajdonának vásárlása esetén alkalmazandó rendelkezés. Az Itv. 2004. január 1-jétől módosult 21. § (1) bekezdése alapján van mód arányosításra, azonban a perbeli, korábban megindult illetékügyben a később hatályba lépett, módosított rendelkezés nem alkalmazható. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes jogsértően járt el, amikor a haszonélvező és az állagvevő együttes vagyonszerzése esetére az arányosítás szabályát alkalmazta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 20. § (1) bekezdését, 21. § (1) bekezdését és 23. §-át. Az elsőfokú bíróság a vonatkozó rendelkezéseket tévesen értelmezte és tévesen állapította meg, hogy az arányosításnak csak 2004. január 1-jén bekövetkezett módosítás folytán van helye az ingatlan egészére vonatkozó tulajdonjog szerzésével egyidejűleg alapított haszonélvezet esetén. A törvénymódosítás indokolása egyértelművé teszi, hogy arányosításnak korábban is helye volt, csak a rendelkezés pontosítására került sor.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 2. számú végzésével elrendelte abban a jogkérdésben, hogy ingatlan egészére vonatkozó tulajdonjog szerzésével egyidejűleg alapított haszonélvezet esetén arányosításnak helye van-e.
A Legfelsőbb Bíróság Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felvetett jogkérdésben tévesen foglalt állást, ezért ítélete megsértette a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat és ellentétes a Legfelsőbb Bíróság - elvi határozatként is közzétett - következetes jogértelmezésével.
Az Itv. 20. § (1) bekezdése, 21. § (1) bekezdése, 23. § egybevetése alapján az állapítható meg, hogy az arányosításnak nemcsak a lakás résztulajdonának megszerzésével egyidejűleg alapított haszonélvezet esetén van helye arányosításnak, hanem akkor is, ha a lakásingatlan egészére vonatkozó tulajdonjog szerzésével egyidejűleg alapított haszonélvezetről van szó. Az Itv. 21. § (1) bekezdésében foglalt, négy millió forint értékhatárhoz kapcsolódó illetékkedvezmény egy lakásingatlanhoz kapcsolódik, így ha annak résztulajdonát szerzik meg haszonélvezet alapításával egyidejűleg, vagy az egész ingatlan tulajdonjogát haszonélvezet alapításával egyidejűleg, az illetékkedvezmény továbbra is csak az egész ingatlan vonatkozásában a négy millió forint összeghatárig vehető igénybe, amelyet arányosítással meg kell osztani az állagvevő és haszonélvezeti vevő között.
Az Itv. 23. §-a és az annak folytán alkalmazandó Itv. 21. § (1) bekezdése alapján tehát (rész)tulajdon, illetve az egyik vagyoni értékű tulajdonosi jogosítvány (használat) után kiszabandó visszterhes vagyonátruházási illeték mértéke - mind a lakástulajdon, mind az ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog szerzése esetén - olyan mértékben terheli a vagyonszerző feleket, amilyen mértékben az egész tulajdonhoz illetve az egész tulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű joghoz vonatkoztatva terhelné együttesen a feleket. Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy arányosításnak csak a 2004. január 1-jével hatályba lépett "módosító" rendelkezések alkalmazása esetén van helye a lakásingatlan egészére vonatkozó tulajdonjog szerzésével egyidejűleg alapított haszonélvezet esetén. A "módosító" rendelkezések a korábbi rendelkezések pontosítását célozták, jogszabályváltozásra nem került sor az alperes nem új rendelkezéseket alkalmazott, hanem az illetékkiszabásra bejelentéskor hatályos rendelkezéseket helyesen értelmezve törvényes és megalapozott határozatot hozott.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat megsértette, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.(Legf. Bír. Kfv. II. 39.263/2005.)