adozona.hu
AVI 2007.10.105
AVI 2007.10.105
Az ingatlanban a szerződés megkötése napját követő változások az illetékkiszabás során nem vehetőek figyelembe (1990. évi XCIII. tv. 3., 102. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes, aki 2002. március 25. napjától nyilvántartott családi gazdálkodó, továbbá II. r. felperes a 2003. május 8. napján kelt adásvételi szerződéssel a kecskeméti ingatlan-nyilvántartásban 0940/25. hrsz. alatt jegyzett, természetben B. köz 174/a. alatti ingatlant, amelynek a) alrészlete 840 m2 gyümölcsös, b) alrészlete 900 m2 lakóház és udvar, c) alrészlete 2 333 m2 gyümölcsös, G. S.-től megvásárolták.
A szerződő felek a telek árát 8 500 000 Ft-ban, az építmény árát 21 000 000 Ft...
AVI 2007.10.105 Az ingatlanban a szerződés megkötése napját követő változások az illetékkiszabás során nem vehetőek figyelembe (1990. évi XCIII. tv. 3., 102. §)
Az I. r. felperes, aki 2002. március 25. napjától nyilvántartott családi gazdálkodó, továbbá II. r. felperes a 2003. május 8. napján kelt adásvételi szerződéssel a kecskeméti ingatlan-nyilvántartásban 0940/25. hrsz. alatt jegyzett, természetben B. köz 174/a. alatti ingatlant, amelynek a) alrészlete 840 m2 gyümölcsös, b) alrészlete 900 m2 lakóház és udvar, c) alrészlete 2 333 m2 gyümölcsös, G. S.-től megvásárolták.A szerződő felek a telek árát 8 500 000 Ft-ban, az építmény árát 21 000 000 Ft-ban állapították meg, és a szerződés 17. pontjában rögzítették, hogy a vevők tulajdonszerzése illetékmentes, mert a részükre történő értékesítés az építésre és értékesítésre jogosult általi első értékesítés.
Az illetékhivatal a továbbiakban: elsőfokú hatósági a 2003. december 16. napján kelt fizetési meghagyásaiban a felpereseket lakóház és garázs vagyonszerzés után külön-külön 836 500 Ft visszterhes vagyonszerzési illeték megfizetésére kötelezte akként, hogy a lakástulajdon forgalmi értéket 28 000 000 Ft-ban, a garázsingatlanét pedig (a vagyonszerzők távollétében tartott helyszíni szemle alapján) 1 500 000 Ft-ban állapította meg.
A felperesek a fizetési meghagyás átvételét követően, a 2004. február 20-án kelt beadványukban sérelmezték, hogy az elsőfokú hatóság nem vette figyelembe, miszerint a vásárolt ingatlanból 3173 m2 gyümölcsös, és e terület vételárát az adásvételi szerződésben meg is határozták, továbbá, hogy a felépítményt magánszemély értékesítés céljából építette, amelyről a Banknak nyilatkozott is. A szemle megismétlését kérték, mert álláspontjuk szerint a garázs forgalmi értékét az elsőfokú hatóság eltúlzott mértékben állapította meg, továbbá az I. r. felperes bejelentette, hogy családi gazdálkodó, ezért ingatlanszerzése illetékmentes.
Az elsőfokú hatóság 2004. március 29. napján ismételt helyszíni szemlét tartott, ahol azt állapította meg, hogy a garázsingatlan forgalmi értéke 1 000 000 Ft, a jegyzőkönyv "4. vagyonszerző nyilatkozata" rovatba pedig bejegyzésre került, hogy a gyümölcsöst kivágták. Hiánypótlás keretében felpereseket az ingatlan művelési ágának átminősítésével kapcsolatos dokumentumaik, továbbá az eladó lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozói minőségét igazoló nyilatkozata benyújtására szólította fel.
A felperesek válasziratukban közölték, hogy az ingatlan művelési ága tekintetében az adásvételi szerződésben foglaltakhoz képest változás nem történt, hogy az eladó a Bank Rt. részére nyilatkozott arról, miszerint értékesítés céljára építette a házat, és mellékelték a Megyei Földművelésügyi Hivatal 2002. március 25. napján kelt határozatát az I. r. felperesnek családi gazdálkodóként való nyilvántartásba vételéről.
A felpereseket az eladóra vonatkozóan az alperes is hiánypótlásra szólította fel, továbbá kérte annak bizonyítását, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor az ingatlanon volt gyümölcsös, s azt erre a célra hasznosították, illetve kérte nyilatkozat benyújtását arról, hogy a termőföld forgalmi értéke a vételárból mekkora összeg volt. A felperesek válasziratukban közölték, hogy az eladó nyilatkozata a Bank Rt.-től beszerezhető, hogy az adásvételi szerződés adatai a lakóházra és a gyümölcsösre hatályos tulajdoni lap adatain alapulnak, amely közhiteles okirat tartalma nem változott, így a benne foglaltak bizonyítást nem igényelnek. Az adásvételi szerződés pedig pontosan tartalmazza, hogy mennyi az építmény, és mennyi a telek értéke.
Az alperes 2005. január 27. napján kelt határozatával a fizetési meghagyásokat - a gépkocsitároló forgalmi értékének 1 000 000 Ft-ra való csökkentése okán - megváltoztatta akként, hogy az előírt illetéktartozásból
10 000-10 000 Ft-ot törölt. Indokolásában idézte az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-ának (1) bekezdés f) pontját, 26. §-ának (13) bekezdését, és megállapította, hogy az új lakás tulajdonjogának megszerzéséhez kapcsolódó illetékmentesség a felpereseket nem illeti meg, ugyanis az illetékhivatalnak nem igazolták, hogy az ingatlan eladója lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó lett volna.
A továbbiakban az alperes hivatkozott az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára, 26. §-ának (5) bekezdésére, a 102. §-ának (1) bekezdés m) pontjára, és megállapította, hogy a családi gazdálkodóknak járó illetékkedvezmény a felpereseket nem illeti meg, ugyanis a mentességre való jogosultságáról a vagyonszerzőnek nyilatkozatát a földhivatalhoz benyújtásra kerülő adásvételi szerződéshez kell csatolnia, azonban csak az I. r. felperes, és csak a fellebbezésben nyilatkozott arról, hogy családi gazdálkodó. Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontja szerinti mentességhez a termőföld vétele mellett szükséges az is, hogy a külterületi földrészlet valamelyik művelési ágba felsorolt célra hasznosított legyen. Miután a felperesek felhívás ellenére nem bizonyították azt a tényt, miszerint az ingatlanon az adásvételi szerződés megkötésekor gyümölcsös állt, amelyet arra a célra hasznosítottak is, és a helyszíni szemlén az elsőfokú hatóság azt állapította meg, hogy a gyümölcsfákat kivágták, így az ingatlan az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés m) pontjában foglalt termőföld kritériumnak nem felel meg (a kivágott gyümölcsfákat nem használhatták gyümölcsfákként). Ebből következően a termőföld megszerzése után járó illetékkulcs sem alkalmazható. Azt lehetett tehát kétséget kizáróan megállapítani, hogy a vagyonszerzés tárgya lakóház és garázs volt, az illetékalapot e szerzés képezte.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának megváltoztatásával illetékmentességük okán a terhükre rótt vagyonszerzési illeték törlését kérték. Hivatkoztak arra, hogy G. S. eladó maga építette az ingatlant eladás céljából, nyilatkozata a Bank Rt.-nél megtalálható, indítványozták, hogy e nyilatkozatot, mint okirati bizonyítékot a bíróság szerezze be.
Kijelentették, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor az ingatlan egy része gyümölcsös volt, ezt a tulajdoni lap is tartalmazza és igazolja, amely tény külön bizonyítást az okirat közhitelessége okán nem igényel. Az alperesnek kellett volna igazolnia, hogy a tulajdoni lapban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak. Előadták, hogy a gyümölcsös művelési ága nem változott, a szemle időpontjában az épületen kívüli terület diófákkal volt beültetve. Az adásvételi szerződésben megosztották a vételárat, pontosan meghatározták a felépítményért és a telekért fizetett árat.
Hivatkoztak arra is, hogy családi gazdálkodóként nyilvántartottak, ezért illetékmentesen szerezték meg a perbeli ingatlant. Keresetlevelükhöz mellékelték a Megyei Földművelésügyi Hivatal 2005. március 16. napján kelt határozatát arról, hogy a gazdálkodó család tagjaként a hatóság II. r. felperest is nyilvántartásba vette.
Az alperes a határozatában foglaltak fenntartásával a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítélete indokolásában hivatkozott az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) és p) pontjaira, 26. §-ának (13) bekezdésére, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 27. §-ának (3) bekezdésére, és megállapította, hogy a felperesek az Itv. 26. §-ának (13) bekezdésében foglaltaknak az illetékmentesség f) pontja körében sem az első-, sem a másodfokú közigazgatási szerv felhívására nem tettek eleget, a kért nyilatkozatot és igazolást nem csatolták be, valamennyi felhívásra csak azt közölték, hogy a Bank Rt.-nél található. Az Áe. 27. §-ának (3) bekezdése alapján a közigazgatási szerv az ügyfelet olyan adat közlésére nem hívhatja fel, amelyet jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Az illetékhivatal részére jogszabály nem írja elő a vállalkozók építési jogosultságára vonatkozó adatainak a nyilvántartását, az Itv. 26. §-ának (13) bekezdés pedig egyértelműen rendelkezi arról, hogy a vagyonszerzők, így a felperesek kötelezettsége az igazolás.
A felperesek az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapítottan, mint családi gazdálkodók a termőföldvásárlásuk illetékmentességére is hivatkoztak, azonban az I. r. felperes a családi gazdálkodóként történő nyilvántartásáról szóló határozatot csak a fellebbezéséhez mellékelte, míg a II. r. felperes csak 2005. március 16. napján, tehát a vagyonszerzést követően került gazdálkodó család tagjaként nyilvántartásba vételre. Az alperes ezért jogszerűen állapította meg, hogy a felperesek családi gazdálkodó illetékmentességére vonatkozó kedvezmény iránti kérelmüket az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjában írott határidőben - az adásvételi szerződés benyújtásával egyidejűleg - nem terjesztették elő, így e mentességre nem jogosultak. Az elsőfokú bíróság szerint ezért nincs jelentősége annak, hogy a megvásárolt földterület az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés m) pontjában foglaltak szerint termőföldnek minősül-e.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmük teljesítését kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) és p) pontjában foglaltakat, a 26. §-ának (13) bekezdését, továbbá az Áe. 27. §-ának (3) bekezdését.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, egyúttal az alperes határozatát - az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásaira is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az Itv. 1. §-a értelmében öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében ingatlannak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A felperesek ingatlant vásároltak, amely után e jogszabályhelyek alapján illetékfizetési kötelezettségük keletkezett.
A felperesek által vásárolt ingatlan a 2003. május 8-án kelt adásvételi szerződés és a közigazgatási iratok között lévő egyszerűsített földhivatali határozat szerint három alrészletből áll: az a) és c) alrészlet: gyümölcsös, a b) alrészlet: lakóház és udvar. Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés b), f)</a>, m) pontjai szerint e törvény alkalmazásában
ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog [b) pont];
lakástulajdon: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel [f) pont];
termőföld: az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban, vagy halastóként nyilvántartott és a felsorolt valamelyik célra hasznosított külterületi földrészlet, ide nem értve a földrészleten bármilyen célra létesített épületet [m) pont].
Az adásvételi szerződés 6. pontjában a felek az ingatlant (a vételár meghatározásakor) telek és építmény megnevezéssel jelölték meg.
Az Itv. a visszterhes vagyonátruházási illeték alól feltételekkel mentességet biztosít. A felperesek álláspontja szerint a lakóházvásárlásuk az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján illetékmentes, amelyet az adásvételi szerződés 17. pontjában rögzítettek is.
Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja értelmében mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett - ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület (pl. kollégium, laktanyai átalakításával létesített - 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása. Az Itv. 26. §-ának (13) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mentesség feltételeit a vagyonszerzőnek az illetékhivatalnál kell - a vállalkozónak a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosultságáról, valamint a felépítést követő első értékesítéséről szóló nyilatkozatával - igazolnia legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy jogszerűen nem alkalmazta az illetékhatóság a felperesek vagyonszerzésére az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja szerinti mentességet, ugyanis a mentesség feltételeit a megadott helyen (illetékhivatal), a megadott határidőben (legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig), a megadott módon la vállalkozónak a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosultságáról, valamint a felépítést követő első értékesítéséről szóló nyilatkozatával nem igazolták. A felperesek egyébként a 2004. február 20-ai beadványukban akként nyilatkoztak, hogy nem vállalkozótól, hanem magánszemélytől vásárolták meg az ingatlant, a törvényi kötelezettségük teljesítését pedig nem pótolja a hatóság, és a bíróság iratbeszerzésre való megkérése.
A felperesek álláspontja szerint telekvásárlásuk az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontja alapján illetékmentes, mivel a telek termőföld, művelési ága gyümölcsös, és azt családi gazdálkodóként vásárolták meg.
Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó termőföld vásárlása, amennyiben a megvásárolt termőfölddel a tulajdonában álló összes termőföld nagysága nem haladja meg a 300 hektárt vagy a 6000 aranykorona értéket. A mentességre való jogosultságról a vagyonszerző félnek kell nyilatkoznia. A nyilatkozatot a földhivatalhoz benyújtásra kerülő adásvételi szerződéshez kell csatolnia, mely nyilatkozatot az adásvételi szerződés másolatával a földhivatal a 92. § (1) bekezdés szerint továbbítja az illetékhivatalnak. Az Itv. 26. §-ának (5) bekezdése értelmében termőföld tulajdonjogának az (1) bekezdés p) pontja alá nem eső módon, valamint vagyoni értékű jogának visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső megszerzése esetén az egyébként járó illeték egynegyedét kell megfizetni.
Az I. r. felperes arról, hogy az adásvételi szerződés megkötése időpontjában a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 3. §-ának i) pontja szerinti családi gazdálkodó, nem a vagyonszerzés illetékkiszabásra történt bejelentésekor, hanem csak az elsőfokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében nyilatkozott, míg a II. r. felperes a gazdálkodó család tagjakénti nyilvántartásáról rendelkező határozatot a keresetlevéhez mellékelte. Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjában foglalt határidő elmulasztásához azonban az Itv. semmilyen konkrét jogkövetkezményt nem fűz, e határidőt nem tekinti jogvesztőnek. Ezért a felpereseknek a kedvezményre vonatkozóan nemcsak a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor, hanem azt követően is a közigazgatási eljárás során lehetőségük volt nyilatkozatot tenni, egészen a másodfokú jogerős határozat meghozataláig.
Az elsőfokú bíróság tévedett abban, hogy a vagyonszerző az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontra alapított mentesség körében jogosultságáról meddig nyilatkozhat. Tévedett abban is, hogy van-e jelentősége a megvásárolt földterület mikénti minősültségének. Abban az esetben ugyanis, ha a vagyonszerző az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjában foglaltak szerinti mentességre való jogosultságát igazolja, a termőföld vásárlása a visszterhes vagyonátruházási illeték alól mentes lesz, abban az esetben pedig, ha a termőföld tulajdonjogát az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontja alá nem eső módon szerzi meg, az egyébként járó illeték egynegyedét kell megfizetnie.
Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja alapján a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés e) pontja szerint e törvény alkalmazásában forgalmi érték: az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető. E jogszabályhelyek kifejezetten rendelkeznek arról, hogy a vagyontárgyat, a perbeli esetben az ingatlant, az eladására vonatkozó szerződés megkötése napján volt állapotában kell az illetékhivatalnak az illetékkiszabás során értékelnie.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 14. §-ának b) pontja értelmében ingatlan-nyilvántartási adatnak minősül az ingatlan művelési ága (pl.: gyümölcsös), és az 5. §-ának (6) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy tévedett az illetékhatóság akkor, amikor a felperesek által vásárolt ingatlant nem az adásvételi szerződés megkötése napján volt állapotában minősítette.
A rendelkezésre álló iratokban csak arra van adat, hogy a felperesek által vásárolt ingatlan a) és c) alrészlete az adásvételi szerződés megkötése napján az ingatlan-nyilvántartásban bejegyezve gyümölcsösként volt, ennek valósággal nem egyezőségét az alperes nem bizonyította. Továbbá nincsen bizonyíték arra, hogy a gyümölcsösként eladott és megvásárolt földrészlet az adásvétel időpontjában ne gyümölcsösként hasznosított lett volna. Figyelemmel arra, hogy az ingatlanban a szerződés megkötése napját követő változások (fakivágás, fatelepítés) az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja, és az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés el pontja szerint az illetékkiszabás során nem lettek volna értékelhetők, tévesen állapította az alperes, hogy a felperesek által megvásárolt gyümölcsös nem minősült az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés m) pontja szerint termőföldnek.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak a felperesek által vásárolt ingatlan a) és c) alrészletét az ingatlan-nyilvántartási adatok figyelembevételével, és az adásvételi szerződés megkötése napján volt állapotában kell minősítenie. Amennyiben az ismételt értékelés alapján a két alrészlet az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés m) pontja szerinti termőföldnek minősül, az elsőfokú hatóságnak az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjában, és az Itv. 26. §-ának (5) bekezdésében foglaltak alkalmazhatóságát is vizsgálnia kell. A családi gazdálkodó mentességre való jogosultságáról a már kifejtettek szerint a közigazgatási eljárás során nyilatkozhat, az I. r. felperes esetében az adásvétel időpontjában a családi gazdálkodóként való nyilvántartás megtörtént, így őt e címen a mentesség megilleti termőföld szerzése esetén. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.322/2005.)