AVI 2007.6.62

Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése alapján a 2%-os kedvezményes illetékmérték lakásonként vehető figyelembe 4 millió forint értékhatárig [1990. évi XCIII. tv. 21. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1/1 arányú tulajdonát képezi a B., N. u. 5. II. emelet 4. ajtószám alatti lakás a hozzátartozó 275/10 000-ed tulajdoni illetőséggel, az 1919-ben született N. G.-né haszonélvező haszonélvezeti jogával terhelten. A felperes a 2003. január 6. napján kelt adásvételi szerződéssel a lakásingatlanán fennálló haszonélvezeti jogot a haszonélvezőtől 2 000 000 Ft vételárért megvásárolta.
A Főpolgármesteri Hivatal Fővárosi Illetékhivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2003. október 29....

AVI 2007.6.62 Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése alapján a 2%-os kedvezményes illetékmérték lakásonként vehető figyelembe 4 millió forint értékhatárig [1990. évi XCIII. tv. 21. § (1) bek.]
A felperes 1/1 arányú tulajdonát képezi a B., N. u. 5. II. emelet 4. ajtószám alatti lakás a hozzátartozó 275/10 000-ed tulajdoni illetőséggel, az 1919-ben született N. G.-né haszonélvező haszonélvezeti jogával terhelten. A felperes a 2003. január 6. napján kelt adásvételi szerződéssel a lakásingatlanán fennálló haszonélvezeti jogot a haszonélvezőtől 2 000 000 Ft vételárért megvásárolta.
A Főpolgármesteri Hivatal Fővárosi Illetékhivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2003. október 29. napján kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 88 000 Ft visszterhes vagyonszerzési és 2000 Ft eljárási illetéket, összesen 90 000 Ft illetékkötelezettséget állapított meg. Az elsőfokú hatóság az illeték mértékét arányosítás módszerével határozta meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. május 21. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Indokolásában idézte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 20. §-ának (1) és (3) bekezdéseit, 15. §-ának (4) bekezdését, 23. §-át, 72. §-ának (1) bekezdését, 21. §-ának (1) bekezdését, és e jogszabályhelyek alapján megállapította, hogy mind a lakástulajdon, mind a hozzá kapcsolódó vagyonértékű jogok visszterhes vagyonátruházási értékének a kiszámítására az Itv. 21. §-ának (1) bekezdésében rögzített illetékkulcsok illetve a 4 000 000 Ft-os értékhatár alkalmazásával kerülhet sor. Ebből adódóan a 4 000 000 Ft-os értékhatárt - a haszonélvezeti jog Itv. 72. §-a szerint számított értékének és a lakástulajdon bruttó értékének hányadosával szorozva - arányosítani kell, azaz a 4 000 000 Ft-os értékhatáron belül arányosítva kell megállapítani külön a tulajdonjog, és külön a haszonélvezeti jog értékét.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a vagyonszerzési illetékkötelezettsége 40 000 Ft-ban való meghatározását kérte. Álláspontja szerint az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése és a 23. §-a rendelkezéseiből nem következik az, hogy a lakás vagyonértékű jogának visszterhes megszerzése után kiszabandó illetéket arányosítással kell meghatározni. A jogszabályokat a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint kell értelmezni, az adó- és illetékjogszabályok kiterjesztő értelmezése pedig nem lehetséges. Hivatkozott arra, hogy az Itv. 23. §-ának módosítására nem lett volna szükség, ha a 2003. december 31. napjáig hatályban volt rendelkezések alapján az illetéket a vagyonértékű jogok szerzésekor is arányosítással kellett volna meghatározni, és nem pedig a korábbi szövegezésből egyértelműen következő arányosítás nélküli módon.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglaltak fenntartásával a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletében idézte az Itv. 20. §-ának (1) és (3) bekezdéseit, 15. §-ának (4) bekezdését, 21. §-ának (1) bekezdését, 23. §-át, 72. §-ának (4) bekezdés a) pontját, amely jogszabályhelyek alapján megállapította, hogy mind a lakástulajdon, mind a hozzá kapcsolódó vagyonértékű jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének a kiszámítására az Itv. azonos arányosítási szabályt ír elő. A felperes haszonélvezeti jogot szerzett, így az Itv. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt 4 000 000 Ft-os értékhatáron belül arányosítva kell megállapítani külön a tulajdoni jog és külön a haszonélvezeti jog értékét.
Az elsőfokú bíróság felperesnek a jogszabály módosítással kapcsolatos előadására kifejtette, hogy az illetékkötelezettség megállapításakor a szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának időpontjában hatályban volt rendelkezéseket kell alkalmazni, így a perbeli illetékügyre az Itv.-nek a 2003. január 21. napján hatályos rendelkezései az irányadóak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az Itv. 21. §-ának (1) bekezdését, továbbá a 2003. december 31. napjáig hatályos szövegű 23. §-át mind a hatóság, mind az elsőfokú bíróság jogsértő módon értelmezte és alkalmazta. E jogszabályok fix összegű 4 000 000 Ft-os értékhatárról rendelkeznek, vagyoni értékű jog megszerzése után kiszabandó illetékhez kapcsolódóan arányosítást nem tartalmaznak. Az a számítási mód, amivel az illetékhatóságok az általa fizetendő vagyonszerzési illetéket kiszámolták, az Itv. 23. §-ának csak a 2004. január 1. napjától hatályos szövege alapján alkalmazható.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jelen ügyben alkalmazandó Itv. 21. §-ának (1) bekezdés első mondata szerint lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke. A második mondat az illeték mértékét akként szabályozza, hogy az - lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. E jogszabályhely harmadik mondata arra az esetre fogalmaz meg rendelkezést, ha a lakás résztulajdonát szerzik meg, amely esetben a 4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 6% illetéket kell fizetni. Az Itv. 23. §-a alapján lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzéséért, a 72. § szerint számított forgalmi érték után a 21. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű illetéket kell fizetni.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése és a 23. §-a egybevetése alapján megállapítható, hogy a haszonélvezeti jog (vagyonértékű jog) megszerzésekor az arányosítást az illetékhatóságnak alkalmaznia kell. Az Itv. 23. §-a ugyanis nem zárja ki az Itv. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályozás egyik fordulatát sem, így lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén alkalmazandó a résztulajdon megszerzéséhez kapcsolódó arányosításról rendelkező harmadik mondatban foglalt rendelkezés is. A 2%-os illetékmérték a haszonélvezeti jog olyan hányadára alkalmazható tehát, mint amilyen arányt ez az érték a lakás forgalmi értékében képvisel.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése alapján a 2%-os kedvezményes illetékmérték lakásonként vehető igénybe négymillió forint összeghatárig. Ezt az összeghatárt kell figyelembe venni mind a lakástulajdon, mind a résztulajdon, illetve ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog után kiszabandó visszterhes vagyonátruházási illeték mértékénél. A 2%-os kedvezményes illetékkulcs a lakástulajdon egészére alapított vagyoni értékű jog megváltása, megvásárlása esetén is csak ingatlanonként a 4 000 000 Ft összeghatárig alkalmazható. Miután a lakástulajdon és a haszonélvezeti jog, mint vagyoni értékű jog szerzése után is illetéket kell fizetni, ezt az összeghatárt arányosítani kell az állagvevő és a haszonélvező között.
A kedvezményes illetékkulcs lakásonként illeti meg a jogszerzőt, a teljes tulajdont és vele az összes tulajdonosi jogosítványokat egy személyben megszerző illetékkedvezményénél az ingatlan nem részesülhet - összesítve - több kedvezményben akkor, ha annak tulajdonjogát és a tulajdonosi jogok egyik részjogosítványát: a haszonélvezeti jogot más-más személy szerezte meg. A perbeli esetben a felperest az egy ingatlanra járó össz kedvezményből olyan arányú kedvezmény illeti meg, amilyen arányt a megszerzett tulajdonosi részjogosítvány (haszonélvezeti jog) értéke a teljes (valamennyi tulajdonosi jogosítványt magába foglaló) tulajdonjoghoz viszonyítva képvisel.
Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályok megsértése nélkül állapította meg, hogy megalapozott és törvényes az alperes határozata, amelyben haszonélvezeti jog megszerzése miatt a felperest terhelő illeték mértékét az arányosítás módszerével határozta meg. Helytállóan utalt arra is, hogy az illetékkiszabásra történt bejelentés időpontjakor hatályos illetékszabályok alkalmazandóak az illeték kiszabásánál.
Miután a felperes esetében az illetékkiszabásra való bejelentés 2003. január hónapban történt, az elsőfokú bíróságnak a 2004. január 1-jétől hatályos jogszabályváltozásokat nem kellett értékelnie.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.334/2005.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.