adozona.hu
AVI 2007.4.33
AVI 2007.4.33
A szociális segély a magánszemély létfenntartásához, mindennapi megélhetéséhez nyújt támogatást (1995. évi CXVII. tv. 3., 35., 36. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. évben az Ny. Csatornamű Vízgazdálkodási Társulat 421 magánszemély tagja részére 736 045 Ft/fő, azaz összesen 309 875 000 Ft vissza nem térítendő támogatást nyújtott.
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2002. évekre vonatkozóan átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 34 086 000 Ft, javára 5 354 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 34 086 000 Ft adóhiány, 3 408 000 Ft adóbírság, 24 790 000 Ft mulas...
AVI 2007.4.33 A szociális segély a magánszemély létfenntartásához, mindennapi megélhetéséhez nyújt támogatást (1995. évi CXVII. tv. 3., 35., 36. §)
A felperes 2002. évben az Ny. Csatornamű Vízgazdálkodási Társulat 421 magánszemély tagja részére 736 045 Ft/fő, azaz összesen 309 875 000 Ft vissza nem térítendő támogatást nyújtott.Az adóhatóság a felperesnél 1998-2002. évekre vonatkozóan átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 34 086 000 Ft, javára 5 354 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 34 086 000 Ft adóhiány, 3 408 000 Ft adóbírság, 24 790 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes által nyújtott támogatás nem tartozik az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 35. és 36. pontja, 1. sz. melléklet 1.3. pontja szerinti adómentes körbe. A felperes a magánszemélyeknek nem létfenntartási céllal nyújtotta a támogatást, hanem rendelete, a támogatási szerződések és a képviselőtestület határozata, a támogatásról szóló egyedi határozatok, a beruházásban résztvevők közötti egyéb megállapodások értelmében és valóságosan is kizárólag a közcélú vízi-közmű beruházás támogatása érdekében. Ezért a támogatás egésze magánszemélyek jövedelmének minősül, ami után a felperest, mint kifizetőt az Szja. tv. 46. § (1) bekezdése értelmében adóelőleg levonási kötelezettség, az 1998. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Eho. tv.) 2. §-a szerint százalékos egészségügyi hozzájárulási kötelezettség terhelte volna, de ezeknek nem tett eleget.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az Szja. tv. rendelkezései értelmében nem minősül adómentes támogatásnak a felperes rendeletei alapján nyújtott közcélú vízközmű támogatás. A szerződéses láncolat, amelynek része volt a felperes által biztosított támogatás is, egyértelműen mutatja, hogy nem létfenntartási célú volt a támogatás kifizetése. Ezért a felperes köteles lett volna adóelőleget levonni, illetve egészségügyi hozzájárulást fizetni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésében, az 1993. évi 111. törvény 26. §-ában, 32. § (3) bekezdésében, az Szja. tv. 3. § 35. és 36. pontjában, 1. sz. melléklet 1.3. pontjában foglaltaknak. A felperes által nyújtott támogatás ugyanis szociális segély volt, és mint ilyen, adómentes. A támogatás folyósítására önkormányzati rendelet alapján került sor, amelynek törvénybe ütköző voltát az Alkotmánybíróság nem állapította meg. Az adóhatóság pedig nem jogosult az önkormányzati rendeletek minősítésére. Az elsőfokú bíróság határozata is téves jogértelmezés alapul.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése értelmében jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. Az Szja. tv. 4. § (2) bekezdése szerint bevétel a magánszemély által az adóévben megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott vagyoni érték a törvényben meghatározott kivételekkel. Az Szja. tv. 7. § (1) bekezdése sorolja fel azokat a bevételeket, amelyeket a jövedelem számításánál nem kell figyelembe venni. Az adómentes bevételek körét az Szja. tv. 1. sz. melléklete tartalmazza. Az 1.3. pont szerint a szociális és más ellátások közül adómentes az állami szociális rendszer keretében; illetőleg helyi önkormányzat által nyújtott szociális segély, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás, időskorúak járadéka. Az Szja. tv. alkalmazásában szociális segély a szociálisan rászorulónak pénzben vagy természeti formában ellenszolgáltatás nélkül nyújtott, vissza nem térítendő támogatás. Szociálisan rászoruló az a magánszemély, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani (Szja. tv. 3. § 35. és 36. pontjai). A szociális segély tehát a magánszemély létfenntartásához, mindennapi megélhetéséhez nyújt támogatást, mivel azt önmaga vagyoni viszonyaira tekintettel nem tudja biztosítani,
A felperes a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény felhatalmazása alapján alkotott 6/2002. (VIII. 29.) Ök. rendelettel módosított 3/2000. (VI. 29.) Ök. számú rendelet 10/A. §-ára alapítottan nyújtotta a támogatást, az "Ny. Szennyvíz-csatornamű Vízgazdálkodási Társulat beruházásában megvalósuló közcélú vízi-közmű beruházás támogatásáról" szóló szabályozásra figyelemmel. A felperes képviselőtestületi határozata a támogatás összegét magánszemélyenként egységesen határozza meg. Az iratokból megállapíthatóan a természetes személy társulati tagokat 400 Ft/hó mértékű társulati hozzájárulás terhelte. Az ezt meghaladó részt az önkormányzat biztosította "támogatás" jogcímén a beruházáshoz. A társulati tagoknak nyújtott vissza nem térítendő, önkormányzat által támogatás jogcímén folyósított összeg - mivel nem létfenntartási célú - nem szociális segély, nem átmeneti segély, nem lakásfenntartási támogatás, hanem olyan bevétel, amely nem tartozik az Szja. tv. 1. sz. melléklet 1.3. pontjában, tételesen meghatározott szociális ellátások körébe. Ennél fogva nem tartozik az adómentes bevételek körébe sem, annak egésze magánszemély adóköteles egyéb jövedelemének minősítendő [Szja. tv. 4. § (1) és (2) bekezdése, 28. §-a] , amely után a felperest személyi jövedelemadó-előleg levonási kötelezettség és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terhel.
Az alperes és a bíróság kizárólag a felperes által nyújtott támogatás adójogi minősítését végezte el az előzőekben ismertetett adójogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. E tárgyban az anyagi jogi jogszabályoknak megfelelően és eljárási jogszabálysértés nélkül döntött. Nem vizsgálta, nem is vizsgálhatta az önkormányzati rendelet érvényességét, törvényességét, csupán a támogatás jogcímén magánszemélyeknek juttatott összeggel kapcsolatos adójogi konzekvenciát vonta le az anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően.
A felperesnek a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésére való hivatkozása is téves, mivel az előzőekben ismertetettekre, valamint a beruházásban résztvevők közötti egyéb szerződésekre, támogatásról szóló egyedi határozatokra, nyilatkozatokra is figyelemmel valamennyi adat azt igazolja, hogy a támogatás kizárólag a közcélú vízi-közmű beruházás támogatását, megvalósítását szolgálta. Az ezért folyósított összeg pedig nem szociális segély és egyéb címen sem minősíthető adómentes bevételnek. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen rögzítette azt is, hogy nem kellett érdemben megvizsgálni, hogy a támogatott személyek egyenként szociálisan rászorultak voltak-e vagy sem. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.220/2005.)