adozona.hu
AVI 2006.9.99
AVI 2006.9.99
A szerződés valós tartalmának minősítése a felek polgárjogi szerződésére nem hat ki [1990, évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 1996-1998. évekre személyi jövedelemadó ellenőrzést tartott.
A felperes 1996. december 31-éig a P. Rt.-nél dolgozott mint marketing osztályvezető, 1997. január 1. napjával nyugdíjba vonult.
A Fővárosi Önkormányzat a P. Rt. privatizációja során mint tulajdonos, a részvények 15%-át munkavállalói kedvezményes részvényvásárlási program keretében kínálta fel a társaság munkavállalóinak. A részvényügylet bonyolításával a B. Bróker Kft.-t bízták meg. A felperes mint dol...
AVI 2006.9.99 A szerződés valós tartalmának minősítése a felek polgárjogi szerződésére nem hat ki [1990, évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
A felperesnél az adóhatóság 1996-1998. évekre személyi jövedelemadó ellenőrzést tartott.A felperes 1996. december 31-éig a P. Rt.-nél dolgozott mint marketing osztályvezető, 1997. január 1. napjával nyugdíjba vonult.
A Fővárosi Önkormányzat a P. Rt. privatizációja során mint tulajdonos, a részvények 15%-át munkavállalói kedvezményes részvényvásárlási program keretében kínálta fel a társaság munkavállalóinak. A részvényügylet bonyolításával a B. Bróker Kft.-t bízták meg. A felperes mint dolgozó, vevőként részvény adásvételi szerződést kötött 1996. október 16-án az önkormányzattal, amely szerint az önkormányzatnak a részvénytársaságban lévő kizárólagos tulajdonát képező 417 db egyenként 10 000 Ft névértékű törzsrészvényét 4 170 000 Ft ellenértékként részletfizetés teljesítésével megvásárolta. A szerződés szerint a részvénycsomag a vételár teljes kifizetéséig az eladó önkormányzat javára óvadékba került. A részvények tulajdonjogát a felperes az első részlet kifizetését követően szerezte meg. A kifizetés időpontja 1996. október 15. napja volt, a részlet kifizetéséről a felperes bizonylatot csatolni nem tudott. Az adásvételi szerződést megelőzően a felperes az Rt.-vel 1996. október 4-én adásvételi előszerződést kötött, amely szerint a felperes a tulajdonát képező 417 db részvényt az Rt.-nek elidegeníti. Megállapodtak, hogy a felperes a tulajdonában lévő részvényekre később köt adásvételi szerződést, azt követően, hogy a teljes vételárat megfizették. A vevő részvénytársaság kötelezettséget vállalt arra, hogy a végleges adásvételi szerződésben rögzített vételár előlegeként fizetéseket teljesít a felperes részére. A felperes hozzájárulását adta ahhoz, a vevő úgy tegyen eleget fizetési kötelezettségnek, hogy azzal a felperesnek az önkormányzatnál fennálló részvény adásvételi szerződésből származó fizetési kötelezettségét törlessze.
A vételár előlegek kifizetésekor az árfolyam nyereségre vonatkozó szabályok szerint az Rt. az adóelőleget levonta.
A felperes mint letevő, valamint az Rt. mint letéteményes és az önkormányzat mint jogosult 1996. október 16-án óvadéki letétről kötött szerződést. Ennek tartalma arra irányult, hogy a részvényeket a felperes a megbízott brókercégnél letétbe helyezi. A fizetések úgy történtek, hogy a felperes a saját adózott jövedelme terhére nem eszközölt befizetést az önkormányzathoz, hanem az önkormányzat felé fennálló tartozást az Rt. által a brókercéghez átutalt kifizetésekből teljesítették. A végleges részvény adásvételi szerződés a felperes és Rt. között 1999. május 28-án jött létre. A vételárat a névértékre vetítve 173.71%-ban határozták meg, így a vételár összesen 7 243 604 Ft volt.
Az elsőfokú adóhatóság 2002. november 19-én kelt határozatával a felperest 794 999 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére kötelezte. Az 1996-ban kifizetett árfolyamnyereséget a személyi jövedelem-adóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 3. § 21) pontja alapján bérjövedelemnek, 1998-ban az Szja. tv. 29. § (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemnek tekintette, és ezzel az adóalapot megnövelte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2002. december 16-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság 13. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletét az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltakra, az Szja. tv. 1. § (3) és (4) bekezdése, 67. §-a, 3. § 9) pontjában foglalt jogszabályi rendelkezésekre valamint a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE és 1/1998. KJE jogegységi határozatában foglaltakra alapította.
Az ítélet megállapította, hogy a szerződési konstrukció ténylegesen a munkához kapcsolódó teljesítmény díjazását jelentette, nem pedig a részvényeladásból keletkező piactól függő árfolyamnyereség kifizetését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet és az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését.
A felperes lényegében megismételte és megerősítette azt a keresetében és a peres eljárás során kifejtett álláspontját, mely szerint a felperes részvényvásárlása nem minősíthető színlelt szerződésnek, az akaratuk kifejezetten arra irányult, hogy a részvények árfolyamnyereségének megfelelő jövedelemhez jusson. A felperes hangsúlyozta, hogy miután munkaviszonya a nyugdíjba menetellel megszűnt, nem a munkaviszonyára tekintettel történt számára jövedelem-juttatás.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitatott tényállás szerint az Rt. a felpereshez hasonlóan más munkavállalókkal is kötött részvény adásvételi előszerződéseket. Az Rt.-nél az adóhatóság vizsgálatot folytatott, és megállapította hogy ezeknek az előszerződéseknek a valódi célja az volt, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos jövedelmek egy része árfolyam nyereségként jelenjen meg, ezáltal a személyi jellegű kifizetéseket terhelő közterhek csökkenjenek.
Az Rt.-nél lefolytatott vizsgálat eredményeképpen meghozott jogerős határozat az Rt.-t összesen 246 135 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet és ehhez fűződően adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az Rt. a határozat ellen bírósági felülvizsgálatot nem kezdeményezett.
Az Rt.-nél folytatott vizsgálat adataiból, valamint jelen perből megállapítható tényekből is helytállóan állapította meg az alperes és az elsőfokú bíróság, hogy a vételár előlegekből kizárólag munkaviszonyban állók részesülhettek, a részvények vételi árfolyama nem a piaci kereslet-kínálatot tükrözte, hanem a munkavállalók beosztásához, jövedelméhez igazodott, ugyanabban az időpontban az egyes magánszemélyek esetén eltérő volt. A brókercég szerepe az ügyletben pedig nem a részvények tényleges forgalmazása, hanem az átutalt pénzeszközök folyósítására irányult. A felperes is 1996. december 31-éig az Rt. dolgozója volt, ezt követően ment nyugdíjba, így a részvényvásárlási jogügyletbe a munkaviszonyára tekintettel vehetett részt.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a megállapítással, hogy a szerződési konstrukcióból, mely szerint a részvényeladás zárt jellegű volt, - a részvények vételénél alkalmazott árfolyamok a piaci viszonyoktól teljesen függetlenül kerültek kialakításra, az Rt. döntötte el az értékesítés körülményeit, és előre meghatározta, hogy kit milyen mértékben, és mikor részesít a felosztandó jövedelemből, - megállapítható a jogügylet valóságos tartalma.
Az Alkotmánybíróság 724/B/1994. számú határozatában leszögezte, hogy a szerződések valós tartalmának minősítése során az adóhatóság kizárólag adójogi szempontból minősítheti a felek között létrejött szerződéseket. A felek polgárjogi szerződésére ez a minősítés nem hat ki.
Ezért alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a Ptk. 207. §-ban meghatározottakkal ellentétesen állapította meg a felek közötti szerződés színleltségét.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság az előbbiekben felsorolt tények alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felek közötti megállapodás nem a valóságos részvény-értékesítésre irányult, a megállapodásuk az árban színlelt volt. Az ügylet valódi célja nem a valóságos piaci viszonyoknak megfelelő árfolyamnyereség elérésére irányult, hanem a kedvezőbb adójogi következmények igénybevételére.
A felperes a felülvizsgálati eljárásban nem hivatkozott olyan újabb tényekre, bizonyítékokra, amelyek a jogerős ítélet megállapításait cáfolni tudták volna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.252/2004.)