adozona.hu
AVI 2006.4.48
AVI 2006.4.48
A törvény a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén állapítja meg az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség kizárhatóságát, mint szankciót (1990. évi XCI. tv. 74/B. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2003. augusztus 26-án nyilvántartási és bejelentési kötelezettre vonatkozó ellenőrzést folytatott a felperesnél, és határozatával bejelentés nélküli alkalmazott foglalkoztatása miatt elrendelte a felperes üzletének 6 napra történő bezárását. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes nem tett eleget a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. ...
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az Art. 97. § zs) pontja nem említi a Tbj. 44. § (5) bekezdését, be nem jelentett alkalmazottnak csak az minősül, aki nem szerepel a Tbj. 46. § (1) bekezdés szerinti nyilvántartásban.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte. ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az Art. 97. § zs) pontja határozza meg, hogy ki tekinthető be nem jelentett személynek. Az itt felhívott Tbj. 46. § (1) bekezdésében írt nyilvántartási kötelezettségének a felperes az alperes által sem vitatottan eleget tett, e jogszabályhely pedig az alperes által hivatkozott Tbj. 44. § (5) bekezdését nem említi.
Az Art. 97. § zs) pontjának második fordulata tartalmaz bejelentési kötelezettségre vonatkozó szabályt, de ez az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott alkalmazottakra vonatkozik, így a perbeli esetre nem vonatkoztatható.
Kifejtette, hogy a Tbj. 44. § (5) bekezdése 2003. január 1-jétől hatályos, de a be nem jelentett alkalmazottak fogalmának meghatározását tartalmazó Art. rendelkezés e jogszabályhellyel történő kiegészítésének, kiterjesztő értelmezésnek nincs helye.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet elvi kérdésként jelölve meg, hogy be nem jelentett személynek minősül-e az Art. 97. § zs) pontja alapján az a munkavállaló, akinek az Egészségbiztosítási Pénztárhoz való bejelentését elmulasztották. Az alperesi álláspont szerint a munkáltatót mind nyilvántartás-vezetési, mind bejelentési kötelezettség terheli, ezek elmulasztásának eltérő a szankciórendszere. Ha a nyilvántartását vezeti, de bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, akkor az üzletbezárás, mint szankció jogszerűen alkalmazható.
A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. E. 35.134/2002/2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a jogszabály kiterjesztő értelmezése a jogbiztonságot veszélyezteti.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes által felvetett elvi jellegű jogkérdéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az Art. 74/B. § (1) bekezdése a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén állapítja meg az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség lezárhatóságát, mint szankciót. Hogy ki tekinthető be nem jelentett alkalmazottnak, azt maga az Art. 97. § zs) pontja határozza meg. Ennek szövegezése csak a Tbj. 46. § (1) bekezdésére utal vissza.
A Tbj. 2003. január 1-jétől hatályos 44. § (5) bekezdése 8 napon belüli bejelentési kötelezettséget ír elő a foglalkoztató részére, de ennek elmulasztása esetére az Art. 97/B. § (1) bekezdésében megfogalmazott szankció nem alkalmazható, mert a 97. § zs) pontjában meghatározott értelmező rendelkezést a Tbj. 44. § (5) bekezdésére utalással nem egészítette ki. A szankció kiterjesztő értelmezésére pedig nincs jogi lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság tehát megállapította, hogy nem minősül be nem jelentett személynek az Art. 97. § zs) pontja alapján az a munkavállaló, akinek elmulasztották az Egészségbiztosítási Pénztárhoz való bejelentését.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. 1. 35.099/2004.)