adozona.hu
AVI 2006.3.30
AVI 2006.3.30
A munkaviszonyból származó jelleg munkakörhöz, beosztáshoz, éves jövedelemhez kötött volta kizárja az egyéb jövedelemmé való átminősítést (1995. évi CXVII. tv. 28. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Rt. által kidolgozott "Vállalati gondoskodás" Csoportos Életbiztosítási Konstrukció alapján a felperes, mint szerződő fél 34 főre 1 700 000 Ft értékben kötött életbiztosítási szerződést 1999. december 6-án. A biztosítottak mindegyike a felperessel munkaviszonyban állt. A biztosítási díjat felperes 1999. december 7-én átutalta a biztosító részére. Ezt követően 1999. december 14-én a felperes a szerződői jogokat átadta a biztosítottaknak, akik ezzel egyéni szerződőkké váltak. Az egyéni sz...
AVI 2006.3.30 A munkaviszonyból származó jelleg munkakörhöz, beosztáshoz, éves jövedelemhez kötött volta kizárja az egyéb jövedelemmé való átminősítést (1995. évi CXVII. tv. 28. §).
Az A. Rt. által kidolgozott "Vállalati gondoskodás" Csoportos Életbiztosítási Konstrukció alapján a felperes, mint szerződő fél 34 főre 1 700 000 Ft értékben kötött életbiztosítási szerződést 1999. december 6-án. A biztosítottak mindegyike a felperessel munkaviszonyban állt. A biztosítási díjat felperes 1999. december 7-én átutalta a biztosító részére. Ezt követően 1999. december 14-én a felperes a szerződői jogokat átadta a biztosítottaknak, akik ezzel egyéni szerződőkké váltak. Az egyéni szerződő biztosítottak 1999. december 16-án visszavásárolták aktuális biztosítási összegeiket. A visszavásárlást követően az egyéni szerződőknél keletkezett jövedelem után a felperes nem vallott és nem fizetett társadalombiztosítási és kapcsolódó járulékokat.Az adóhatóság 1999. december hónapra ellenőrzést végzett a felperesnél munkaadói járulék, munkavállalói járulék, egészségbiztosítási alapot megillető járulék és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék nemekben.
Megállapította, hogy a biztosítási konstrukció alkalmazása valójában munkajövedelem biztosítása volt az adó- és járulékterhek elkerülésével. A gazdálkodó szervezet által fizetett díj képezi a járulékfizetési kötelezettség alapját. Ennek következményeként az elsőfokú hatóság 2001. november 8-án kelt határozatával 1999. decemberre a felperest összesen 743 000 Ft járulék, és 242 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2002. január 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes elsődleges kereseti kérelmében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, másodlagos kereseti kérelmében az alperesi határozat hatályon kívül helyezése mellett új eljárás elrendelését kérte, vitatta ugyanis az alperesi határozat összegszerűségét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges kereseti kérelmét alaptalannak találta. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, l/A. §, és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. § (11) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a biztosítási szerződés ilyen módon való teljesülésének egyetlen indoka a felperesi oldalon elérhető adó (járulék, nyereség) volt, amely rendeltetés-ellenes joggyakorlásnak minősül.
A másodlagos kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság alaposnak találta.
Kifejtette, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § k/1 pontjában meghatározott járulékalapot képező jövedelem összefüggésében az Szja. tv. a biztosítási szerződések két típusát különbözteti meg.
Az egyik az Szja. tv. 69. § (5) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó adóköteles biztosítások, valamint az Szja. tv. 28. § (11) bekezdés és 1-es számú melléklet 6.3. hatálya alá tartozó biztosítások.
A Tbj. 4. § k/1 pontja szerint az Szja. tv. szerint természetbeli juttatásnak minősülő bevételeket a biztosítási díj szerinti összegben, a biztosítási díj megfizetésének időpontjában járulékalapnak tekinti.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén az Szja. tv. 28. § (11) bekezdés szerinti tényállások nem keletkeztetnek járulékalapot. Ezen biztosítások esetén csak akkor keletkeztet jövedelmet az Szja. tv., amikor a maradék jogot érvényesíti és ez a jövedelem nem képez járulékalapot. Ezzel szemben az Szja. tv. 69. § (5) bekezdés c) pontja szerinti biztosításoknál már a biztosítási díj megfizetésekor járulékalapot képező jövedelem keletkezik. Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel helyezte hatályon kívül az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően és előírta, hogy az új eljárás során a visszavásárlási joggal élő munkavállalóknál képződött az összevont adóalapba tartozó bevételek után kell megállapítani a felperest terhelő járulékfizetési kötelezettséget.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes elutasítását. Elvi kérdésként jelölte meg e csoportos vállalati gondoskodás biztosítás munkáltató általi megkötése esetén mit kell tekinteni a járulékfizetés alapjának. Álláspontja szerint a felperes csak a dolgozó szempontjából juttatott potenciális összeget, az a felperes szempontjából valós kifizetés volt.
A felperes a jogerős ítélet elsődleges kereseti kérelmet elutasító része ellen csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, kérte a jogerős ítélet teljes hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A Legfelsőbb Bíróság 5. számú végzésével a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból, elkésettség miatt elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság 2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme elkésett, ezért a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kellett tekinteni a jogerős ítéletben megállapított tényállást és az alperesi határozatok jogalapja tekintetében hozott döntést.
Biztosítási szerződés minősítése az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti szabályozásból következően annak helyes alkalmazásával adójogi szempontból munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. A biztosítási konstrukció alkalmazása valójában nem a foglalkoztatottaknak a biztosítását szolgálta, hanem a munkajövedelmek biztosítón keresztül történő eljuttatását a munkavállaló részére, az adó és járulékterhek elkerülésével.
A jogerős ítélet megállapította a rendeltetésellenes joggyakorlást [Art. l/A. § (1) bekezdése] épp úgy, mint a munkaviszonyból származó jövedelem keletkezését. Ezt követően azonban téves jogkövetkeztetésre jutott, amikor a felperes munkavállalói részére potenciális juttatás adását állapította meg. Ilyen megállapítást ugyanis az alperes határozata nem tartalmaz. Az úgynevezett "potenciális" juttatás kifejezés az alperesi határozatban a konkrét ügybeli ténymegállapítás körében nem szerepel, hanem a harmadik személy javára szóló szerződésekkel kapcsolatos elméleti fejtegetés kapcsán került rögzítésre. Tényként a közigazgatási határozat a "munkáltató részéről vagyoni érték nyújtását" rögzíti. Az pedig valós kifizetés volt, amit a felperes a biztosító közbeiktatásával eszközölt.
A jogerős ítéletnek a jogalap tekintetében hozott döntéséből az következik, hogy nem tekinthető felperest terhelő járulékalapnak a biztosító által a dolgozóknak maradékjog érvényesítése során kifizetett összeg. Ezeket az összegeket ugyanis a dolgozók nem a felperestől, mint munkáltatótól, hanem a biztosítótól kapták.
A felperes mint munkáltató által dolgozóinak juttatott jövedelemnek, munkaviszonyból származó jövedelemkénti minősítéséből következik, hogy a jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájut, vagy az a rendelkezésére áll [Szja. tv. 10. § (1) bekezdése]. A perbeli esetben a munkavállalók rendelkezési joga azon a napon nyílt meg, amikor szerződőként a felperes helyébe léptek, ezen a napon szerezték meg a jövedelmet. A munkaviszonyból származó jelleg munkakörhöz, beosztáshoz, éves jövedelemhez kötött volta kizárja az Szja. tv. 28. § (1) bekezdése szerinti egyéb jövedelemmé való átminősítést.
Az alperes nem a más típusú biztosítási szerződés szabályait [Szja. tv. 69. § (5) bekezdés] alkalmazta, hiszen éppen a valós biztosítási szerződés hiányát állapította meg.
A felperes által juttatott összeg, mint munkaviszony alapján juttatott összeg minősült járulékalapnak.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.063/2004.)