adozona.hu
BH 2008.10.281
BH 2008.10.281
A politikai tanácsadó munkakörű köztisztviselő jogviszonya az általános szabályok szerint megszüntethető [Ktv. 17. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben a közszolgálati jogviszonyuk megszüntetéséről szóló határozatok hatályon kívül helyezését kérték, az alperes elmaradt illetmény, étkezési hozzájárulás, ruházati- és utazási költségtérítés, valamint 12 havi átlagkereset fizetésére kötelezése mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletével a kereseteket elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek politikai főtanácsadói munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, az I. rendű felperes...
BH 2008.10.281 A politikai tanácsadó munkakörű köztisztviselő jogviszonya az általános szabályok szerint megszüntethető [Ktv. 17. §].
A felperesek keresetükben a közszolgálati jogviszonyuk megszüntetéséről szóló határozatok hatályon kívül helyezését kérték, az alperes elmaradt illetmény, étkezési hozzájárulás, ruházati- és utazási költségtérítés, valamint 12 havi átlagkereset fizetésére kötelezése mellett.A munkaügyi bíróság ítéletével a kereseteket elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek politikai főtanácsadói munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, az I. rendű felperes általános önkormányzati referensi, II. rendű felperes önkormányzati referensi, a III. rendű felperes polgármesteri kabinetvezetői munkaköri leírást kapott. A képviselő-testület határozatával emelte meg az alperes létszámát tíz fővel, amellyel öt fő köztisztviselői és öt fő politikai főtanácsadói álláshelyet hozott létre. A képviselő-testület a főtanácsadói munkaköröket 2004. január 1-jével határozatával megszüntette, és egy újabb határozatával utasította a polgármestert a szükséges intézkedések megtételére.
A munkáltató 2003. december 29-én kelt határozatával a felperesek közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással megszüntette.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a Ktv. 11/A. §-a nem tartalmaz rendelkezést a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói közszolgálati jogviszony megszüntetéséről, ezért arra is az általános szabályok az irányadóak. A képviselő-testület határozatával döntött az önkormányzati főtanácsadói munkakörök 2004. január 1-jével történő megszüntetéséről, a bíróság a munkaügyi perben a képviselő-testület döntését nem vizsgálhatja felül, csupán azt értékelheti, hogy a határozat hatályos-e. Az alperes intézkedése tartalmazza a főtanácsadói munkakör megszüntetését - amely létszámcsökkentést is jelent -, így a munkáltatói intézkedés valós és okszerű volt. A bíróság megítélése szerint a három betöltetlen álláshely a felperesek számára nem volt felajánlható, egészségügyi felsőfokú végzettséggel nem rendelkeztek, illetve a fennmaradó álláshelyek betöltéséhez elegendő a középfokú végzettség, a felperesek pedig felsőfokú képzettséget szereztek. A bíróság nem találta megalapozottnak azon felperesi érvelést sem, hogy a munkáltató a felperesekével egyező munkaköri leírás szerint új munkavállalókat alkalmazott.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ktv. a határozott és határozatlan időre létrejött közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetését egyaránt lehetővé teszi. A törvény sem e tekintetben, sem a Ktv. 17. § (4) bekezdésének alkalmazhatósága vonatkozásában nem tartalmaz külön speciális szabályokat a politikai tanácsadói munkakörökre vonatkozóan. Megállapította, hogy a felperesek felmentése jogszerűen történt, képzettségüknek, és besorolásuknak megfelelő munkakör nem volt az alperesnél.
A felperesek felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az alperes keresetek szerinti marasztalására irányult, míg másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Érvelésük szerint az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a Ktv. 11/A. § (5) bekezdésében foglaltakat, és téves volt azon megállapításuk, miszerint a képviselő-testület önkormányzati munkaköröket megszüntető határozatát nem vizsgálhatják felül, figyelemmel az Ötv. 98. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltakra. Álláspontjuk szerint jogszabályt sértettek a bíróságok, amikor valósnak fogadták el az alperes felperesek közszolgálati jogviszonyát megszüntető felmentése alapjaként a képviselő-testület munkakör megszüntetéséről szóló döntését, mert az nem felel meg a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjában rögzítetteknek. A képviselő-testület létszámcsökkentésről szóló döntést nem hozott, azt a bíróságok jogszabálysértő módon "pótolták" ítéletükkel. A felperesek érvelése szerint jogszabályt sértettek a bíróságok, amikor a felajánlható munkakör hiányát állapították meg a Ktv. 17. § (4) bekezdésében foglaltak ellenére. Tévesen állapították meg az eljáró bíróságok, hogy az újonnan felvett köztisztviselők munkaköri leírása pontosan nem egyezett meg a felperesekével, mivel azok tartalmilag azonosak voltak, a minimális eltérés mellett is megállapítható volt a munkáltató jogellenes eljárása.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljáró bíróságok a jogvita eldöntése során helytállóan indultak ki a Ktv. 11/A. § (3) bekezdésében szabályozottakból. Eszerint a képviselő-testület önkormányzati főtanácsadói, önkormányzati tanácsadói munkaköröket hozhat létre a képviselő-testület hivatalában, a képviselő-testület és bizottságai döntésének előkészítéséhez, illetve a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.
A Ktv. 11/A. § (5) bekezdésében rögzíti, hogy a kinevezés a polgármester megbízatásának idejére szól. Helytálló a felperesek felülvizsgálati kérelmének azon érvelése, hogy a speciális közszolgálati jogviszonyok - mint az ő esetükben - a jogszabály által meghatározott bontó feltétel teljesülése esetén akár az önkormányzati ciklus lejárta előtt is "automatikusan" megszűnnek. A törvény előírása azonban nem értelmezhető úgy, hogy a köztisztviselői jogviszony egyéb feltételek fennállása mellett, az általános szabályok szerint nem lenne megszüntethető, ha annak indokai valósak és okszerűek. A Ktv. a határozott és a határozatlan időre létrejött közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetését egyaránt lehetővé teszi, a törvény a politikai tanácsadói munkakörökre vonatkozóan e körben nem tartalmaz külön szabályozást.
Alaptalanul hivatkoztak a felperesek felülvizsgálati kérelmükben a helyi önkormányzatokról szóló, a perbeli időben hatályos 1990. évi LXV. törvény 98. §-ának (4) bekezdésében foglaltak megsértésére is. A munkaügyi perben a képviselő-testület döntése azon részében vizsgálható felül, hogy az hatályos-e, illetve a munkáltató intézkedése az abban foglalt rendelkezések szerint történt-e meg. A közigazgatási hivatal vezetőjének döntését a munkaügyi perben nem lehet vizsgálni (Pp. 349. §).
A fent kifejtettek alapján tehát a bíróságoknak a felmentések jogszerűsége kérdésében kellett dönteniük, vizsgálva azok indokolását.
Az önkormányzat képviselő-testülete határozatával az alperes létszámát tíz fővel megemelte, amelyből öt fő töltött be politikai főtanácsadói álláshelyet. A képviselő-testület egy másik határozatával rendelte el a munkakörök 2004. január 1-jével történő megszüntetését, és egyben utasította a polgármestert a szükséges munkáltatói intézkedések megtételére.
A Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közszolgálati jogviszony felmentéssel akkor szüntető meg, ha a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség. Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a képviselő-testület fent idézett két határozatából egyértelműen az nyert megállapítást, hogy a munkáltatónál a létszámcsökkentés megvalósult, és a képviselő-testület 2003. december 16-ai határozatának tartalma is egyértelműen a létszámcsökkentés megvalósítását irányozza elő. Ebből következően a felmentések jogellenessége nem nyert bizonyítást, a munkáltató a létszámleépítést megvalósította, így arra a jogviszonyok megszüntetését jogszerűen alapította.
A perbeli időben hatályos Ktv. 17. § (4) bekezdése értelmében a köztisztviselő nem menthető fel, ha a hivatali szervezetben van a képzettségének és a besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör. Mint arra az eljáró bíróságok helytállóan következtettek, a felperesek részére a középfokú végzettséggel is ellátható munkakörök felajánlása nem volt a munkáltató kötelezettsége, tekintettel arra, hogy ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, és az ügyintézői státusz sem felelt meg a képzettségüknek, illetve a besorolásuknak.
A 9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet 1. számú melléklete szerint az egészségügyi igazgatási feladatok I. besorolási osztályban elláthatók jogászi szakképzettséggel is, amellyel a III. rendű felperes rendelkezett. A felperesek 19/F/1. szám alatt maguk is csatolták a Kormányrendeletet, amellyel a III. rendű felperes azt kívánta bizonyítani, hogy az Okmányirodai feladatok ellátásához rendelkezett megfelelő képesítéssel. Egyebekben arra hivatkozott, hogy "a kabinetvezetői munkakör nem szűnt meg", továbbá az európai uniós irodán ügyintézői státusz betöltésére alkalmas lett volna, "angol nyelvvizsgával is rendelkezett, egyébként pedig EU szakjogász a képzettsége". A III. rendű felperes azonban csupán a fellebbezésében utalt az egészségügyi osztályvezetői álláshely felajánlásának elmaradására, ezt a másodfokú bíróság helytállóan értékelte a Pp. 235. § (1) bekezdése szerint, így jogszabálysértés megállapítására e tekintetben sem volt lehetőség.
Megalapozatlan azon felperesi felülvizsgálati érvelés is, hogy a felperesek és az újonnan alkalmazott köztisztviselők munkaköri leírása megegyezett, ezért a munkáltatói intézkedés jogellenes. Arra helytállóan utaltak a felperesek, hogy nem a munkaköri leírás formális egyezése a releváns tényező, azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem nyert bizonyítást, hogy az alperes a felperesek tevékenységével megegyező munkakörben alkalmazta az új munkavállalókat. A munkaköri leírások összevetése során helytállóan állapították meg a bíróságok, hogy azok egymás közötti átfedése nem volt jelentős, illetve olyan mértékű, hogy azok egymásnak megfelelnének, ezért a felmondás ezen okból sem volt jogellenesnek tekintendő.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.452/2007.)