adozona.hu
BH 2008.10.285
BH 2008.10.285
A szakközépiskolai képzés időtartama szolgálati idő [4/2007. KPJ].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. április 2-ától hivatásos állományú dolgozója a Vám- és Pénzügyőrségnek.
1980. szeptember 1-jétől 1984. június 30-áig a d.-i székhelyű Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola tanulója volt.
Az alperes 2007. január 31-én kelt határozatával azt állapította meg, hogy a felperes 1980. július 7. és 2005. december 31. között fennállott munkaviszonyaival összesen 21 év 199 nap szolgálati időt szerzett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes vezetője 2007. ...
BH 2008.10.285 A szakközépiskolai képzés időtartama szolgálati idő [4/2007. KPJ].
A felperes 1991. április 2-ától hivatásos állományú dolgozója a Vám- és Pénzügyőrségnek.1980. szeptember 1-jétől 1984. június 30-áig a d.-i székhelyű Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola tanulója volt.
Az alperes 2007. január 31-én kelt határozatával azt állapította meg, hogy a felperes 1980. július 7. és 2005. december 31. között fennállott munkaviszonyaival összesen 21 év 199 nap szolgálati időt szerzett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes vezetője 2007. április 24-én kelt határozatával a felperes fellebbezését elutasította, és az 1980. július 7. és 1991. március 31. között fennálló elismert szolgálati idejét 6 év 286 napban állapította meg.
Határozatának indokolásában utalt arra, hogy a felperes szakmunkástanulói jogviszonya szolgálati időként nem ismerhető el.
A határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben a szakmunkástanuló időszak szolgálati időként való elismerését is kérte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletében az alperes vezetőjének határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - annyiban változtatta meg, hogy az alperes által elismert szolgálati időn felül a felperes 1981. szeptember 1-jétől 1984. június 30-áig terjedő szakközépiskolai tanulmányi idejét teljes egészében szolgálati időként ismerte el.
Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 326. § (1) bekezdése, valamint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tbtv.) 10. § (1) bekezdés e) pontja, valamint 10. § (2) bekezdése, továbbá a szakközépiskolák és a gyakorlati képzésben közreműködő vállalatok együttműködéséről, valamint a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzés egyes kérdéseiről szóló 1019/1976. (VI. 24.) MT rendelet 11. és 12. §-a, valamint a jogszabályok kihirdetéséről és hatálybalépéséről szóló 1974. évi 24. törvényerejű rendelet 2. § (2) és (4) bekezdése értelmében a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulóinak társadalombiztosítási jogállása megegyezett a szakmunkástanulókéval, amely a szolgálati idő vonatkozásában is alkalmazandó volt; ezért a felperes szakközépiskolai tanulmány idejét is teljes egészében szolgálati időként kellett elismerni.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító döntés meghozatalát kérte.
Álláspontja szerint az Mt.</a> határozat jogszabályként nem alkalmazható, az a szakközépiskolai képzés időtartamát szolgálati idővé nem minősítette.
A Tbtv., illetve az annak végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.) és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT Szabályzat (a továbbiakban: SZOT sz.), illetve a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény a szakközépiskolai tanulói jogviszonyt szolgálati időként nem tette elismerhetővé.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hszt. hatálybalépését megelőzően hatályban volt 1971. évi 10. tvr. 33. § (1) bekezdése szerint a szolgálati időt a hivatásos állományba vétel napjától kell számítani. A 33. § (2) bekezdés d) pontja beszámítani rendeli az (1) bekezdésben meghatározott időn felül azt az időt, amely a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó nyugdíjbiztosítási szabályok szerint jogszerző időnek számít.
A fentiekből következően a Hszt. személyi hatálya alá tartozók esetében a szolgálati idő megállapítása részben a rájuk irányadó speciális (Hszt., 1971. évi 10. tvr.), részben az általános ("munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó") szabályok szerint történik.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. § (4) bekezdése alapján a biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősül [Tny. 38. § (1) bekezdés g) pont].
A Tbtv. 10. § (1) bekezdés e) pontja alapján a szakmunkástanulók a biztosítottak körébe tartoznak. A törvény szerint a nyugdíjra való jogosultság - egyebek mellett - a biztosítotti jogviszony fennállásától függött. A Tbtv. 54. § (1) bekezdés c) pontja a szakmunkástanuló-viszonyban töltött időt szolgálati időként határozza meg. A Tbtv. 1976. június 24-én hatályban volt 10. § (2) bekezdése alapján a Minisztertanács a biztosítottak körét kiterjesztheti.
E felhatalmazás alapján jött létre az 1019/1976. (VI. 24.) MT határozat, amely a Magyar Közlönyben közzétételre került, és amelynek rendelkezéseit 1977. január 1-jétől kezdve kellett alkalmazni.
Az MT határozatnak a szakközépiskolában folyó szakmunkásképzésről szóló II. rész 12. e) pontja a következőket tartalmazza: "A szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulóinak társadalombiztosítási jogállása megegyezik a szakmunkástanulókéval". A záró rendelkezések 14. pontja értelmében a Minisztertanács felhatalmazást adott a tanulók juttatásaival összefüggő, az állami költségvetést terhelő költségekről való rendelkezések meghozatalára.
A Tbtv. 10. §-ának a tárgyalt jogkérdés megítélésénél irányadó (2) bekezdése alapján tehát a biztosítottak körének kiterjesztése a Minisztertanács hatáskörébe tartozott.
Az Alkotmánybíróság a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) hatálybalépése előtt alkotott jogszabályok alkotmányossága vizsgálatáról kialakított gyakorlata értelmében valamely kötelezettségnek MT határozatban való előírása önmagában nem sértette a jogalkotás akkori rendjét. A jogszabályok kihirdetéséről és hatálybaléptetéséről szóló 1974. évi 24. tvr. 2. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzétett MT határozatok kötelezőek az ország egész területén a természetes és jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó állampolgárokra. Az Alkotmánybíróság MT határozatot akkor semmisített meg, ha az ellentétes volt magasabb szintű jogszabállyal, vagy a Jat. valamely rendelkezésével [45/1991. (IX. 10.) AB határozat, 11/1994. (III. 2.) AB határozat, 61/1995. (X. 6.) AB határozat és a 49/1996. (X. 25.) AB határozat].
Formai szempontból tehát nem kifogásolható, hogy a szakmunkástanulók és a szakmunkásképzést nyújtó szakközépiskolában tanulók azonos társadalombiztosítási jogállása a Minisztertanács határozatával valósuljon meg, a jogalkotó tehát ezen aktusával közvetlenül is kiterjeszthette a biztosítottak körét a Tbtv. már említett felhatalmazása folytán.
Az MT határozat egyes rendelkezéseinek egybevetése, illetve együttes értékelése alapján az állapítható meg, hogy a Minisztertanács jogalkotói szándéka kettős volt; egyrészt a szakmunkás munkakörök ellátásához szükséges szakmai ismeretek azonos színvonalúak legyenek a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolában és a szakmunkásképző iskolában, másrészt alakuljon ki egy olyan társadalmi réteg, amelynek tagjai hasznos szakmával rendelkeznek, továbbá képesek és alkalmasak a felsőfokú tanulmányok folytatására [I. 5., I. 6., II. 11. a) pont; a Minisztertanács részére az MT határozat tárgyában készített előterjesztés B/1. pont]. E célok elérése érdekében az MT határozat II. 12. pontja egyes minisztereknek és szerveknek adott felhatalmazást a kérdéskör együttes rendeletben történő szabályozására.
A 12. pont a)-d)-ig, határozta meg azokat az elveket, amelyeket az említett célok elérése érdekében alsóbb szintű jogszabályok által kell megvalósítani. A 12. e) pont mindezektől elkülönülve, az említett jogalkotói szándéknak megfelelően, tartalma szerint normaként rendelkezett az érintett tanulók társadalombiztosítási jogállása azonosságáról. Az ekként önálló normatartalommal bíró 12. e) pontot a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fogalomrendszer alapján úgy kell értelmezni, hogy a szakmunkásképzést nyújtó szakközépiskolai tanulóviszonyban eltöltött idő a szakmunkás tanulóviszonyban eltöltött idővel azonosan a biztosítottak körébe tartozást, és egyben a szolgálati idő megszerzését is jelentette [Tbtv. 54. § (1) bekezdés c) pont].
Az MT határozatban kifejezésre jutó jogalkotói szándékból következően a szakmai képesítés megszerzésére irányuló, illetve a szakközépiskolában folytatott tanulmányok alapján megszerezhető szakmunkás-bizonyítványok között nem lehetett különbség. Önmagában abból, hogy a szakközépiskolát elvégző tanuló érettségi bizonyítványt is kaphatott, nem következhet a szakmai ismeretek elsajátítása céljából azonosan eltöltött tanulmányi idők társadalombiztosítási jogállás szempontjából eltérő minősítése.
Az MT határozat 12. e) pontja a társadalombiztosítási jogállás meghatározásakor nem tett különbséget a szakmunkásképzést nyújtó szakközépiskolában tanulmányokat végzők között annak alapján, hogy melyik évfolyamon tanulnak, ennélfogva a szakmunkástanuló-jogviszony teljes időtartamát szolgálati időként kell figyelembe venni (4/2007. KPJ).
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. MfvK. IV. 10.828/2007.)