adozona.hu
AVI 2007.1.1
AVI 2007.1.1
A lakásszerzési kedvezményt csak akkor lehet igénybe venni, amennyiben az adózó a régi ingatlan átruházásából származó jövedelemből fedezi az új ingatlan vételárát (1995. évi XCVII. tv. 63. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott a 2003. személyi jövedelemadó adónemben. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ebben az évben a munkaviszonyból származó jövedelmén kívül 8 150 000 Ft ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet szerepeltetett bevallásában. E bevallás alapja az volt, hogy a felperes és felesége 1999. szeptember 21-én vásárolta meg a Sz., K. u. 14. szám alatti lakóingatlan 7 200 000 Ft vételárért. Ezt az ingatlant 2003. szeptember 4-én eladták 19 millió Ft...
AVI 2007.1.1 A lakásszerzési kedvezményt csak akkor lehet igénybe venni, amennyiben az adózó a régi ingatlan átruházásából származó jövedelemből fedezi az új ingatlan vételárát (1995. évi XCVII. tv. 63. §)
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott a 2003. személyi jövedelemadó adónemben. A vizsgálat megállapította, hogy a felperes ebben az évben a munkaviszonyból származó jövedelmén kívül 8 150 000 Ft ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet szerepeltetett bevallásában. E bevallás alapja az volt, hogy a felperes és felesége 1999. szeptember 21-én vásárolta meg a Sz., K. u. 14. szám alatti lakóingatlan 7 200 000 Ft vételárért. Ezt az ingatlant 2003. szeptember 4-én eladták 19 millió Ft-ért, majd ugyanebben az évben szeptember 6-án vásárolták meg 19 millió Ft vételárért a Sz.-K., Alpári Gyula u. 39. szám alatti ingatlant. Ez utóbbi ingatlan vételéhez a felperes és felesége 7 millió Ft kölcsönt vett fel az R. Bank Rt.-től.Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes adóbevallásában feltüntetett 8 150 000 Ft ingatlanértékesítésből származó jövedelméből csak 6 millió Ft-ot fordított az új lakás megvásárlására tekintettel arra, hogy a 19 millió Ft eladási árból levonásba helyezte a felvett lakásvásárlási hitelt. Ebből következően a felperes esetében 2 150 000 Ft-ot állapított meg, mely összeget az előírt határidőig nem fordított lakásszerzésre. E megállapítás eredményeként hozott 2004. június 11-én kelt elsőfokú határozat a felperes terhére 430 000 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, melyből 204 256 Ft minősült adóhiánynak. A felperes által visszaigényelt 225 744 Ft helyett a visszajáró adóelőleget 0 Ft-ban állapította meg, a 225 744 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek és a 204 256 Ft-ot adóhiánynak minősített. A feltárt adóhiány és jogosulatlan visszaigénylés összege után 86 000 Ft adóbírságot és 3244 Ft késedelmi pótlékot szabott ki, melynek megfizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot 2004. szeptember 6-án kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét az Szja. tv. 62. § (2) bekezdésére, 61. § (1) bekezdésére és 63. § (2) bekezdésére alapozta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes szerint az Szja. tv. 62. § (2) bekezdése, a személyi jövedelemadó törvény nem rendelkezik arról, hogy a szerződés szerinti összeg mikor kerül kifizetésre, illetve milyen részletezéssel vagy tartalommal, hanem csak a szerződés szerinti értéket tartalmazza, mint az ingatlanszerzéssel kapcsolatos igazolt költségráfordítást. A felperes álláspontja szerint a bírósági ítélet a jogszabályt kiterjesztően értelmezte. A 2005. január 1. napján hatályba lépő személyi jövedelemadó törvény 63. § (5) bekezdés f) pontja a hitel utáni adókedvezményt valóban nem biztosítja a magánszemély számára, de az ezt megelőző években erre is lehetőség volt. 2005. január 1. után sem módosult az ingatlanból származó jövedelem megállapítása, illetőleg a jövedelem megszerzését megelőző és azt követő lakáscélú felhasználásra fordított jövedelem mentessége.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az Szja. tv. 63. § (2) bekezdésében szabályozott lakásszerzési adókedvezmény feltételei fennállnak-e abban az esetben, amennyiben az adózó (felperes) a megszerzett lakástulajdon (hányad) vételárát részben bankhitelből törleszti.
Az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése értelmében a magánszemélynek a befizetett adóból visszajár (vagy azt nem kell megfizetni) az ingatlan átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó, amely összeget saját maga vagy lakásszerző hozzátartozója részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 6 hónapon és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított. Az ingatlanértékesítésből származó jövedelem utáni adót, ha a bevallás benyújtásáig nem történt meg a lakáscélú felhasználás, be kell fizetni. Későbbi felhasználás esetén (a jogszabályban előírt határidőn belül) a befizetett adóból visszajár a megfelelő összeg. Az Szja. tv. feltételeket, korlátokat állít fel ezen adókedvezmény érvényesítéséhez.
Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság erre már más ítéletében is rámutatott (1995. évi IX. havi BH 333. jogeset), a lakásszerzési kedvezményt csak akkor lehet igénybe venni a törvény rendelkezése szerint, amennyiben az adózó a régi ingatlan átruházásából származó jövedelemből fedezi az új ingatlan vételárát. Amennyiben az új ingatlan vételárát részben hitelből fizetik ki, a hiteltörlesztéssel a lakáscélú felhasználás nem valósul meg. A hiteltörlesztés nem azonosítható ugyanis - a jelen perben is - a felperes által hivatkozott részletvétellel történő adásvételi szerződésben kikötött feltételekkel. Részletvétel esetén az eladó és a vevő szerződésben állapodnak meg a fizetés módjáról, közöttük áll fenn a jogviszony. Ezzel szemben hitelszerződés esetén a kölcsönadó pénzintézet és a kölcsönvevő (jelen esetben a felperes és felesége) között áll fenn jogviszony. A kölcsönbe vevő a részlet fizetésével a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségét teljesíti, ez pedig nem az új lakás vételárának kiegyenlítésére szolgál, hanem a hitel visszafizetésére.
Ugyanakkor a lakáscélú hiteltörlesztések címén kifizetett összeg az Szja. tv. 38. § (1) bekezdésében írt adókedvezményre jogosíthatnak: "az összevont adóalap adóját csökkenti - az 1993. december 31. után hitelintézettel megkötött szerződés alapján - a (2) bekezdésben meghatározott, lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg 40%-a. A magánszemély által igénybe vehető kedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 240 000 Ft-ot".
A lakáscélú hitel utáni adókedvezmény ezen idézett rendelkezés alapján járhat. A perbeli adatok alapján a felperes ezt az igényét érvényesítette.
A Legfelsőbb Bíróság nem tartatta alaposnak a felperes hivatkozását, hogy a bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen akkor, amikor az adózás rendjéről szóló törvény 1. § (7) bekezdésére hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság e körben osztotta az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtett álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság kizárólag a tényállás tisztázási kötelezettséggel kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy a szerződéseket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, és ennek alapján kell a tényállást megállapítani. Ezzel kapcsolatosan helytálló volt az a megállapítás, hogy a jelen perben a tényállás megállapítása a felek között nem volt vitás, kizárólag az abból levont jogkövetkeztetések voltak eltérőek.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.049/2005.)