adozona.hu
AVI 2004.12.138
AVI 2004.12.138
Késedelem esetén igazolásnak csak akkor van helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő (1990. évi XCI. tv. 68. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. január 22-én, mint haszonélvezeti vevő ingatlan adásvételi szerződést kötött, amelynek vételárát 1990. március 1. napjáig kellett kiegyenlíteni. A felperes az M. Kft.-től, munkáltatójától 2 500 000 Ft kamatmentes lakásvásárlási hitelben részesült. Ezt 1991. augusztus 28-án fizette vissza, a visszafizetéshez ugyancsak az M. Kft.-től vett fel 1991. augusztus 22-én 2 500 000 Ft lakáscélú vissza nem térítendő támogatást. A kamatmentes támogatásnak és a hitelnek kifizetésére pénzt...
AVI 2004.12.138 Késedelem esetén igazolásnak csak akkor van helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő (1990. évi XCI. tv. 68. §)
A felperes 1990. január 22-én, mint haszonélvezeti vevő ingatlan adásvételi szerződést kötött, amelynek vételárát 1990. március 1. napjáig kellett kiegyenlíteni. A felperes az M. Kft.-től, munkáltatójától 2 500 000 Ft kamatmentes lakásvásárlási hitelben részesült. Ezt 1991. augusztus 28-án fizette vissza, a visszafizetéshez ugyancsak az M. Kft.-től vett fel 1991. augusztus 22-én 2 500 000 Ft lakáscélú vissza nem térítendő támogatást. A kamatmentes támogatásnak és a hitelnek kifizetésére pénztáron keresztül került sor. A kifizetéseket, illetve a visszafizetést pénztárbizonylatok igazolják. A felperes 1991. évben vissza nem térítendő lakáscélú támogatást a bevallásában nem szerepeltetett, azt adómentesnek tekintette.Az adóhatóság a felperesnél átfogó adóvizsgálatot végzett 1991-1992. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként hozott határozatában az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1991. évre vonatkozóan 1 250 002 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, amit adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiánynak, 625 001 Ft adóbírságnak, 987 468 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 9240026232 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1989. évi XLV. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 7. § (2) bekezdés 12. pontjában, 32. § (1) bekezdésében, 9. § (1) bekezdésében, 37. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes részére folyósított támogatás nem felel meg a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet (továbbiakban: MT r.) 12. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel a támogatásokat, hiteleket, pénzintézeten keresztül kell bonyolítani, illetve folyósítani. Ezért az összeg jövedelemnek minősül, ami után személyi jövedelemadót kell fizetni.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a hitelfolyósításra lakásvásárlási céllal került sor, így az és a támogatás adómentes, ezért a határozatok jogalap nélküliek. Sérelmezte továbbá, hogy a másodfokú határozatot részére nem kézbesítették, arról kizárólag az ellene megindított végrehajtás kapcsán szerzett tudomást.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, határozatában foglaltakat fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozatok megalapozott és jogszerű döntést tartalmaznak. A munkáltatói kifizetés nem felel meg az MT r. 12. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel azt a munkáltató nem pénzintézeten, hanem saját pénztárán keresztül fizette ki. Ezért megszegte az MT r. 9. § (2) bekezdése szerinti rendelkezést. Így a kifizetett összeg nem lakáscélú támogatásnak, hanem más címen megszerzett jövedelemnek minősül, és mint ilyen, az Szja. tv. 32. § (1) bekezdése alapján adóköteles jövedelem.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, illetve az elsőfokú ítéletnek és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság érdemben nem foglalkozott a másodfokú határozat kézbesítésének elmaradásával, a végrehajtás késedelmes teljesítésével. Az alperes határozata és a jogerős ítélet nem felel meg az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 19/B. §-ában, 72. § (6) bekezdésében foglaltaknak. Az adóhatóságnak ugyanis az adóhiányt és jogkövetkezményeket előíró határozatát nem a felperessel, hanem a munkáltatóval szemben kellett volna meghoznia.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az Szja. törvény 17. § (2) bekezdés 12. pontja értelmében mentes az adó alól a lakás vásárlásához a külön jogszabályban ilyenként meghatározott vissza nem térítendő munkáltatói támogatás. A külön jogszabály az MT r., amely részletesen szabályozza a lakáscélú támogatást. E rendelet 9. §-ának (1) és (2) bekezdése kötelezően írja elő belső szabályzat meglétét és a pénzintézet útján történő folyósítást. Az adómentesség megállapításának tehát feltétele az, hogy a munkáltatói támogatás teljeskörűen megfeleljen a külön jogszabályban, azaz az MT r.-ben foglaltaknak. Ez pedig a perbeli esetben nem állapítható meg, hiszen a felperes által sem vitatottan, bizonylatokkal igazoltan a folyósításra nem pénzintézet útján, hanem a munkáltató által eszközölt pénztári kifizetéssel került sor.
Az Szja. tv. 54. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a kifizető az adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti. A (3) bekezdés szerint amennyiben az adóhatóság a munkáltató adó-megállapításával szemben adóhiányt állapít meg, az adóhiányt a magánszemélynek kell megfizetnie. A perbeli esetben a munkáltató nem vont le adóelőleget és a munkáltatói támogatás a külön jogszabályban (MT r.-ben) előírt feltételek hiányában nem adómentes. Így a felperest terhelte volna az adóbevallási és adófizetési kötelezettség, aminek nem tett eleget az 1991. évre benyújtott bevallásában. Ezért az adókülönbözetnek minősülő adóhiány megfizetésére az alperes a felperest jogszerűen kötelezte. A kifejtettekből következően a felperesnek az Art. 19. §-ára és 72. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezésekre hivatkozása téves nemcsak az adóhiány, hanem az adóbírság és a késedelmi pótlék tekintetében is. Az adót ugyanis nem a munkáltató állapította meg, az adóhiány nem a munkáltató vagy kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett. Az Art. 68. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nem kell fizetni késedelmi pótlékot arra az időszakra, amelyre az adózó a késedelmét igazolta. Igazolásnak csak akkor van helye, a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő. E törvényi feltételek meglétére vonatkozóan a felperes keresetében nem hivatkozott, ilyen adatot a perben nem igazolt. Megjegyzi ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy e per jogerős befejezését követően az adóhatóság a felperes kérelme alapján az Art. 82. § (1) bekezdése alapján eljárva a felperest terhelő adóbírság, illetve pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti. E tárgyban hozott határozatok bíróság által felülvizsgálható döntések.
Adóügyi határozatok bírói felülvizsgálata során az Art. 86. §, az 1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése szerinti rendelkezésből következően a bíróságnak a keresettel támadott másodfokú jogerős érdemi határozat jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége tárgyában kell döntést hoznia. A perben felülvizsgálni kért határozat csak a revíziós pótlékra tartalmazott megállapítást. A folyószámlán a határozat szerinti összegek meg nem fizetése miatt keletkezett késedelmi pótlékra vonatkozóan nem rögzít, és nem is rögzíthetett döntést, ezért a végrehajtás során keletkező pótlék nem lehetett a per tárgya. Az adótartozás behajtásával kapcsolatos végrehajtási eljárás, illetve az annak során hozott határozatok egyébként bíróság által nem felülvizsgálható eljárások, illetve döntések. (Art. 87. §) Ezért a végrehajtással kapcsolatos felperesi érveléssel a bíróság érdemben nem is foglalkozhatott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján indokolásának kiegészítésével, mint érdemben helyes döntést hagyta helyben. Utal egyben arra, hogy az e perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyben korábban már döntést hozott. (Legf. Bír. Kf. I.35.845/2001.)