adozona.hu
AVI 2004.6.77
AVI 2004.6.77
A főtevékenység szerinti ingatlanforgalmazásra való jogosultság igazolását a törvény a vállalkozó kötelezettségévé teszi és a bizonyítás módját is meghatározza (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Kereskedelmi és Iparkamara igazolása szerint 1992. december 3. napjától főtevékenységként ingatlanforgalmazást végző felperes továbbértékesítés céljából 1999. június 30. napján vásárolta meg az s.-i 454 négyzetméter kiterjedésű ingatlant nyolcmillió forint vételárért. A felperes 1999. június 10. napján akként módosította társasági szerződést, hogy főtevékenységként az ingatlanforgalmazást határozta meg. A megyei bíróság mint cégbíróság a felperes tevékenységi köreként 7020 illetve 70...
AVI 2004.6.77 A főtevékenység szerinti ingatlanforgalmazásra való jogosultság igazolását a törvény a vállalkozó kötelezettségévé teszi és a bizonyítás módját is meghatározza (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
A Megyei Kereskedelmi és Iparkamara igazolása szerint 1992. december 3. napjától főtevékenységként ingatlanforgalmazást végző felperes továbbértékesítés céljából 1999. június 30. napján vásárolta meg az s.-i 454 négyzetméter kiterjedésű ingatlant nyolcmillió forint vételárért. A felperes 1999. június 10. napján akként módosította társasági szerződést, hogy főtevékenységként az ingatlanforgalmazást határozta meg. A megyei bíróság mint cégbíróság a felperes tevékenységi köreként 7020 illetve 7012 TEÁOR szám alatt az ingatlanforgalmazást tartotta nyilván. A cégbizonyítvány szerint 1999. július 20. napjától ez a fő tevékenysége.Az alperes határozatával helybenhagyta a Megyei Illetékhivatal fizetési meghagyását, amelyben a felperesre 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 800 000 forint visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki. A határozat indoka szerint a felperes az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 3. § (3) bekezdés a) pontja szerinti illetékkötelezettség keletkezésének időpontjára, 1999. június 30. napjára az Itv. 23. § (2) bekezdésében előírt cégbizonyítvánnyal nem igazolta, hogy főtevékenységként ingatlanforgalmazást végez.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatásával 2%-os illetékkulcs alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a cégbírósági bejegyzés időpontjától függetlenül azt megelőzően főtevékenységként ingatlanforgalmazást végzett. Az illetékkötelezettséget megelőzően a társasági szerződést módosította, amelynek bejegyzését kérte. Az alperes törvényt sértett azzal, hogy a tényleges főtevékenységet nem vizsgálta, amelyet az iparkamarai igazolás, az adóhatósági bejelentkezési lap valamint a cégiratok is igazolnak.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a törvényben meghatározott módon cégbizonyítvánnyal nem igazolta az ingatlanforgalmazói főtevékenységet.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő. A felperes az illetékkötelezettség keletkezésekor a kedvezmény alkalmazásához szükséges ingatlanforgalmazási főtevékenységet igazoló cégbizonyítvánnyal nem rendelkezett. A cégjegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 8/1998. (V. 23.) IM rendelet írja elő a tevékenységi körökön belüli elkülönítést. A szerződéskötést követően kiadott cégbizonyítvány jogosító feltételként nem vehető figyelembe.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Álláspontja szerint az ítéletben és a jogerős határozatban megállapított tényállás iratellenes ezért a jogerős ítélet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §-ába valamint a Pp. 221. §-ába ütközik. Azzal is érvelt, hogy a korábbi jogszabály értelmében nem regisztrálta a cég főtevékenységét, erről a 8/1998. (V. 23.) rendelet 5. § (1) bekezdése szerint kellett megjelölni. E rendelkezéseket a hatályba lépést követően 1998. június 16. napját követően benyújtott változás bejegyzési kérelmeknél kellett alkalmazni. Ilyen adatváltozás bejegyzési kérelmet a felperesnek korábban előterjesztenie nem kellett, kizárólag a főtevékenység tekintetében ilyen kérelem önállóan előterjeszthető nem volt. Arra is hivatkozott, hogy a szerződés mellékletében foglalt feltétel következtében a szerződés érvényessége 1999. augusztus 1-jén állt be.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Azzal is védekezett, hogy az eljárás során a szerződés hatálybalépésének időpontjára a felperes nem hivatkozott, az azt tartalmazó mellékletet nem csatolta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 339. § (1) bekezdése, az Itv. 88. §-a alapján a közigazgatási perekben a bíróság kizárólag a határozatok jogszerűsége avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet. A bírósági felülvizsgálat terjedelmét és irányát a kereseti kérelemben megjelölt tényállás és jogszabályok határozzák meg.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 34. számú állásfoglalásában foglaltak szerint a Pp. 215. §-ában foglalt kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül. Ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapíthatja meg, más a megjelölttől érdemben eltérő jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását nem alapíthatja.
Az Itv. 3. § (3) bekezdése a) pontja alapján a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján, a (6) bekezdés szerint a felfüggesztő vagy bontó feltételtől, illetőleg a kezdő határidő bekövetkezésétől függő szerződés esetén a vagyonszerzési illetékkötelezettség a szerződés hatályának beálltakor keletkezik.
A felperes az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig előterjesztett és fenntartott keresetében nem hivatkozott arra, hogy az alperesi határozat az Itv. 3. § (6) bekezdésébe ütközik, mert az illetékkötelezettsége keletkezésének időpontja nem a szerződéskötés időpontja. A Pp. 146. § (1) bekezdése értelmében a kereset változtatására kizárólag az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig van lehetőség; a felülvizsgálati eljárásban a kereseti kérelem megváltoztatásának nincs helye. A bíróság ezért a jogerős ítéletnek az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontjába ütközését nem vizsgálhatta.
A jogerős ítélet szerint visszterhes vagyonátruházási illeték kötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezett. Az ekkor hatályos Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése forgalmi érték 2%-át jelentő vagyonátruházási illetékkulcs alkalmazását csak a főtevékenység szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő szerzés esetén tette lehetővé. A 23/A. § (2) bekezdése pedig kimondta, hogy tevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást a vállalkozónak cégbizonyítvánnyal kell bizonyítani. A perbeli ügyben vagyonátruházási illetékről kellett határozni, ennél fogva a jogvita eldöntésére is kizárólag az Itv. rendelkezései az alkalmazhatóak, más jogviszonyt érintő érvelés jogszabályi hivatkozás nem lehet releváns. A Legfelsőbb Bíróság már több ítéletében rámutatatott arra, hogy az Itv. 23/A. §-ának (2) bekezdése a főtevékenység szerinti ingatlanforgalmazásra való jogosultság igazolását a vállalkozó kötelezettségévé teszi és a bizonyítás módját is meghatározza (Kfv. IV. 35.208/2000/5., Kf. V. 27.940/1999/4., Kfv. I. 28.333/1998/4. számú határozatok). A törvény kógens rendelkezésére, a kötött bizonyítási módszerre figyelemmel, a cégbizonyítványon kívül más igazolás nem fogadható el, azt pedig a felperes sem vitatta, hogy az illetékkötelezettség keletkezésének idejére vonatkozóan a jogszabály által előírt módon igazolni nem tudta a főtevékenységként ingatlanforgalmazásra való jogosultságot, ilyen tartalmú cégkivonattal nem rendelkezett. Ezért a megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata jogszerű volt, megfelelt a határozathozatalkor irányadó tényállásnak és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.043/2001.)