adozona.hu
AVI 2004.3.37
AVI 2004.3.37
Az ingatlanforgalmazó ingatlanszerzéssel kapcsolatos illetékfizetési kötelezettségét kizárólag az Itv. 23/A. §-a alapján lehet megállapítani (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1998. április 20. napján kelt határozatával helybenhagyta a Fővárosi Illetékhivatal határozatát, amellyel a felperest, mint ingatlanforgalmazót a B., Sz. u. 73. II. emelet 1. szám alatti, 4 000 000 forint vételárú lakás 1995. október 25-i vételével kapcsolatban 80 000 forint visszterhes vagyonátruházási és 2000 forint ingatlan nyilvántartási illeték címén 82 000 forint illetékelőleg megfizetésére kötelezte. A határozat indoka szerint az ingatlanforgalmazót az Illetékekről szóló 199...
AVI 2004.3.37 Az ingatlanforgalmazó ingatlanszerzéssel kapcsolatos illetékfizetési kötelezettségét kizárólag az Itv. 23/A. §-a alapján lehet megállapítani (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Az alperes 1998. április 20. napján kelt határozatával helybenhagyta a Fővárosi Illetékhivatal határozatát, amellyel a felperest, mint ingatlanforgalmazót a B., Sz. u. 73. II. emelet 1. szám alatti, 4 000 000 forint vételárú lakás 1995. október 25-i vételével kapcsolatban 80 000 forint visszterhes vagyonátruházási és 2000 forint ingatlan nyilvántartási illeték címén 82 000 forint illetékelőleg megfizetésére kötelezte. A határozat indoka szerint az ingatlanforgalmazót az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 97. § (1) bekezdése, valamint a Gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (Gst.) 159. § (2) bekezdése szerint 1995. július 30. napjától hatályos 23/A. §-a alapján terheli illetékfizetési kötelezettség. Nem illeti meg a cserét pótló vétel esetére az Itv. 21. § (5) bekezdésében szabályozott kedvezmény arra tekintettel sem, hogy egy éven elül 3 000 000 forintért egy másik lakásingatlant értékesített.Az elsőfokú bíróság 1999. november 16. napján kelt 3. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében valamint az Itv. 21. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések felidézése után az ítélet indokolásában utalt arra, hogy az Itv. rendszerében a Visszterhes vagyonátruházási illeték címszó alatt a jogalkotó ingatlanforgalmazóra vonatkozó illetékkötelezettséget az illetékmérték, illetékalap alcsoportban, míg a mentességeket és kedvezményeket másik alcsoportban szabályozta. Kimondta, hogy az Itv. 21. § (5) bekezdése szerinti illeték az eladás és vétel zárt egysége esetén alkalmazható, amely kizárja az ingatlanok önkényes egymáshoz válogatását, amelyből következően az ingatlanforgalmazó esetében nem alkalmazható.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Itv. rendelkezéseit, amelynek tételes szabálya az ingatlanforgalmazót nem zárta ki az Itv. 21. § (5) bekezdése alapján igénybe vehető kedvezményből.
Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az ingatlanforgalmazó vállalkozó a reá vonatkozó Itv. 23/A. §-a alapján köteles vagyonszerzési illetéket fizetni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az illetékkiszabáskor hatályos és külön alcím alatt szabályozott Itv. 23/A. § (1) bekezdése értelmében a főtevékenység szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó vagyonszerzése után az illeték mértéke 2%. Az Itv.
23/A. §-át beiktató 1995. évi XLVIII. törvény 39. §-ához fűzött indokolás szerint az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzéseknél az illetékmérték tekintetében az általános szabályok alól a főtevékenységként ingatlanforgalmazást folytató vállalkozók kivételben részesülnek és kedvezményes 2%-os visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetniük. Az ingatlanforgalmazók kiemelése és tekintetükben kedvezményes mértékű illeték alkalmazásának bevezetésével a jogalkotói cél az volt, hogy az illeték ne növelje az ingatlanpiaci árakat és segítse elő az ingatlan forgalmazást azzal, hogy az egységes - az általánosnál lényegesen kedvezőbb - illeték alkalmazásával mentesítse az ingatlanforgalmazót az egyes ingatlanok kapcsán igénybe vehető mentesség vagy kedvezmény alapjául szolgáló feltételek fennállásának igazolásától. Az Itv. 23/A. §-a az általános szabályok alanyi köréből kiemelte az ingatlanforgalmazót és valamennyi általa megszerzett ingatlanra vonatkozóan általánosan és generálisan, átalányként működő illetéket állapított meg, amellyel ugyanakkor az ingatlanforgalmazót a törvényben írt más kedvezmények vagy mentességek igénybevételének lehetőségétől elzárta. Az ingatlanforgalmazó ingatlanszerzéssel kapcsolatos illetékfizetési kötelezettségét ennek megfelelően kizárólag az Itv. 23/A. §-a alapján lehet megállapítani, ezért a tekintetében az Itv. szerinti további kedvezmények alkalmazására nem kerülhet sor.
A felperes a közigazgatási eljárás során ingatlanforgalmazói minőségében kérte az illeték megállapítását, ezért az alperes határozata nem sértett jogszabályt, amikor az Itv. 23/A. § figyelembevételével állapította meg a fizetendő illetéket.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. § (2) és (3) bekezdése alapján az érdemben helyes elsőfokú ítéletet a fentiek szerint megváltoztatva az indokolást helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 35.573/2000.)