adozona.hu
AVI 2002.7.92
AVI 2002.7.92
A főtevékenység szerinti ingatlanforgalmazásra való jogosultságot a vállalkozó köteles igazolni (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1999. szeptember 17-én vásárolta meg a b.-i ingatlant, ami után az illetékhivatal 10%-os mértékű illetékkulcsot alkalmazva a felperest 490 000 Ft visszterhes, vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatában a fizetési meghagyást helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes jogszabály által előí...
AVI 2002.7.92 A főtevékenység szerinti ingatlanforgalmazásra való jogosultságot a vállalkozó köteles igazolni (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1999. szeptember 17-én vásárolta meg a b.-i ingatlant, ami után az illetékhivatal 10%-os mértékű illetékkulcsot alkalmazva a felperest 490 000 Ft visszterhes, vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatában a fizetési meghagyást helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes jogszabály által előírt módon cégjegyzékkel nem igazolta, hogy főtevékenység szerint ingatlan forgalmazásra jogosult vállalkozó.A felperes keresetében határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte, arra figyelemmel, hogy őt 2%os illetékkulcs alkalmazásával kellett volna kötelezni az illetékfizetésre. Érvelése szerint a cégeljárásról szóló törvény nem írta elő a fő tevékenység külön kiemelését, az adóbejelentkezési lapon pedig feltüntette a TEÁOR jegyzék szerinti 70.12 tevékenységi kört azzal, hogy az ingatlanforgalmazás lesz a főtevékenysége, abból éves szinten a legnagyobb árbevételt kívánja elérni.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, a felperes az illetékkötelezettség keletkezésekor cégbizonyítvánnyal igazolhatóan, nem főtevékenysége szerint, ingatlanforgalmazásra jogosult cég volt. Ezért helytállóan került előírásra a 10%-os mértékű vagyonátruházási illeték. Utalt egyben arra, hogy az adóhatósághoz történő bejelentkezéskor feltüntetett adatoknak e közigazgatási jogviszonyban nincs jelentősége, nem releváns a felperesnek az a hivatkozása sem, hogy a társaság megalakulásakor a jogszabály nem írta elő a főtevékenységi kör bejegyzését a cégnyilvántartásba. A jogvitában az Itv. speciális rendelkezéseit kellett figyelembe venni, a 2000. június 13-al bekövetkezett cégbejegyzés változásnak pedig az illetékkedvezmény tekintetében visszaható hatálya nincs. Az alperes határozata megfelelt a határozat hozatalkor irányadó jogszabályi rendelkezésnek, az Itv. 23/A. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint az 1997. évi CXLV. törvény 25. § (1) bekezdésének utolsó mondatát beiktató 1998. évi XXXIII. törvény 62. § (3) bekezdése 1998. június 16-án lépett hatályba. Csak ezt követően kellett a cégbíróságokhoz benyújtott kérelmekben kötelezően kiemelni, illetve feltüntetni a társaság fő tevékenységét. Tekintettel arra, hogy a társaság cégadataiban a megalakulástól 2000. június 13-ig változás nem történt, így a cégbizonyítvány nem tartalmazhatta a szerzés időpontjára vonatkozóan az ingatlanforgalmazásnak, mint fő tevékenységnek a bejegyzését. A jogerős ítéletet hozó bíróság törvénysértő határozatot hozott akkor, amikor olyan tény bizonyítását kívánta meg, ami nem igazolható, mivel ilyen tartalmú közirat a cégbíróságtól utólagosan nem szerezhető be. Hivatkozott arra is, hogy az Itv. 23/A. §-a szerinti feltételek meglétét adóbejelentkezési lap becsatolásával igazolta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság a 3. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Közigazgatási perekben a bíróság kizárólag a határozatok jogszerűsége avagy jogszerűtlensége tárgyában dönthet. [1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése, 1990. évi XCI. törvény 86. § (1) bekezdése, Itv. 88. §-a]. Ennek vizsgálatánál pedig mindig a határozathozatalkor irányadó tényállásra, és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezésekre kell figyelemmel lennie.
A visszterhes vagyonátruházási illeték kötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik [Itv. 3. § (3) bekezdés]. Ez a perbeli ügyben 1999. szeptember 14. napja. A vagyonszerzéskor hatályos Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése forgalmi érték 2%-át jelentő vagyonátruházási illetékkulcs alkalmazását csak a főtevékenység szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő szerzés esetén tette lehetővé. A 23/A. § (2) bekezdése pedig kimondta, hogy tevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást a vállalkozónak cégbizonyítvánnyal kell bizonyítani. A perbeli ügyben vagyonátruházási illetékről kellett határozni, ennél fogva a jogvita eldöntésére is kizárólag az Itv. rendelkezései az alkalmazhatóak, más jogviszonyt érintő érvelés jogszabályi hivatkozás nem lehet releváns. A Legfelsőbb Bíróság már több ítéletében rámutatatott arra, hogy az Itv. 23/A. §-ának (2) bekezdése a főtevékenység szerinti ingatlanforgalmazásra való jogosultság igazolását a vállalkozó kötelezettségévé teszi és a bizonyítás módját is meghatározza (Kfv. IV. 35.208/2000/5, Kf. V. 27. 940/1999/4., Kfv. I. 28.333/1998/4. számú határozatok). A törvény kogens rendelkezésére, a kötött bizonyítási módszerre figyelemmel, a cégbizonyítványon kívül más igazolás nem fogadható el, azt pedig a felperes sem vitatta, hogy az illetékkötelezettség keletkezésének idejére vonatkozóan a jogszabály által előírt módon igazolni nem tudta a főtevékenységként ingatlanforgalmazásra való jogosultságot, ilyen tartalmú cégkivonattal nem rendelkezett. Ezért a megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata jogszerű volt, megfelelt a határozathozatalkor irányadó tényállásnak és az akkor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. A jogerős ítélet 4. oldalán kifejtett jogi érvelést a Legfelsőbb Bíróság teljeskörűen osztja annak helytállósága miatt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felszámítható költsége nem merült fel, az ügyben a bíróság tárgyaláson kívül határozott, az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő, ezért a javára perköltséget megállapítani pernyertessége ellenére nem lehetett [Pp. 78. § (2) bekezdése]. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.062/2001.)