adozona.hu
AVI 2002.6.80
AVI 2002.6.80
Az Itv. illetékmentességre vonatkozó rendelkezése kógens (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes, aki a H. P. Bt. kültagja, a Bt.-vel 1997. május 20-án kötött, majd 1997. november 6-án kiegészített szerződés alapján ingatlanapport megszerzésével tulajdonjogot szerzett az E., Sz. 1331 m2 alapterületű ingatlanra, csere jogcímén. Az illetékhivatal a felperest 2 714 000 Ft forgalmi érték figyelembevételével kötelezte 271 400 Ft visszterhes vagyonátruházási, 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére. Az alpere...
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes, aki a H. P. Bt. kültagja, a Bt.-vel 1997. május 20-án kötött, majd 1997. november 6-án kiegészített szerződés alapján ingatlanapport megszerzésével tulajdonjogot szerzett az E., Sz. 1331 m2 alapterületű ingatlanra, csere jogcímén. Az illetékhivatal a felperest 2 714 000 Ft forgalmi érték figyelembevételével kötelezte 271 400 Ft visszterhes vagyonátruházási, 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére. Az alperes az határozatában az illetékhivatal határozatát helybenhagyta. Döntését az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 101. § (1)-(3) bekezdésében, 83. § (2) bekezdésében, az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének g), i) pontjában, valamint a Ptk. 378. §-ában foglaltakra alapította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem a társaságba bevitt apportját szerezte meg, így a különleges ügylettel lebonyolított vagyonszerzés nem mentes visszterhes vagyonátruházási illeték alól.
A felperes keresetében a határozatok visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségre vonatkozó részének hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az ingatlanhoz társasági tőke csökkentése alapján jutott, a tulajdon szerzését az alperes határozattal engedélyezte. Ez az ingatlanszerzés speciális esete, amelyre vonatkozóan az Itv. nem írja elő az illetékkötelezettséget, az alapul szolgáló megállapodások nem minősülnek visszterhes vagyonszerzésnek és cserének sem. Hivatkozott arra is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a csere formájában történő átvezetést arra figyelemmel eszközölték, hogy az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó jogszabály sem ismeri a bejegyzésnek általa eszközölt speciális jogcímét.
Az alperes ellenkérelmében - határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a Bt.-be mint kültag készpénzvagyont vitt be, ingatlanapportot nem. A tőkecsökkentés a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt, ennek keretén belül került sor arra, mivel a Bt. készpénzvagyona szűkös volt, hogy a felperes nem készpénzt, hanem ingatlanvagyont kapott a csökkentett apportja értékén. A felperes az ingatlan-nyilvántartásból megállapíthatóan csere jogcímén szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. Ez helytálló volt, mivel a felperes az általa befektetett készpénzvagyon ellenében és annak értékéig szerezte meg az ingatlant. Ez visszterhes vagyonátruházásnak minősül. Osztotta az alperes álláspontját a tekintetben, hogy az Itv. 26. §-ának (1) bekezdése, amely taxációt tartalmaz, nem rögzít olyan mentességi kört, amelybe a perben vitatott eset besorolható lenne. Erre figyelemmel azt állapította meg, hogy az alperes az Itv. rendelkezéseit jogszerűen alkalmazva minősítette a felperesi jogügyletet és írta elő a felperes visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségét. Az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, ezért a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az Itv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a perbeli rendhagyó ügylet vagyonszerzési illetékkiszabás alá esne. A közigazgatási határozatok, valamint a jogerős ítélet téves jogalkalmazáson alapul.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítéletben megállapított, felek által nem vitatott tényállás szerint az illetékkiszabás alapjául szolgáló szerződésben tulajdonjog átengedése történt a Bt. részéről a felperes javára. A megállapodást kiegészítve arról rendelkeztek, hogy a felperes által bevitt apport, amely vagyoni betét volt, értéke fejében a társaság az ingatlant csere jogcímén engedi át. Ebből következően ingatlanszerzés történt, amely nem vitásan nem párosult vagyongyarapodással. Az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban az ingatlanok visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. E törvényi rendelkezésből következően tehát nem a vagyongyarapodás illetékköteles, hanem maga a vagyonszerzés, azaz az ingatlanszerzés, amelyre az Itv. kedvezményt vagy mentességet állapíthat meg. A felperes tehát tévesen hivatkozik arra, hogy ingatlanszerzése az Itv. értelmében nem illetékköteles, mivel az ismertetett rendelkezésekből következően az ingatlanszerzés illetékköteles. A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy az Itv. 26. §-ának (1) bekezdése tételesen felsorolja azokat a visszterhes vagyonszerzéseket, amelyek mentesek az illeték alól. A felsorolás alá nem tartozó vagyonszerzések tekintetében a kógens jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel illetékmentesség nem adható. A felperes ingatlanszerzése pedig nem tartozik a törvény szerinti mentességi körbe, mert nem a közös gazdálkodás céljára a tag által szolgáltatott ingatlanapport megszerzése történt és azért sem, mert nem a társaság, vagy a közös gazdálkodás egyéb formájának megszűnésekor a tagok között felosztott vagyonból az induló vagyon értékét meghaladó rész (felhalmozott vagyon) megszerzése következett be. [Itv. 26. § (1) bekezdés g) pontja, i) pontja]
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.828/2000.)
A felperes keresetében a határozatok visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségre vonatkozó részének hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az ingatlanhoz társasági tőke csökkentése alapján jutott, a tulajdon szerzését az alperes határozattal engedélyezte. Ez az ingatlanszerzés speciális esete, amelyre vonatkozóan az Itv. nem írja elő az illetékkötelezettséget, az alapul szolgáló megállapodások nem minősülnek visszterhes vagyonszerzésnek és cserének sem. Hivatkozott arra is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a csere formájában történő átvezetést arra figyelemmel eszközölték, hogy az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó jogszabály sem ismeri a bejegyzésnek általa eszközölt speciális jogcímét.
Az alperes ellenkérelmében - határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a Bt.-be mint kültag készpénzvagyont vitt be, ingatlanapportot nem. A tőkecsökkentés a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt, ennek keretén belül került sor arra, mivel a Bt. készpénzvagyona szűkös volt, hogy a felperes nem készpénzt, hanem ingatlanvagyont kapott a csökkentett apportja értékén. A felperes az ingatlan-nyilvántartásból megállapíthatóan csere jogcímén szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. Ez helytálló volt, mivel a felperes az általa befektetett készpénzvagyon ellenében és annak értékéig szerezte meg az ingatlant. Ez visszterhes vagyonátruházásnak minősül. Osztotta az alperes álláspontját a tekintetben, hogy az Itv. 26. §-ának (1) bekezdése, amely taxációt tartalmaz, nem rögzít olyan mentességi kört, amelybe a perben vitatott eset besorolható lenne. Erre figyelemmel azt állapította meg, hogy az alperes az Itv. rendelkezéseit jogszerűen alkalmazva minősítette a felperesi jogügyletet és írta elő a felperes visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettségét. Az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, ezért a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az Itv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a perbeli rendhagyó ügylet vagyonszerzési illetékkiszabás alá esne. A közigazgatási határozatok, valamint a jogerős ítélet téves jogalkalmazáson alapul.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítéletben megállapított, felek által nem vitatott tényállás szerint az illetékkiszabás alapjául szolgáló szerződésben tulajdonjog átengedése történt a Bt. részéről a felperes javára. A megállapodást kiegészítve arról rendelkeztek, hogy a felperes által bevitt apport, amely vagyoni betét volt, értéke fejében a társaság az ingatlant csere jogcímén engedi át. Ebből következően ingatlanszerzés történt, amely nem vitásan nem párosult vagyongyarapodással. Az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban az ingatlanok visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. E törvényi rendelkezésből következően tehát nem a vagyongyarapodás illetékköteles, hanem maga a vagyonszerzés, azaz az ingatlanszerzés, amelyre az Itv. kedvezményt vagy mentességet állapíthat meg. A felperes tehát tévesen hivatkozik arra, hogy ingatlanszerzése az Itv. értelmében nem illetékköteles, mivel az ismertetett rendelkezésekből következően az ingatlanszerzés illetékköteles. A jogerős ítélet helytállóan mutatott rá arra, hogy az Itv. 26. §-ának (1) bekezdése tételesen felsorolja azokat a visszterhes vagyonszerzéseket, amelyek mentesek az illeték alól. A felsorolás alá nem tartozó vagyonszerzések tekintetében a kógens jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel illetékmentesség nem adható. A felperes ingatlanszerzése pedig nem tartozik a törvény szerinti mentességi körbe, mert nem a közös gazdálkodás céljára a tag által szolgáltatott ingatlanapport megszerzése történt és azért sem, mert nem a társaság, vagy a közös gazdálkodás egyéb formájának megszűnésekor a tagok között felosztott vagyonból az induló vagyon értékét meghaladó rész (felhalmozott vagyon) megszerzése következett be. [Itv. 26. § (1) bekezdés g) pontja, i) pontja]
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.828/2000.)