adozona.hu
AVI 2002.4.54
AVI 2002.4.54
Illetékperben csak a bíróság által kirendelt szakértő által adott vélemény minősül igazságügyi szakértői véleménynek. Az egyéb vélemények a fél álláspontjaként veendők figyelembe [Pp. 177. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes adásvételi szerződéssel szerezte meg a társasházi lakás tulajdonjogát. Az ingatlan vételára a szerződés szerint 15 250 000 Ft volt. Az illetékhivatal fizetési meghagyásában a felperest 755 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéknek és 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéknek a megfizetésére kötelezte a szerződés szerinti érték alapulvételével. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kív...
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az ingatlanért, forgalmi értékénél jóval magasabb összeget fizetett ki, az eladóval szemben szavatossági pert is indított. Az ingatlan reális forgalmi értékét 11 784 000 Ft-ban kérte meghatározni arra a szakvéleményre figyelemmel, amelyet az ingatlanvásárláshoz hitelt nyújtó bank készített.
Az alperes ellenkérelmében a határozatába foglalt indokolásra és az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 69. § (1) bekezdésére alapítottan a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a szerződés szerinti vételár és az ingatlan forgalmi értéke nem azonos jogi kategória. Az illetékkiszabás tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséig ezért az illetékfizetésre kötelezettet a forgalmi érték tekintetében megilleti a kérelem módosításának lehetősége. A bíróság azonban nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel az ingatlan forgalmi értékének meghatározásához, a felperes pedig igazságügyi szakértői bizonyítás lefolytatását nem kérte. A felperes által hivatkozott banki értékbecslés csak mint a felperes előadása értékelhető, ennek adatait kizárólag igazságügyi szakértő tudta volna figyelembe venni. Szakértő kirendelését a felperes nem kérte, így a perben nem bizonyította, hogy az ingatlan forgalmi értéke az adásvételi szerződésben feltüntetett vételártól eltérne. Ezért az alperes jogszerűen állapította meg a szerződés szerinti forgalmi érték figyelembevételével az illetékalapot.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem adott helyt a banki értékbecslést készítő személy meghallgatására irányuló bizonyítási indítványának. E körben más ügyben hozott jogerős ítéletre is hivatkozott. Kifejtette azon jogi álláspontját, hogy keresetében előadottakat az általa csatolt banki értékbecslés igazolja, ezért az adásvételi szerződésben feltüntetett vételártól, az alperes által megállapított forgalmi értéktől való eltérést bizonyította.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Fellebbezést nem terjesztett ugyan elő, de kifejtette, hogy az illetékkiszabás alapjául bejelentett érték, a szerződésben megjelölt összeg a fél nyilatkozatával nem módosítható.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a Pp. 253. § (3) bekezdésében meghatározott keretek között bírálhatta felül. Alperesi fellebbezés, csatlakozó fellebbezés hiányában, érdemben nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy a forgalmi érték tekintetében az illetéket kiszabó határozat jogerőre emelkedéséig a fél nyilatkozatával módosíthatja-e a forgalmi értéket vagy sem.
A felperes fellebbezésében hivatkozott jogerős ítélet más ügyben, más tényállás alapján hozott határozat, ennél fogva e perbeli jogvita eldöntésére irányadónak tekinteni nem lehet.
A perben a bizonyítás a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte. Az elsőfokú bíróság pedig helyesen állapította meg, hogy a felperes e bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Nem bizonyította, hogy az ingatlankiszabás alapjául szolgáló ingatlan forgalmi értéke 11 784 000 Ft lett volna. A Pp. 160. §-a értelmében a perben nincs kötött bizonyítási rendszer. A fél a perben saját álláspontjának alátámasztásaként hivatkozhatott a bank által készített feljegyzés formájában rögzített iratra. Ingatlan forgalmi értékének meghatározása azonban szakkérdés, a felperes által hivatkozott okirat pedig szakértői véleménynek nem tekinthető. A Pp. 177. § (1) bekezdéséből következően csak a bíróság által kirendelt szakértő által adott vélemény minősül igazságügyi szakértői véleménynek. A felperes által hivatkozott banki értékbecslést ezért az elsőfokú bíróság helyesen értékelte úgy, mint a fél álláspontját. (BH 1992. évi 4. szám 270. sz. jogeset) Helytállóan döntött ezért az értékbecslést kérő személy tanúkénti meghallgatásának mellőzéséről, mivel jogilag releváns tényről csak igazságügyi szakértői vélemény beszerzése után hozhatott volna döntést, a szakértő kirendelését pedig a felperes a bíróság felhívása ellenére sem kérte. Szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt a felperes a fellebbezési eljárásban sem terjesztett elő.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett részben, mint érdemben helyes döntést hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.114/2000.)