adozona.hu
AVI 2002.4.53
AVI 2002.4.53
Az illetékhatóságnak vizsgálnia kell, hogy a felépítmény a szükséglakás paramétereinek megfelel-e (1990. évi XCIII. tv. 2. sz. mell. 6. pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperesek az 1998. november 16-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolták meg a perbeli 1164 m2 területű lakóház, udvar megnevezésű ingatlant 9 500 000 Ft-ért. A szerződés 7. pontjában a felperesek úgy nyilatkoztak, hogy az ingatlanon található felépítményt elbontják, és a tulajdonszerzéstől számított 4 éven belül arra új lakóingatlant építenek. Erre tekintettel kérték az illetékhivatalt, hogy a jogügyletet illetékmentesen ...
AVI 2002.4.53 Az illetékhatóságnak vizsgálnia kell, hogy a felépítmény a szükséglakás paramétereinek megfelel-e (1990. évi XCIII. tv. 2. sz. mell. 6. pont)
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperesek az 1998. november 16-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolták meg a perbeli 1164 m2 területű lakóház, udvar megnevezésű ingatlant 9 500 000 Ft-ért. A szerződés 7. pontjában a felperesek úgy nyilatkoztak, hogy az ingatlanon található felépítményt elbontják, és a tulajdonszerzéstől számított 4 éven belül arra új lakóingatlant építenek. Erre tekintettel kérték az illetékhivatalt, hogy a jogügyletet illetékmentesen bírálja el. Az elsőfokú illetékhivatal a felpereseket 412 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte. A felperesek fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy a felépítmény nem felel meg a lakóház funkcióinak, építési telek után kellett volna megállapítani az illetéket.Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában hivatkozott az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés f) és l) pontjaira, és arra, hogy a szerződés megkötésének időpontjában az egyik eladó bent lakott.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának megváltoztatását és az illeték megfizetésének törlését kérték arra hivatkozással, hogy az ingatlan lakás céljára alkalmatlan volt, az Itv. 102. § (1) bekezdés 1) pontját kellett volna alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a lefolytatott tanúbizonyítás alapján megállapítható volt, hogy a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben nem derítette fel. Hivatkozott a tanúként meghallgatott egyik eladó, a közvetlen szomszéd, valamint a két tervező vallomására, mely szerint az ingatlan 1993 óta lakatlan volt, azon az utóbbi 50 évben karbantartási munkát nem végeztek. Az épület gázzal és vízzel nem volt ellátva, műszakilag olyan romos állapotú volt, hogy az lakás céljára alkalmatlannak minősült. A műszaki tanúk vallomása szerint felújítása gazdaságtalan lett volna. A jogerős ítélet megállapította, hogy az ingatlanon található felépítmény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Ltv.) 2. mellékletének értelmező rendelkezésében meghatározott szükséglakás paramétereinek nem felelt meg, következésképpen a felperesek helyesen hivatkoztak arra, hogy az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja a felperesek esetében alkalmazható lett volna.
A megismételt eljárásban a közigazgatási határozatot hozó szervnek a határozatát, tanúk vallomásának figyelembevételével kell meghoznia.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a perbeli ingatlan felépítménye - ha nem is teljes egészében -, meghaladta a szükséglakás paramétereit. Hivatkozott N. László, V. Attila Csaba és Sz. Lajos tanúk vallomására.
A felperesek a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy az alperes a tanúk vallomásából önkényesen ragadott ki részleteket, holott egészében véve a tanúk vallomása határozott volt arra nézve, hogy az ingatlan nem felelt meg a szükséglakás követelményeinek.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja alapján e törvény alkalmazásában lakóház építésére alkalmas telektulajdon: az építésügyi szabályoknak és a település rendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak a szükséglakás, illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg. Az Itv. 2. sz. melléklet 6. pontja alapján e törvény alkalmazásában szükséglakás az olyan helyiség (helyiségcsoport), amelyben legalább egy helyiségnek alapterülete a 6 m2-t meghaladja, külső határoló fala legalább 12 cm vastagságú téglafal, vagy más anyagból épült ezzel egyenértékű fal; ablaka vagy üvegezett ajtaja van; továbbá fűthető; és WC használata, valamint vízvételi lehetősége biztosított.
Az elsőfokú bíróság a tényállás felderítése és a felperesek által vásárolt ingatlan beminősítése érdekében tanúbizonyítást folytatott le. Ennek alapján megállapította, hogy az ingatlanon található felépítmény a szükséglakás paramétereinek nem felelt meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság által megállapítottakkal szemben arra hivatkozott, hogy a tanúk vallomására figyelemmel más tényállás állapítható meg.
A felülvizsgálati eljárásban mint rendkívüli perorvoslati eljárásban a jogerős ítélet által megállapított tényállás módosításának, a bizonyítékok felülmérlegelésének általában nincsen helye. Erre csak akkor van lehetőség, ha a jogerős ítélet tényállást egyáltalán nem állapított meg, a megállapított tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, vagy kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a bizonyítékokat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete azonban mindezen hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, ítéletének indokolásában hivatkozott a tanúk azon nyilatkozataira, amelyek egybevetésével jutott jogi következtetésére. A bizonyítékoknak ezen mérlegelését a Legfelsőbb Bíróság okszerűtlennek, a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel nem tekintette.
Az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is rámutat arra, hogy a tanúk nyilatkozataiból egyes szövegrészeket kiragadva próbálta meg állításait alátámasztani, az elsőfokú bíróság azonban helyesen a tanúk nyilatkozatainak egészét vizsgálva jutott okszerű következtetésre.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.752/2000.)