adozona.hu
AVI 2002.4.40
AVI 2002.4.40
Az adózó gazdasági társaság részéről a költségvetési szerv mint megrendelő részére teljesített tevékenység ellenértéke árbevételnek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 4. §, 13. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél átfogó vizsgálatot tartott. Ennek realizálásaként határozatában kötelezte a felperest 327 000 Ft társasági adó, 212 000 Ft szakképzési hozzá járulás, 11 514 000 Ft általános forgalmi adó (áfa),
11 000 Ft munkavállalói járulék megfizetésére, egyben a felperest adóbírsággal sújtotta és késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget is előírt. Az adóhatóság a megállapításait társasági adónemben (ta.) 1994. évre vonatkozóan, áfa adónemben pedig 1994 januártól 1996. évre von...
AVI 2002.4.40 Az adózó gazdasági társaság részéről a költségvetési szerv mint megrendelő részére teljesített tevékenység ellenértéke árbevételnek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 4. §, 13. §)
Az adóhatóság a felperesnél átfogó vizsgálatot tartott. Ennek realizálásaként határozatában kötelezte a felperest 327 000 Ft társasági adó, 212 000 Ft szakképzési hozzá járulás, 11 514 000 Ft általános forgalmi adó (áfa),11 000 Ft munkavállalói járulék megfizetésére, egyben a felperest adóbírsággal sújtotta és késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget is előírt. Az adóhatóság a megállapításait társasági adónemben (ta.) 1994. évre vonatkozóan, áfa adónemben pedig 1994 januártól 1996. évre vonatkozóan tette meg meghatározott hónapokat érintően. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését alapvetően az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Vt.) 167. §-ára és az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az alapító önkormányzat által felperes részére átadott pénzösszegek ténylegesen a felperes által önkormányzati megrendelésre végzett tevékenységek ellenértékének minősülnek. Ez pedig egy vállalkozásnál árbevétel, ami áfa köteles. A felperes az önkormányzattól kapott összegeket tévesen kezelte és könyvelte, tőketartalékként árbevétel helyett. Jogszerűen járt el a felperes akkor, amikor az önkormányzattól kapott ellenérték után az áfát nem fizette meg, ugyanakkor az abból teljesített beruházásokhoz igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódó áfát részben levonta, illetve nem vonta le.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Petitumában érdemben kizárólag az áfa és társasági adóval kapcsolatos határozati megállapításokat vitatta. Azzal érvelt, hogy az önkormányzattól a mellékszolgáltatás összegéhez nem gazdasági, illetve bevételszerző tevékenysége révén jutott, így az nem is lehet ellenérték. Az alperes a közte és az önkormányzat között létrejött jogviszonyt tévesen, jogszabálysértően minősítette.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes helytállóan minősítette a felperes által önkormányzattól kapott ún. mellékszolgáltatás összegét árbevételnek, és ennek alapján helyesen írta elő a felperes terhére az áfa és ta. adókülönbözeteket is. A felperes és az önkormányzat között ugyanis ráutaló magatartással vállalkozási szerződés jött létre. Az önkormányzat, mint megrendelő a részére teljesített tevékenység ellenértékét mellékszolgáltatásnak minősítve fizette a felperes részére, így az árbevételnek minősül. Jogi álláspontjának alátámasztásaként utalt az Art. 1. § (7) bekezdésére, a Gt. 167. § (1) és (2) bekezdésére, Ptk. 52. §-ára, 216. § (1) bekezdésére, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdésére, 13. § (1) bekezdésének 1. pontjára. Indokát adta továbbá annak, hogy a felperes bizonyítási indítványát mely oknál fogva utasította el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Vitatta az Art. 1. § (7) bekezdését azon az alapon, hogy a társasági törvény és a Gt.</a> előírásai helyett a Ptk. szabályai nem alkalmazhatóak, a bíróság jogerős ítéletében megállapított Ptk. szerinti szerződés nem jött létre. Hivatkozott az Art. 54. § (1) bekezdése szerinti tilalomra és sérelmezte bizonyítási indítványainak elutasítását is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, így annak elbírálására is elsődlegesen az adójogi jogszabályok az irányadóak. Az Art. 1. § (7) bekezdése pedig feljogosítja az adóhatóságot arra, hogy szerződéseket, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősítse, a jogügyleteknek az adózás szempontjából pedig csak annyiban van jelentősége, amennyiben azok gazdasági eredménye kimutatható. A felperes nem költségvetési intézmény, hanem gazdasági társaság, amely a Gt.</a> szabályai szerint is üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jött létre. Ebből következően tevékenységének végzése során elért bevétele áfa-köteles árbevételnek minősül. A perben vitatott jogviszony jogszerű adójogi értékelését igazolja, hogy a felperes az önkormányzat részére meghatározott terv alapján végzett tevékenységet, amelyről elszámolásokat nyújtott be. Az önkormányzat által e tevékenységért "mellékszolgáltatás" címén kifizetett összeg minden esetben megegyezett a felperes által végzett tevékenység ellenértével. A felperes a működése során felmerült tevékenységének kiadásait és költségeit terhelő előzetesen felszámított áfa összegét bevallásaiban levonható adóként tüntette fel, és azt vissza is igényelte. Az alperes és a megyei bíróság helyes jogi álláspontját igazolják a bírói iratokhoz becsatolt megbízási szerződések, beszámolók, önkormányzati iratok is, amelyek a felperes által végzett gazdasági tevékenységre és annak elszámolására vonatkoznak.
A felperes felülvizsgálati érvelésével ellentétben az alperes az iratokhoz becsatolta a felperesnél korábban végzett ellenőrzéseket realizáló határozatait, amelyek tárgya és tartalma megegyezik a felperes által becsatolt határozatokéval. Ezekből megállapíthatóan az alperes az Art. 54. § (1) bekezdése szerinti szabályt nem szegte meg. A korábbi ellenőrzések ugyanis kizárólag áfa adónemben voltak és nem érintették a perben felülvizsgálni kért határozatok szerinti időszakokat. A felperes bizonyítási indítványát a megyei bíróság jogszerűen utasította el, tekintettel arra, hogy a tanútól a perbeli jogvita eldöntése szempontjából értékelhető és releváns vallomás nem volt várható. A tanú ugyanis azon ellenőrzés egyik revizora volt, amely tárgyában az alperes felperes által sem vitatottan jogerős határozatot hozott. E jogerős határozat pedig e perben vitatott időszakot érintő megállapításokat nem tartalmaz.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, az ügy érdemi eldöntésére kiható eljárási szabálysértés nem történt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 36.652/2000.)