adozona.hu
AVI 2002.3.37
AVI 2002.3.37
A visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentesség csak akkor illeti meg a felet, ha az Itv.-ben írt valamennyi feltétel teljesül [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. e) pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az S. József és kk. S. Ádám, mint állagvevők, S. Károly és S. Károlyné, mint haszonélvezeti jogot vevők az 1995. május 10-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a G. H. Rt. eladótól a 4. hrsz. alatt nyilvántartott öröklakást, a 19. hrsz. alatt nyilvántartott gondnoki öröklakást, a 18. hrsz. alatt nyilvántartott tárolóhelyiséget, a 20. hrsz. alatt nyilvántartott egyéb helyiség 1112-ed eszmei hányadrészt, a 7. hrsz. alatt nyilvántartott garázsingatlan 1120-ad eszmei hányadrészét. Az adás...
Az illetékhivatal - a szerződés szerinti forgalmi értéket vételárként elfogadva - S. József terhére 810 210 Ft, kk. S. Ádám terhére 810 210 Ft, S. Károly és S. Károlyné terhére pedig 1 080 864 Ft illetéket rótt ki. Az alperes határozatában a fizetési meghagyások ellen benyújtott fellebbezést elbírálva az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a tulajdoni lapokból megállapíthatóan az ingatlanok nem új lakások. Első értékesítésük 1993-ban történt, mindegyik ingatlan tekintetében eddig a jogügyletig több tulajdonos váltotta egymást. Ezért az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat a felperesek tekintetében alkalmazni nem lehet.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának megváltoztatását kérték arra hivatkozva, hogy a szerződés megkötésének napján visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettségük az Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontja alapján nem állt fenn. Hivatkoztak az adásvételi szerződés 12. pontjára, arra, hogy a tulajdoni lapon feltüntetett tulajdonos-változások a G. H. Rt. cégcsoporton belüli változások voltak és nem lakossági értékesítések. A használatbavételi engedélyek is a G. H. Rt. nevére szólnak. A felperesi beavatkozó is ugyanilyen tárgyú és tartalmú kérelmet terjesztett elő hangsúlyozva, hogy a lakosság részére való első értékesítés ténylegesen a felperesek részére való eladással valósult meg.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperesek keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítéletében megállapított tényállás szerint a perrel érintett ingatlanok közül a 4. hrsz. alatti öröklakást, a 18. hrsz. alatti tárolót a felperesi beavatkozó a P. B. A. Rt. az R. I. Alaptól; a 19. hrsz. alatti lakást, a 20. hrsz.-ú egyéb helyiséget, a 7. hrsz. alatti garázst pedig V. Lászlótól vásárolta, de az ingatlanok korábbi tulajdonosai is vétel jogcímén szereztek tulajdonjogot. Arra mutatott rá, hogy a perben az nem volt vitás, hogy a megvásárolt ingatlanok építtetője a felperesi beavatkozó volt. A perbeli ingatlan tekintetében bekövetkezett tulajdonjog-változásokat az ingatlan-nyilvántartás hitelesen tanúsítja, téves bejegyzés kiigazítására, törlésére nem került sor. Az ingatlanok tulajdoni lapja alapján pedig az állapítható meg, hogy mindegyik ingatlannak a felperesek előtt már volt tulajdonosa, több tulajdonosa, így az ingatlanok első értékesítése nem a lakosság részére történt. Ezért a felpereseket az Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontjába foglalt illetékmentesség nem illeti meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát, az abban is kifejtett indokaikra figyelemmel. Hivatkoztak arra is, hogy az ítéletben megállapított tényállás részben téves, az abban rögzített jogi álláspont pedig nem felel meg a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésnek.
A felperesi beavatkozó és az alperes érdemi nyilatkozatot, ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A rendelkezésre álló iratok tartalmára figyelemmel pontosítja, illetve kiegészíti a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást a következőkkel:
A 19. hrsz. alatti lakásingatlant a felperesi beavatkozó nem U. László eladótól vásárolta meg, hanem a P. B. A. Rt. az R. I. Alaptól. A perrel érintett ingatlanok természetben a B., K. út 48/a. és 48/b. szám alatt találhatók. Ezekre vonatkozóan az építésügyi hatóság a használatbavételi engedélyt 1994. július 22-én, 1994. augusztus 12-én adta ki, a felperesi beavatkozónak. A használatbavételi engedélyek kiadása után a perrel érintett lakások tekintetében a tulajdoni lapokból megállapíthatóan már történt értékesítés, adásvétel azt megelőzően, hogy azok a felperes részére eladásra kerültek volna. A jogvita elbírálására irányadó Itv. 26. § (1) bekezdésének e) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által épített, építtetett új lakásnak közvetlenül a lakosság részére történő első értékesítése. A Legfelsőbb Bíróság által kiegészített és pontosított tényállásból megállapíthatóan a felperesi beavatkozó közvetlenül a lakosság részére (felperesek javára) történő értékesítéskor nem új lakást adott el. Ezért az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, megfelelt a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésnek. A visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentességhez az Itv. 26. § (1) bekezdésének e) pontja több feltétel együttes fennállását követeli meg. Ezekből pedig a felperes esetében nem teljesült az új lakásnak közvetlenül lakosság részére történő első értékesítése szerinti feltétel.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján mint érdemben helyes döntést hagyta helyben. (Legfelsőbb Bíróság Kf. IV. 35.070/2000.)