adozona.hu
EH 2008.1728
EH 2008.1728
A kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között a bíróságnak az alkalmazásra kerülő anyagi jog szabályainak figyelembevételével konkrétan tájékoztatni kell a felperest, hogy kereseti követelését milyen tényekkel kell bizonyítania, az alperest pedig arról, hogy milyen tények bizonyításával védekezhet a perbeli igény ellen [Pp. 3. § (3) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. január 28-án létesített munkaviszonyt az alperesnél, ahol elsődlegesen élőállat-vágással foglakozott, másodlagosan hájtépési feladatokat látott el.
A munkavállaló 2003. május 2-án a délelőtt folyamán észlelte, hogy megfájdult a szeme. Mivel úgy vélte, hogy a munkavégzés során nagyobb mennyiségű sertésürülék kerülhetett bele, szemét kimosta és folytatta a tevékenységét anélkül, hogy problémáját feletteseivel közölte volna. Mivel a hét végén mindkét szeme bepirosodott és fájda...
A munkavállaló 2003. május 2-án a délelőtt folyamán észlelte, hogy megfájdult a szeme. Mivel úgy vélte, hogy a munkavégzés során nagyobb mennyiségű sertésürülék kerülhetett bele, szemét kimosta és folytatta a tevékenységét anélkül, hogy problémáját feletteseivel közölte volna. Mivel a hét végén mindkét szeme bepirosodott és fájdalmassá vált, 2003. május 5-én megjelent a körzeti orvosnál, aki szakorvoshoz utalta. Ezt követően a felperes kórházba került, majd hat hónapig táppénzes betegállományban volt. A munkavállaló részére a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2003. október 16-ától 39 000 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg azzal, hogy munkaképesség-csökkenésének a mértéke 2003. május 1-jétől kezdődően 67%; majd a 2005. február 9-én kelt I. fokú és a 2005. április 4-én kelt II. fokú Orvosi Bizottság véleménye a munkaképesség-csökkenést 50%-ban jelölte meg.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az üzemi balesettel összefüggésben a munkáltató 100%-os felelőssége áll fenn, ezért táppénz és jövedelem közötti különbözet, jövedelempótló kártérítési járadék és nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság a beszerzett szakértői vélemények alapján megállapította, hogy a felperes esetében a szem megbetegedése a megkésett szakszerű orvosi ellátás tényére alapítható, vagyis az a felperes közrehatásából adódott. A munkáltató munkavédelmi szabálysértést nem követett el, a felperes munkakörében védőszemüveg biztosítására nem volt köteles.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a felperes indítványára az orvosszakértői vélemény kiegészítését rendelte el, majd ezt követően az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen működő Igazságügyi Szakértői Testülete szakvéleményében foglaltakat fogadta el ítélkezése alapjául. Eszerint a felperes szembetegsége, a panuveitis és a sertésürülék szembe kerülése közötti okozati összefüggés nem állapítható meg. A felperes további bizonyítási indítványait - nevezetesen újabb szemészeti leletek beszerzése, illetve a szakértői testület véleményének kiegészítése - a másodfokú bíróság a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogsértő ítéletek hatályon kívül helyezését és az első-, vagy másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 2. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat súlyosan megsértette azáltal, hogy elutasította a felperesi indítványt, miszerint a szakértő, illetve szakértői testület pótlólagosan vizsgálja meg a baleset miatti közvetlen betegségtüneteket megállapító szakorvosi leleteket, és a szakvéleményt ezzel egészítse ki. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság súlyosan megsértette a Pp. 3. §-ának (3) bekezdését is, mert a felperest nem tájékoztatta a jogvita eldöntése érdekében bizonyításra szoruló tényekről. A másodfokú bíróság emiatt alaptalanul rótta fel a felperesnek a bizonyítási indítványok késedelmes előterjesztését. A testületi szakvélemény csak a másodfokú eljárás során és annak eredményeként keletkezett, így e körben a felperes a további indítványát is csak ezen eljárásban tudta előterjeszteni. Álláspontja szerint az Mt. 174. §-a alapján az egészségkárosodásáért az alperes felelőssége megállapítható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A bíróságnak a jogvitában a felek jogérvényesítő képessége biztosítása érdekében előzetes tájékoztatási kötelezettsége van, amelynek tartalmát a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése határozza meg. A jogvitában a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között a bíróságnak az alkalmazásra kerülő anyagi jog szabályainak figyelembevételével konkrétan tájékoztatni kell a felperest, hogy kereseti követelését milyen tényekkel kell bizonyítania, az alperest pedig arról, hogy milyen tények bizonyításával védekezhet a perbeli igény ellen. A Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt előzetes tájékoztatási kötelezettség a bíróságot a jogi képviselővel eljáró féllel szemben is terheli. A jegyzőkönyvek nem tartalmazzák a bíróságnak a bizonyítandó tényekre vonatkozó tájékoztatását, továbbá azt, hogy melyik félnek mit kell bizonyítani, illetve melyek a bizonyítás sikertelenségének következményei.
A felperes személyes meghallgatása során elmondta, hogy a szemgyulladásának kialakulását követően először a háziorvost kereste fel, aki a szemészeti szakrendelésre irányította. Az elsőfokú bíróság ennek alapján az igazságügyi orvos szakértő bevonását elrendelő végzésében maga is hivatkozott az elsődleges orvosi ellátásokra, azonban kizárólag a P. Szemklinika nyilvántartásában fellelhető orvosi dokumentáció alapján tette fel a szakértő által megválaszolandó kérdéseket. Ezzel olyan orvosi iratok értékelését mellőzte, amelyek beszerzése a következetes ítélkezési gyakorlat, valamint a logika és az életszerűség szerint elengedhetetlen. A háziorvosnál, illetve a szakorvosi rendelőintézetben fellelhető dokumentumok eligazítást adhatnak arról, hogy a felperes milyen panasszal fordult az orvoshoz, mi volt az első diagnózis, illetve az is megállapítható a háziorvosi iratokból, hogy a felperest korábban esetlegesen kezelték-e, illetve mikor szemészeti problémákkal. Mivel ezen iratok beszerzése hiányában készült el Dr. S. J. igazságügyi orvosszakértői, és az ETT-IB szakvéleménye, a felperes alappal sérelmezte a bírósági döntések megalapozatlanságát [Pp. 206. § (1) bekezdés].
A másodfokú bíróság jogszabálysértő módon utasította el a felperes e körben előterjesztett fellebbezését és bizonyítási indítványát. Alappal hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra a körülményre is, hogy az ETT-IB szakvéleménye csak a másodfokú eljárás során készült el, így a felperes annak kiegészítésére is csak ezen eljárásban tehetett indítványt.
A megismételt eljárás során a törvény által előírt tájékoztatás, illetve az említett orvosi iratok beszerzése nem mellőzhető, és ezek tükrében a bizonyítási eljárás szabályainak figyelembevétele mellett kell határozni a szakértői vélemények kiegészítéséről.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.574/2007.)