adozona.hu
EH 2008.1721
EH 2008.1721
A munkáltató kimentő ok bizonyítása hiányában kártérítési felelősséggel tartozik, ha a munkabaleseti jegyzőkönyvben beismerte, hogy a sérültet a munkahelyén leütötték (Mt. 174. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy munkahelyén üzemi balesetet szenvedett, amelynek következményeiért a munkáltatót felelősség terheli. Erre figyelemmel 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és a mindenkori minimálbérnek megfelelő összegű havi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1974. július 4-étől állt az alperes alka...
EH 2008.1721 A munkáltató kimentő ok bizonyítása hiányában kártérítési felelősséggel tartozik, ha a munkabaleseti jegyzőkönyvben beismerte, hogy a sérültet a munkahelyén leütötték (Mt. 174. §).
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy munkahelyén üzemi balesetet szenvedett, amelynek következményeiért a munkáltatót felelősség terheli. Erre figyelemmel 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és a mindenkori minimálbérnek megfelelő összegű havi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1974. július 4-étől állt az alperes alkalmazásában, 2000 májusától vagyonvédelmi feladatokat látott el. 2001. május 8-án reggel 7 órakor érkezett munkahelyére, a jelenléti ívet aláírta, ezt követően senkivel sem találkozott. A főépülettől 200 méterre levő sportpályánál 9 óra körüli időben ráköszönt A. A. volt állomásfőnök, a felperes azonban erre nem reagált, zavarodottan viselkedett. A munkatárs elkísérte a felperest a rendőrségre, ahonnan autóval vitték haza, majd - miután édesapját sem ismerte fel - kórházba került. A felperes az amnéziás állapotának megszűnése után úgy nyilatkozott, hogy a munkahelyén valaki leütötte. A koponyatetőn nyomásérzékenységet jelzett, a CT vizsgálat szervi eltérést nem mutatott ki. A munkáltató részéről 2001. május 18-án munkabaleseti jegyzőkönyv felvételére került sor, amely szerint "nem kizárható az idegenkezűség, ezért a Megyei Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Osztály ... felé a feljelentést megtettük". A jegyzőkönyv a baleset bekövetkezésének körülményeit is rögzítette.
Az OOSZI első-, és másodfokú bizottsága a felperes munkaképesség-csökkenését 36%-ban állapította meg, amelyet baleseti eredetűnek minősített.
A munkaügyi bíróság a tényállás alapján az alperes felelősségét nem állapította meg, mivel álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy 2001. május 8-án a munkahelyen balesetet szenvedett. Az ETT-IB véleménye nem zárta ki, hogy a felperes fejét közepesnél kisebb erőhatás érte, de azt sem, hogy fejsérülés nélkül alakult ki az agyi vérkeringés átmeneti zavara, amely rosszullétet, fejfájást, átmeneti tudatzavart és emlékezetkiesést eredményezett. A bíróság nem találta életszerűnek, hogy valaki a felperest éppen a folyosón bántalmazza, ahol a munkaidő megkezdése után folyamatos közlekedésre, ezáltal lelepleződésre számíthat.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, 485 000 forint lejárt keresetpótló járadék, továbbá 2006. november 1-jétől havi 15 400 forint keresetpótló járadék megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben az alperesnek lehetősége volt vitatni a baleset tényét, de a munkabaleseti jegyzőkönyvben foglalt elismerésre tekintettel neki kellett volna bizonyítania, hogy a baleset nem a felperes által állított módon következett be. A jogerős ítélet szerint az alperes azonban ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, így a kártérítési felelőssége fennáll. A másodfokú bíróság a felperes által igényelt 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítést nem találta eltúlzottnak, míg a keresetpótló járadék összegét a 102 514 forintos átlagkereset 15%-ában állapította meg a baleseti eredetű munkaképesség-csökkenés arányának megfelelően.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatására", és a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a munkabaleseti jegyzőkönyv aláírásának a tények feltárása szempontjából nincs jelentősége, mivel nem bizonyítja azt, hogy a felperest hátulról leütötték. A munkavállaló által állított "ütést érzett" és "leütötték" kifejezés nem azonos jelentéstartalmú. A felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a perbeli nap reggelén leütötték, ennek azonban nem tett eleget.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.].
Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felvett munkabaleseti jegyzőkönyvvel tartalma szerint a munkáltató beismerte annak tényét, miszerint a felperest a munkahelyén munkavégzés közben érte baleset. Ezen megállapításokat a munkáltatónak lehetősége volt vitatni, azonban neki kellett ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan igazolni, hogy a baleset nem következhetett be olyan módon, ahogyan azt a felperes állította, vagyis az egészségkárosodása nem a balesettel okozati összefüggésben alakult ki. Ennek azonban az alperes nem tudott eleget tenni [Mt. 174. § (1) és (2) bekezdés].
A másodfokú bíróság mérlegelési jogköre alapján ugyancsak jogszabálysértés nélkül vette figyelembe az ETT-IB felülvéleményét, amely a felperes által előadottakat a baleset bekövetkezésének helye és módja körében nem cáfolta (Pp. 206. §).
Alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében az "ütést érzett", illetve "leütötték" kifejezések eltérő nyelvtani értelmezésére, vagyis előbbi esetében arra, hogy ez az érzet agyi keringési zavar miatt is előállhat. A munkáltató a munkabaleseti jegyzőkönyvben rendőrségi vizsgálat lefolytatását tartotta szükségesnek az idegenkezűség gyanúja miatt, vagyis maga is úgy értékelte, hogy a felperes fejét külső behatás érte.
Az eljárt bíróságok a nem vagyoni kártérítés jogalapjáról és mértékéről a bírói gyakorlatnak megfelelően döntöttek, ítéletük megfelelt a jogszabályoknak és az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatban a nem vagyoni kártérítésről kifejtett jogelveknek, a keresetpótló járadék összegét pedig az alperes nem tette vitássá.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.204/2007.)