adozona.hu
EH 2008.1719
EH 2008.1719
Ha a perújítási eljárásban a polgári bírósági jogerős ítélethozatalt követően meghozott büntetőbírósági ítéletből megállapítható a munkavállalónak a munkáltató terhére történt bűncselekményt megvalósító magatartása, az erre alapított munkáltatói rendkívüli felmondás jogszerűségét kell megállapítani [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, Pp. 268. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével - azt követően, hogy végzésével a perújítást megengedte - ugyanezen bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság a korábbi ítéletében jogellenesnek minősítette az alperes 2004. február 10-én kelt rendkívüli felmondását, és ennek megfelelően marasztalta az alperest. A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondás indokait - többszöri késés, károkozás - érdemben vizsgálta, és a károkozást nem találta bizonyítottna...
EH 2008.1719 Ha a perújítási eljárásban a polgári bírósági jogerős ítélethozatalt követően meghozott büntetőbírósági ítéletből megállapítható a munkavállalónak a munkáltató terhére történt bűncselekményt megvalósító magatartása, az erre alapított munkáltatói rendkívüli felmondás jogszerűségét kell megállapítani [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, Pp. 268. §].
A munkaügyi bíróság ítéletével - azt követően, hogy végzésével a perújítást megengedte - ugyanezen bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság a korábbi ítéletében jogellenesnek minősítette az alperes 2004. február 10-én kelt rendkívüli felmondását, és ennek megfelelően marasztalta az alperest. A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondás indokait - többszöri késés, károkozás - érdemben vizsgálta, és a károkozást nem találta bizonyítottnak, a késéseket pedig nem ítélte kellő súlyúnak a súlyos szankcióhoz képest. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mivel annak indokaival egyetértett.
A perújítási eljárásban az elsőfokú bíróság a korábbi ítélete hatályában való fenntartására vonatkozó ítéletét azzal indokolta, hogy a rendkívüli felmondás károkozással kapcsolatos indoka nem felelt meg az MK 95. számú állásfoglalásban megfogalmazott követelményeknek, mert még összefoglaló jelleggel sem jelölte meg a kötelezettségszegést. Ezért alaptalannak minősítette az alperes hivatkozását arra, hogy a felperest a károkozással összefüggő két cselekménye miatt a városi bíróság ítéletével bűnösnek mondta ki sikkasztás vétségében, emiatt fogházbüntetésre ítélte, és ezzel bebizonyosodott a rendkívüli felmondás indoka.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kiegészített ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a rendkívüli felmondásban az alperes bűncselekmény elkövetésére nem hivatkozott, noha a büntetőeljárás már az alapeljárásban megindult.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a perújítási eljárásban hozott jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalára irányult. Érvelésének lényege szerint a rendkívüli felmondásban és az alapeljárásban még nem hivatkozhatott "lopásra", hiszen a felperes büntetőjogi felelősségét később állapították meg. Ugyanakkor a felperes "pontosan tudta" a felmondás okát, amit vele előzetesen szóban és írásban egyaránt közöltek, és az alapeljárásban a bíróságok a bizonyítást erre folytatták le. Mindezek miatt az Mt. 96. § (1) és (2) bekezdése, 89. § (2) bekezdése, az MK 95. számú állásfoglalás és a bírói gyakorlat megsértésére hivatkozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a parkettalopást nem ismerte el, a felmondás minden pontja "valótlanságot állított".
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperes a perújítási kérelmét arra alapozta, hogy - a 2004. február 10-én kelt rendkívüli felmondás jogellenességét megállapító 2005. július 11-én kelt jogerős ítéletet követően - a 2005. október 27-én hozott végzésével a másodfokú bíróság helybenhagyta a városi bíróság 2005. július 11-én kihirdetett, a felperes és társa bűnösségét megállapító ítéletét. A büntetőbíróság megállapította, hogy a felperes az alperesnél eladóként 2003. december 10-én és 2004. február 6-án elszállított több kötet parkettát, azokat azonban eltulajdonította, és eladta, ezzel a bűncselekménnyel az alperesnek kárt okozott, amely nem térült meg.
A munkaügyi perben az alapeljárásban az első- és a másodfokú bíróság érdemben elbírálta a rendkívüli felmondásnak a munkaköri kötelezettségszegéssel való károkozásra vonatkozó indokát, mivel úgy ítélte meg, hogy az összefoglaló indok megfelelt az MK 95. számú állásfoglalásában előírt követelményeknek, a felperes tudomására is tekintettel. Az alperes ugyanis a rendkívüli felmondást megelőző napon, 2004. február 9-én szóban részletesen közölte a felperessel a kötelezettségszegéssel történt károkozással kapcsolatos megállapításait, amely szerint a felperes 2003. december 10-én és 2004. február 6-án bizonylat nélküli parketta-értékesítéssel, a vételár visszatartásával az alperesnek kárt okozott. A rendkívüli felmondási indok részletes szóbeli közlését a felperes az alapeljárásban beismerte. A másodfokú bíróság erre tekintettel egyetértett az adott rendkívüli felmondási indok összefoglaló jellegével és a cselekmények részletes érdemi vizsgálatának helyességével.
Az első- és a másodfokú bíróság a felperes keresetének helyt adó döntését arra alapozta, hogy a felperes tagadásával szemben az alperes nem tudta bizonyítani, miszerint a megadott két napon bizonylat nélküli parketta-értékesítéssel, és a vételár megtartásával a felperes az alperesnek kárt okozott. Nem fogadta el az alperes által becsatolt hangfelvételt, amelyben a felperes "a lopásokat elismerte", mivel szerinte abban csupán "feltételezések, ötletek szerepeltek".
A perújítási kérelemben hivatkozott jogerős büntetőítélet a felperest ugyanazon két cselekményért marasztalta el, amelyeket az alapeljárásban eljárt bíróságok a második rendkívüli felmondási összefoglaló indok körében kötelezettségszegésként részletesen vizsgáltak. A perújítást a Pp. 266. § (1) bekezdése alapján hozott végzésével a munkaügyi bíróság megengedhetőnek minősítette, azonban a perújító alperesre azért nem hozott kedvezőbb határozatot, mivel a rendkívüli felmondás adott indokát formai okból jogellenesnek találta (az indok még az összefoglaló indokolás formai követelményének sem felel meg).
A Pp. 266. § (1) bekezdése előírja, hogy a megengedhetőség körében azt kell vizsgálni, hogy a perújító fél által a perújítás alapjául felhozottak valóságuk esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon. Ha a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, a tárgyalást érdemben folytatja. A perújítás megengedése esetében a pert a kérelem korlátai között újból tárgyalni kell.
Az előbbi szabályból következően a büntetőeljárással mindenben azonos tényállásra tekintettel megengedhetőnek minősített alperesi perújítási kérelem folytán eljárt bíróságoknak az alapeljárásban összefoglaló indokként megfelelőnek minősített rendkívüli felmondási indokot a perújítási kérelemben megjelölt új tények alapján kellett volna újból érdemben vizsgálniuk.
Nem vitatható, hogy a hivatkozott büntetőbírósági határozatok a felperesnek az alapeljárásban érdemben vizsgált két kötelezettségszegése szándékos elkövetését megállapították, sőt azt bűncselekménynek minősítették. Ez utóbbi az adott esetben a rendkívüli felmondás indokának valóságát (a vizsgált két esetben az alperes tulajdonát képező parketták bizonylat nélküli értékesítését és a vételárral elszámolás elmaradását, és ezzel kár okozását) nem érintette, mivel e nélkül is aggálytalanul megállapítható az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételek fennállása.
A felperes a büntetőítéletben megállapított két kötelezettségszegéssel a munkaviszonyával összefüggő lényeges kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan megszegte, és önmagában ez az indok kellően alátámasztotta az alperes 2004. február 10-én kelt rendkívüli felmondását.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságnak a perújítási eljárásban hozott kiegészített ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte; a másodfokú bíróságnak az alapeljárásban hozott ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdés, Pp. 268. §].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.302/2007.)