adozona.hu
EH 2008.1718
EH 2008.1718
Az együttműködési kötelezettséget sértő magatartásnak minősül, hogy az ügyvezető a munkájában a saját üzleti ügyeit helyezi előtérbe, és a kft. tulajdonosainak nem szolgál kellő tájékoztatással [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte, a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével. Kérte továbbá a nyereségrészesedése megfizetését is.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondás jogellenességét állapította meg, és kötelezte az alperest 6 100 560 forint munkabér és 820 000 forint nyereségrészesedés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a 2003. július 1-jén ötéves határozot...
EH 2008.1718 Az együttműködési kötelezettséget sértő magatartásnak minősül, hogy az ügyvezető a munkájában a saját üzleti ügyeit helyezi előtérbe, és a kft. tulajdonosainak nem szolgál kellő tájékoztatással [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte, a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével. Kérte továbbá a nyereségrészesedése megfizetését is.A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondás jogellenességét állapította meg, és kötelezte az alperest 6 100 560 forint munkabér és 820 000 forint nyereségrészesedés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a 2003. július 1-jén ötéves határozott időre kötött munkaszerződés alapján a felperes ügyvezetőként dolgozott az alperesnél. A 2004. május 20-án kelt rendkívüli felmondást az alperes a munkaszerződésben foglalt együttműködési kötelezettség megszegésével indokolta. Az indokolás szerint a felperes a kelet-európai leányvállalatok rendszeres negyedéves gyűlésein felkészületlen volt, az általa irányított társaság gazdasági és piaci helyzetéről nem adott tájékoztatást, valamint a társaságnak anyagi kárt okozó hibás gazdasági döntéseket hozott.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy az alperes a rendkívüli felmondás indokolása tekintetében őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a tanúként meghallgatott R. S. "általános tartalmú nyilatkozatot tett" a felperes felkészületlenségére. A munkaügyi bíróság szerint az alperesnek okiratokkal kellett volna az indokot bizonyítania, ilyen okiratot azonban nem csatolt.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az indokolás tekintetében egyetértett az elsőfokú ítélettel, de emellett a rendkívüli felmondás elkésettségét is megállapította.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság részítéletével a másodfokú bíróság előbbi ítéletének a rendkívüli felmondás jogellenességét megállapító rendelkezését helybenhagyó részét hatályon kívül helyezte, és e körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, ezt meghaladóan hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a másodfokú bíróság fellebbezés hiányában tett megállapítást a joggyakorlási határidőre, ami egyébként az elsőfokú eljárásnak sem volt tárgya. Utalt még arra, hogy a megismételt eljárásban a rendkívüli felmondás valamennyi indokáról teljes körűen állást kell foglalni.
A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperesnek a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítására és az elmaradt munkabér megfizetésére irányuló keresetét elutasította, egyben mellőzte az elsőfokú bíróságnak az alperest elmaradt munkabérben marasztaló rendelkezését.
A másodfokú bíróság az összefoglalóan megjelölt rendkívüli felmondási indokokat vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy egy, a felperes tulajdonában volt kft.-vel kapcsolatos elszámolási vitával összefüggésben a felperesnek feszült volt a viszonya az alperessel, ami befolyásolta az együttműködésüket, és a bizalom gyengülését eredményezte. Megítélése szerint a felperes nem a vezetőtől elvárható módon tett eleget az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségének. A meghallgatott tanúk nyilatkozatai alapján bizonyítottnak találta az sz.-i tanácskozással kapcsolatos kötelezettségszegést, a felperesnek a saját üzleti ügyei intézésével összefüggésben az alperessel szemben fennálló együttműködési és tájékoztatási kötelezettségeknek 2004. év elejétől fennálló folyamatos elmulasztását. Az indokokat összességében értékelve a másodfokú bíróság jogszerűnek találta a rendkívüli felmondást.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Elsődlegesen amiatt tartotta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet, mert álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget a Legfelsőbb Bíróság részítéletében előírtaknak, további bizonyítást nem folytatott le, a feleket nem hallgatta meg részletesen, és ennek hiányában foglalt állást az előző döntésével ellentétesen. Sérelmezte a vele mint vezetővel szemben támasztott fokozottabb elvárások hangsúlyozását. Megítélése szerint a jogerős ítélet általánosságokat tartalmaz, a bizonyítékokat nem jelölte meg, a peradatokból nem lehet következtetést levonni a mulasztásokra, és a bizalomvesztés nem adhatott jogszerű alapot a rendkívüli felmondásra. Hangsúlyozta, hogy az alperes visszaélésszerűen gyakorolta a jogát, mivel az elszámolási vita miatt bosszúból élt rendkívüli felmondással.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi részítéletének indokolásában a rendkívüli felmondási jog gyakorlása elkésettsége vizsgálatának téves voltára, valamint arra hivatkozott, hogy a jogerős ítéletből az alperes fellebbezési érvelése ellenére nem tűnt ki a rendkívüli felmondás valamennyi indokának értékelése. Ehhez képest alaptalanul kifogásolta a felperes a felülvizsgálati kérelmében a megismételt eljárásban a másodfokú bizonyítási eljárás, a bizonyítás kiegészítésének hiányát. A bizonyítással kapcsolatos utasítást a Legfelsőbb Bíróság részítéletének indokolása nem tartalmazott, és nem jogszabálysértő, ha a másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálásához elegendőnek tartja az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékokat, és a feleknek az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait.
A másodfokú bíróság a részítéletében teljes körűen és körültekintően indokolta, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokat - tanúnyilatkozatokat és okirati bizonyítékokat - miként értékelte, és miért találta ezek alapján megalapozottnak a rendkívüli felmondást. A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal a jogerős ítéleti okfejtéssel, hogy az ügyvezető felperes tekintetében az együttműködési kötelezettség terén megállapított hiányosságokat és mulasztásokat különös súllyal kell értékelni. Ennek a lényeges kötelezettségnek a súlyos megsértését a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül hozta összefüggésbe a felülvizsgálati kérelemben nem cáfolt jogerős ítéleti megállapításokkal arról, hogy a felperes 2004. év elejétől a saját üzleti ügyeit helyezte előtérbe, ez időtől a tulajdonosoknak számos alkalommal nem sikerült elérniük, és nem kaptak tájékoztatást az alperes kft. gazdasági és piaci helyzetéről. A másodfokú bíróság elsősorban az sz.-i tanácskozásról készült jegyzőkönyvből következtetett az ezzel kapcsolatos kötelezettségszegésre, és az ítélet indokolásában megjelölt négy tanú nyilatkozatából a havi beszámolási kötelezettség rendszeres elmulasztására [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés]. Alaptalan tehát az a felülvizsgálati előadás, hogy a másodfokú bíróság kizárólag a bizalomvesztés miatt ítélte megalapozottnak a jogerős részítéletet.
A felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a jogerős ítélet alapjául szolgáló bizonyítékok értékelésének felülmérlegelésére, a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a Legfelsőbb Bíróságot köti [Pp. 270. § (2) bekezdés, BH 1994/639., BH 1998/401.].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.242/2007.)