adozona.hu
EH 2008.1716
EH 2008.1716
A munkáltató jogszerűen élt rendkívüli felmondással, ha a gépkocsivezető ismételten, kellő indok nélkül a gépkocsi túlfogyasztására hivatkozott, és ezzel a munkáltatónak indokolatlan költségeket okozott [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte az eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével. Az alperes viszontkeresete a felperes kártérítés és fenntartási költség megfizetésre kötelezésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, míg az alperes viszontkeresetének részben helyt adott és a felperest 184 799 forint megfizetésére kötelezte.
...
EH 2008.1716 A munkáltató jogszerűen élt rendkívüli felmondással, ha a gépkocsivezető ismételten, kellő indok nélkül a gépkocsi túlfogyasztására hivatkozott, és ezzel a munkáltatónak indokolatlan költségeket okozott [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte az eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével. Az alperes viszontkeresete a felperes kártérítés és fenntartási költség megfizetésre kötelezésére irányult.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, míg az alperes viszontkeresetének részben helyt adott és a felperest 184 799 forint megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. február 2-ától állt az alperes alkalmazásában nemzetközi gépkocsivezetői munkakörben. A munkáltató 2000. évben 468 liter, 2002. évben további 480 liter üzemanyag-túlfogyasztást állapított meg, azt a felperes elismerte, de az ellenértékét nem fizette be. Ezen időtől kezdődően azonban a menetlevelekre felvezette a túlfogyasztás tényét anélkül, hogy arról meggyőződött volna. A felperes 2001. február 7-én az általa vezetett gépkocsival külföldön a havas úton megcsúszott és közúti balesetet szenvedett, aminek következtében a tehergépkocsi összesen 29 napig javítás alatt állt. A biztosító a benyújtott számla alapján - az alperesi önrészre figyelemmel - 1 994 019 forintot fizetett meg.
A felperes 2003. március 10-étől kezdődően a járművet nem vezette. Az alperes a 2003. március 26-án kelt rendkívüli felmondásával megszüntette a felperes munkaviszonyát, mert a lefolytatott vizsgálat eredményeként nem nyert igazolást a felperes által a menetleveleken feltüntetett túlfogyasztás, sőt üzemanyag-megtakarítás volt tapasztalható. Így a felperes több alkalommal megtévesztette az alperest, továbbá szükségtelen költséget okozott a tehergépkocsi átvizsgálásával, valamint annak a vizsgálat idejére a nemzetközi forgalomból való kivonásával. A felperes terhére rótta, hogy emiatt több gépkocsi javítása indokolatlanul késedelmet szenvedett.
Az elsőfokú bíróság - a meghallgatott tanúk és beszerzett szakértői vélemény alapján - megállapította, hogy a 2003. januártól márciusig tartó időszakban a felperes által vezetett tehergépkocsinak túlfogyasztása nem volt, ezt alaptalanul jelezte az alperesnek. A felperes megtévesztő magatartása megalapozta a rendkívüli felmondást, annak okai valósak és okszerűek voltak abban a körben, hogy a munkáltatónak többletköltsége keletkezett, és a jármű forgalomból való ideiglenes kivonása is indokolatlan volt. A viszontkereset kapcsán a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a közúti balesettel összefüggésben az alperes tulajdonát képező tehergépkocsi időlegesen kiesett a fuvarozásból, azonban a munkáltató ezen időtartamra nem bizonyított konkrét fuvarfeladatot. A balesettel okozott tényleges kárral kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy a biztosító az önrész miatt teljes kártérítést nem fizetett, ezért a hiány kompenzálásáért a felperes a gondatlan károkozására figyelemmel másfél havi átlagkereset erejéig felelős. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az üzemanyaghiány 2001. június 1-jétől 2003. március 26-áig nem nyert igazolást, de ennek bizonyítottsága mellett sem lehetett volna megállapítani a felperes vétkességét.
A felperes 2002. február 27-én 480 liter üzemanyaghiányt elismert, ezért a bíróság 73 786 forint megfizetésére kötelezte.
A mindkét peres fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem hivatkozott eredményesen arra, hogy magatartása a munkáltató irányában nem volt tudatosan megtévesztő, hiszen az eljárás során maga is beismerte a túlfogyasztás ellenőrzésének elmulasztását. A külföldön történt balesettel kapcsolatban a jogerős ítélet kifejtette, hogy a felek között nem volt vitás magának a balesetnek a ténye, a felperes gondatlan magatartása, illetve az, hogy a balesettel összefüggésben az alperesnek meg nem térült kára keletkezett. A felperes kártérítési felelősségének másfél havi átlagkeresetben történő meghatározása nem eltúlzott. A felperes által beismert üzemanyaghiányt az alperes az elévülési időn belül érvényesíthette.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú ítéletek "megváltoztatását", és részítélettel annak megállapítását kérte, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes. Erre tekintettel előterjesztett járulékos követeléseinek megfelelő összeg megfizetését igényelte az alperes részéről. További kérelme a külföldi balesettel kapcsolatos kártérítés mértékének csökkentésére és a túlfogyasztás ellenértékének megfizetésére irányuló követelés elutasítására irányult. A felperes az elmaradt munkabér iránti követelés körében a bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint magatartása nem volt megtévesztő, a fogyasztás bemérését az alperesnek 2003 márciusát jóval megelőzően el kellett volna végeznie, és ennek eredményétől függően kellett volna a jármű karbantartásáról gondoskodnia. A baleset kapcsán megítélt kártérítés összegét a felperes méltánytalannak és eltúlzottnak tartotta addigi kifogástalan munkájára és a csekély mértékű felelősségre figyelemmel. Hivatkozása szerint 2002-ben azért ismerte el a túlfogyasztást, mivel az alperes vállalta, hogy a járművét "folyamatosan a műszaki követelményeknek megfelelő állapotban tartja", ennek azonban nem tett eleget. A felperes további érvelése szerint a bíróságoknak az elmaradt munkabér követelése tárgyában bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatniuk, és ennek megfelelően kellett volna döntést hozniuk.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a felperes folyamatosan megtévesztette a munkáltatót, így a rendkívüli felmondás megalapozott. A felperes az elmaradt munkabérre nézve pontos kereseti kérelmet nem terjesztett elő, az alperes pedig az igényérvényesítésről ráutaló magatartással az üzemanyag-túlfogyasztás körében nem mondott le.
A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
A felülvizsgálati érvelés alapján a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot [Pp. 275. § (1) bekezdés].
A bíróságok a felperes vétkességét és az általa elkövetett kötelezettségszegés súlyát a körülmények részletes értékelésével vizsgálták, és helytállóan állapították meg, hogy a felperes a túlfogyasztás tényét annak ellenőrzése nélkül huzamosabb ideig rögzítette. Törvénysértés nélkül jutottak annak megállapítására, hogy a felperes hosszú időn keresztül tanúsított megtévesztő magatartást, és ez a munkáltatói rendkívüli felmondás jogszerű alapját képezhette [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja]. A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra a körülményre, hogy a munkáltató a túlfogyasztás ellenőrzése érdekében nem intézkedett, és nem rendelte el a jármű karbantartását. A gépkocsi üzemanyagfogyasztásának vizsgálatakor ugyanis túlfogyasztás nem volt kimutatható, így e körben karbantartásra nem volt szükség, és a felperes az eljárás során nem igazolta - korábban munkáltatójának nem jelezte -, hogy az általa elvégeztetett adagolócsere után vált kedvezővé a jármű fogyasztása.
Jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy a külföldi balesettel összefüggésben a felek között nem volt vitás az esemény bekövetkezte, a felperes gondatlan magatartása, sem az, hogy a munkáltatónak olyan kára is keletkezett, amely nem térült meg. A felperes munkaszerződésére is figyelemmel a másfél havi átlagkeresetnek megfelelő összegű kártérítés nem eltúlzott a felperes korábbi balesetmentes közlekedése mellett sem.
Ugyancsak helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes aláírásával igazoltan beismert üzemanyaghiányt, és vállalta annak visszafizetését, amelynek nem tett eleget. A munkáltató az igényéről bizonyítottan ráutaló magatartással sem mondott le, az elévülési időn belül pedig a viszontkeresetét jogszerűen terjeszthette elő. Alaptalan a felperes felülvizsgálati érvelése, miszerint a munkáltató nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy a járművet "a műszaki követelményeknek megfelelő állapotban tartja", mivel az eljárás során a felperes által vezetett jármű hibás műszaki állapota, illetve ezzel összefüggésben az előírt normát meghaladó fogyasztása nem nyert igazolást. A tartozás-elismerés esetén pedig az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem áll fenn [Ptk. 242. § (1) bekezdés]. A felperes az eljárás során ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan nem támasztotta alá az általa elismert tartozás fennállásának hiányát.
Az elmaradt munkabér iránti igény tekintetében jogszabálysértés nélkül állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a felperes kereseti kérelme e körben nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak [Pp. 121. § (1) bekezdés c) és e) pont], és alappal mellőzték a könyvszakértő kirendelését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.115/2007.)