adozona.hu
BH 2008.9.234
BH 2008.9.234
Elöljárói bűncselekmény helyett foglalkozás körében gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés megállapításának van helye, ha a kiképzőtiszt a szolgálati jegynek megfelelő kiképzési feladat végrehajtása során - egyedileg elkövetett hibák miatt - az állomány minden tagjával kesztyű viselése nélkül fekvőtámaszokat és hosszan tartó fekvőtámasz-tartásokat végeztet szabad téren, -10 °C-os hidegben a hóval, jéggel borított aszfalton, s ennek következtében az alárendelt állomány minden tagja a kezein 3-4 heti gyógy
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt katonai tanács ítéletével V. B. rendőr főhadnagy terheltet az ellene 6 rb. alárendelt súlyos testi sértéssel járó megsértésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette, s megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
Az ítélet ellen a katonai ügyész fellebbezett a terhelt bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
A fellebbviteli ügyészség a fellebbezést azzal a kiegészítéssel tartotta fenn, hogy a terhelt cselekmé...
BH 2008.9.234 Elöljárói bűncselekmény helyett foglalkozás körében gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés megállapításának van helye, ha a kiképzőtiszt a szolgálati jegynek megfelelő kiképzési feladat végrehajtása során - egyedileg elkövetett hibák miatt - az állomány minden tagjával kesztyű viselése nélkül fekvőtámaszokat és hosszan tartó fekvőtámasz-tartásokat végeztet szabad téren, -10 °C-os hidegben a hóval, jéggel borított aszfalton, s ennek következtében az alárendelt állomány minden tagja a kezein 3-4 heti gyógytartamú fagyási sérülést szenved [Btk. 171. § (1) bek., 358. § (1) bek. és (2) bek. c) pontja, 1993. évi XCIII. tv. 9. § (3) bek., 34. §].
Az első fokon eljárt katonai tanács ítéletével V. B. rendőr főhadnagy terheltet az ellene 6 rb. alárendelt súlyos testi sértéssel járó megsértésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette, s megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.Az ítélet ellen a katonai ügyész fellebbezett a terhelt bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
A fellebbviteli ügyészség a fellebbezést azzal a kiegészítéssel tartotta fenn, hogy a terhelt cselekménye egységet képez, továbbá jelentős hátrányt is okozott, ezért a Btk. 358. §-a (1) bekezdésének, (2) bekezdése c) pontjának, valamint (3) bekezdésének megfelelően az alárendeltek súlyos testi sértéssel járó és jelentős hátrányt okozó megsértésének minősül.
Az ítélőtábla katonai tanácsa végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított - és az ítélőtábla által kiegészítés és helyesbítés nélkül irányadónak tekintett - tényállás lényege szerint V. B. rendőr főhadnagy terhelt, mint a Terrorelhárító Szolgálat (TESZ) kiképzőtisztje 2006. január 26-án 08.00 órától 12.00 óráig az alapkiképzésben részt vevő B. D. rendőr őrmester, Cs. F. rendőr őrmester, B. A. rendőr törzsőrmester, B. J. rendőr törzsőrmester, D. Sz. rendőr zászlós és R. R. rendőr százados részére kiképzési terv alapján speciális harcászati kiképzést tartott a k.-i objektumban. A foglalkozáson részt vett S. N. r. százados, lőkiképző, az állomány osztályfőnöke, és dr. N. J. rendőr alezredes pszichológus, aki a kiképzésben részt vevő állomány reakcióinak megfigyelése céljából volt jelen.
Az állomány 07.00 órától 08.00 óráig úszáson vett részt, ennek végeztével a foglalkozást vezető T. A. rendőr százados meghatározta, hogy 08.25 órára sorakozzanak fel és jelentkezzenek V. B. foglalkozásvezetőnél.
Az így meghatározott időhöz képest az állomány két perc késéssel sorakozott fel, amit a terhelt már a helyszínen, majd a szolgálati gépkocsiban is szóvá tett, mondván az egy-két perces késés éles bevetés esetén komoly következményekkel járhat.
A hideg időjárás miatt a kiképzés helyszínéül szolgáló objektumra indulás előtt a terhelt védőitalként forró teát vételeztetett.
Az objektumba kiérve a terhelt - figyelemmel a kiképzési tervre is - az általa készített, és az elöljárója által jóváhagyott foglalkozási jegy alapján tartotta meg a foglalkozást.
A foglalkozási jegy szerint az első 5 perc bevezetés után statikus izomerő fejlesztést segítő gyakorlatokat (fekvőtámasz, guggolás), készenléti pozíció felvételét, és huzamosabb idejű célra tartást kellett gyakorolni, a célra tartások közben a fegyverek elővételét, eltételét, cseréjét, tárcserét kellett végrehajtani.
Az alapkiképzésben részt vevő állomány túlnyomó részét a fegyverkezelésben, illetve fegyverhasználatban zavarta a kesztyű használata, ezért azt - D. Sz. rendőr zászlós kivételével - felszólítás nélkül vették le. Mivel az állomány többsége levette a kesztyűjét, a terhelt a ruházat egységesítésére adott utasítást, ezért D. zászlós is levette a kesztyűjét.
A terhelt a foglalkozás során a hideg időjárásra és a fizikai igénybevételre tekintettel a terheléses bemelegítésre helyezte a hangsúlyt. Ezért az állománynak a foglalkozás során vétett hibákért felváltva fekvőtámaszt, fekvőtámasz-tartást rendelt el az akkor kb. -10 °C-os hidegben, a jeges hóval borított aszfalton. A terheléses bemelegítésnél a guggoltatást a foglalkozási jegytől eltérően, azért mellőzte, mert a megelőző testnevelés foglalkozás elmaradása miatt a foglalkozáson részt vevők lába nem volt bemelegítve.
Az alapkiképzésben részt vevő állomány tagjai egészségük megóvása érdekében ki voltak oktatva arra, amennyiben fizikai állóképességük határához érnek, a foglalkozás során fájdalom, kifáradás, kimerülés-érzetük van, vagy sérülést szenvednek, ezt jelezzék a foglalkozásvezetőnek, aki pihenőt rendelhet el vagy akár a foglalkozást le is állíthatja.
Az állomány tagjai túlnyomó többségének a fekvőtámasz és a fekvőtámasz-tartás végrehajtása során, már az első 10-15 percben fájt a keze, majd érzéktelenné vált, de ezt nem jelezték a foglalkozásvezető terheltnek. Az elszenvedett hámsérülés és enyhe vérzés ugyanakkor az ilyen jellegű foglalkozásnál szükségszerű, megszokott jelenség.
Az állomány részére január 27-én és 30-án közelharc foglalkozás, majd vizsga volt esedékes, ezért a terhelt az első foglalkozási óra vége felé ún. "felkeményítés" céljából Cs. F. rendőr őrmestert arra utasította, hogy a fekvőtámasz testhelyzetben lévő társainak rúgjon az oldalába. Eközben "spannolás" végett a következő kijelentést tette: "Már csak azért is rúgjon a társai oldalába, mert mindig a társaiba rúg, kiszúr velük". Arra, hogy az ilyen jellegű "felkeményítés"-ben, a rúgásban felváltva a többiek is részt vegyenek, már nem került sor, mert a foglalkozás időközben befejeződött.
A pihenőidőt követően az állomány az épületben való mozgás elemeit gyakorolta.
Az alapkiképzésben részt vevő 6 személy a fekvőtámasz-tartás, és karhajlítás következtében nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sérülést - a csukló és a kéz másodfokú fagyásos sérüléseit - szenvedtek. Sérüléseik tényleges gyógytartama 3-4 hetet tett ki.
Az első fokon eljárt katonai tanács - ítélőtábla által megerősített - jogi álláspontja szerint e cselekményével a terhelt a 6 rb. alárendelt súlyos testi sértéssel járó megsértésének bűntettét nem valósította meg. Az alárendeltekkel végeztetett fenti gyakorlatok ugyanis a kiképzés érdekében szükségesek voltak, azokat a terhelt nem jogellenesen (bosszúból, vagy megaláztatás céljából) rendelte el.
Továbbá a Btk. 171. §-ának (1) bek., illetve (3) bekezdése szerinti foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye sem állapítható meg a terhelt terhére. Kétségtelen, hogy a sértettek 8 napon túl gyógyuló fagyási sérüléseket szenvedtek. Azonban, - miután a terhelt, a tanúk és a sértettek vallomásaiból az állapítható meg, - más esetben is előfordult, hogy az állomány tagjai fagyos időben kesztyű nélkül hajtottak végre sérülést nem eredményező módon fekvőtámaszt, a terhelt joggal bízhatott abban, hogy a vád tárgyát képező időben az azonos, vagy hasonló körülmények között foglalkoztatott állomány nem fog sérülést szenvedni.
A terhelt a foglalkozáson részt vevők számára pihenőidőt és védőitalként forró teát biztosított. Ekként az írásos foglalkozási, munkavédelmi szabályokat maradéktalanul megtartotta.
A terhelttől eltérően a sértettek érzékelték a veszélyhelyzetet, azonban - bár kötelesek lettek volna a vonatkozó BM rendelet előírásainak megfelelően jelenteni - azt szándékosan elhallgatták, illetve nem jelezték. Ennélfogva a terhelt nem volt abban a helyzetben, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjen.
Miután a bekövetkezett sérülések nem a terhelt, hanem a sértettek magatartására vezethetők vissza, a terhelt az adott esetben irányadó foglalkozási szabályokat, sem szándékosan, sem gondatlanul nem szegte meg.
Az ítélőtábla katonai tanácsának jogerős végzése ellen a terhelt terhére a törvényes határidőn belül a katonai fellebbviteli ügyészség nyújtott be a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálati indítványt, a támadott határozatok hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása érdekében, mert a büntető anyagi jogszabályt megsértve mentették fel bűncselekmény hiányában az elöljárói bűncselekmény vádja alól.
A jogszabályok és a belső normák nem határozzák meg, ekként nem is engedik meg, hogy a kiképzésen részt vevő rendőrt az elöljárója oly módon fegyelmezze, vagy késztesse a hibák kijavítására, hogy őt - és a felkészítésen részt vevő társait - erőnléti gyakorlatok végeztetésével kollektíven büntesse.
Továbbá a terhelt, azzal, hogy Cs. F. r. őrmestert a fekvőtámasz-tartásban lévő öt társa többszöri oldalba rúgására utasította, meg nem engedett fegyelmező eszközt alkalmazott. Egyébként az elkövetés napján érvényes foglalkozási jegyen nem is szerepelt test-test elleni közelharc felkészítési gyakorlat.
Az emberi méltóság megsértésébe beletartozik a fegyveres szervek szolgálati viszonyai közt minden olyan megalázó magatartás, amellyel szemben az alárendelt a függőség miatt átmenetileg védtelen. Ilyen lehet a szolgálati érintkezés megalázó módján kívül az olyan meg nem engedett fegyelmező eszköz felhasználása is, amely sérti az alárendelt katonai önérzetét (BJD 1534., BH 1988/207.).
A fizikai állóképesség növelése, és a harckiképzés alaprendeltetése mellett sem megengedhető fegyelmező módszerrel élt tehát a terhelt alárendeltjeivel szemben, amikor többször visszatérően huzamosabb ideig tartó kollektív büntetést alkalmazott. Ennek során és ezzel okozati összefüggésben a sértettek tenyerein olyan 8 napon túl gyógyuló sérülések keletkeztek, melyek ideiglenes szolgálatképtelenségüket eredményezték. A cselekmény tehát a szolgálatra jelentős hátránnyal is járt.
A szolgálati érintkezés megalázó módjaként értékelhető az is, ahogy a terhelt Cs. F. r. őrmestert utasította a társai oldalba rúgására.
A Katonai Főügyészség a felülvizsgálati indítványt helyes indokai alapján fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt - részben eltérő jogi indokok alapján - alaposnak találta.
Az eljárt bíróságok jogi álláspontjával, annyiban a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett: nincs elégséges ténybeli alap a terhelt bűnösségének katonai bűncselekményben megállapítására abban a vonatkozásban, hogy a terhelt a kiképzés-vezetés körében az alárendelt állomány tagjaival statikus izomfejlesztő gyakorlatokat hajtatott végre.
Elfogadható az ítélőtáblának az az érvelése, hogy ezekre a gyakorlatokra a kiképzési tervvel összhangban, érvényes, jóváhagyott foglalkozási jegy alapján került sor. Az alkalmazott módszer összhangban volt a kiképzés céljával, és nem tekinthető meg nem engedett fegyelmezési eszköznek. Nincs tehát a terhelt büntetőjogi felelősségének szempontjából közvetlen jelentősége annak az állításnak, hogy nevezett a fegyveres szerveknél meg nem engedett "kollektív büntetésként" rendelt el időről-időre, s hosszantartóan fekvőtámaszokat, illetőleg fekvőtámasz-tartást akkor, ha a kiképzésben részt vevő valamelyik sértett a másik kiképzési cél, a fegyverrel való célra tartás, a fegyverkezelés begyakorlása körében hibát vétett.
Az irányadó történeti tényállás egyébként azt, hogy kollektív büntetés alkalmazására került sor, nem is rögzíti, mint ahogy azt sem, hogy tiltott fegyelmezési eszköz alkalmazására került volna sor.
A fekvőtámaszok, fekvőtámasz-tartások elrendelése az adott esetben önmagában nem értékelhető tehát olyan megalázó, emberi méltóságot sértő magatartásnak, amellyel szemben az alárendeltek a függőség okán védtelenek lettek volna. Ebben a tekintetben a Btk. 358. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, de (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő több alárendeltet érintően elkövetett alárendelt megsértésének bűncselekménye nem valósult meg. Más megítélés alá esik viszont - amelyre azonban a Legfelsőbb Bíróság később tér ki - terheltnek a Cs. F. rendőr őrmesterhez intézett azon utasítása, hogy fekvőtámasz-tartást végző társait rúgja oldalba, illetőleg ennek során nevezetthez intézett kijelentése.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt által elrendelt statikus izomfejlesztő gyakorlatok végzésére szabad téren
-10 °C körüli hőmérsékleten úgy került sor, hogy a sértettek keze közvetlenül, és hosszabb időn át érintkezett a havas, jeges aszfalttal. E tényállásnak a téves jogi értékeléséből származó anyagi jogsértő megállapítás a támadott ítéletekben az, hogy a terheltet nem terheli büntetőjogi felelősség azért, mert a sértettek kezén a gyakorlás folytán 3-4 heti gyógytartamú fagyási sérülések keletkeztek.
Az elsőfokú bíróság - helyeselhetően - elemezte a tényállást abból a szempontból is, hogy a terhelt magatartása kimerítette-e a Btk. 171. §-ában meghatározott foglalkozás körében elkövetett szándékos vagy gondatlan veszélyeztetés bűncselekményének tényállási elemeit. Annak helytálló rögzítése mellett, hogy a terhelt a kiképzés vezetése során a munkavédelmi szabályok, mint foglalkozási szabályok hatálya alatt állt, azonban arra a téves álláspontra jutott, hogy a Btk. 171. §-ában meghatározott bűncselekménynek még a gondatlanságból elkövetett alakzata sem valósult meg.
Álláspontja szerint ezt egyfelől az zárta ki, hogy kizárólag a sértettek szabályellenes magatartására vezethető vissza a kialakult veszélyhelyzet és az abból származó testi sérülés. Ezzel egyben kizárta a terhelt foglalkozási szabályszegése és a sérülések közötti okozati kapcsolatot. Az volt az álláspontja ugyanis, hogy a sértettek érzékelték a veszélyhelyzetet, a terhelt viszont nem. Ezt pedig a sértettek a munkavédelmi szabályokban foglalt kógens rendelkezés ellenére elhallgatták, így a terhelt nem volt abban a helyzetben, hogy a veszély elhárítása érdekében cselekedjék. Másfelől a terhelt alanyi bűnösségét még gondatlanság formájában sem látta megállapíthatónak.
Ezt a büntetőjogi felelősséget kizáró okfejtését azonban nem az általa megállapított történeti tényállásra, hanem közvetlenül egyes tanúvallomásokra alapította, ami ellenkezik azzal a követelménnyel, hogy a bizonyítékok értékelésével megállapított tényekből, nem pedig közvetlenül a bizonyítékokból kell a bíróságoknak a szükséges jogi következtetéseket levonniuk.
A gondatlanság hiányát egyébként azokra a tanúvallomásokra vezette vissza, amelyek szerint máskor is előfordult, hogy az állomány tagjai fagyos időben hajtottak végre fekvőtámaszokat, s ezen gyakorlásból fagyási sérüléseik nem keletkeztek. Tehát a terhelt alappal bízhatott abban, hogy az azonos, vagy hasonló körülmények között gyakorlatoztatott állomány nem fog fagyási sérüléseket szenvedni. Ugyanakkor az így értékelt tanúvallomások nem tértek ki arra, hogy a korábbi hasonló körülmények közötti gyakoroltatások során az érintettek mennyi időn át voltak kitéve e fagyos viszonyoknak. Ehhez képest leszögezhető, hogy a gondatlanság hiányára vonatkozó jogi következtetés - kellő ténybeli alap nélküli - ezért téves.
Az ítélőtábla pedig ezzel az érveléssel egyáltalán nem foglalkozott, megelégedett azzal, hogy rámutatott, mindenben osztja az elsőfokú bíróság idevonatkozó indokait.
A felülvizsgálati tanács megítélése szerint a terhelt bűnössége megállapításának van helye a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekményében - mégpedig legalább a bűncselekmény gondatlanságból elkövetett alakzata tekintetében.
Az általános munkavédelmi előírások a TESZ állományára nézve és az adott kiképzési feladat körében is irányadók voltak. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (Mv. tv.) 9. §-ának (3) bekezdése szerint ugyan a rendvédelmi szerveknél szolgálati viszonyban kifejtett munkatevékenységre - az adott kiképzés pedig vitán felül állóan ilyen tevékenység volt - miniszteri rendelet kivételesen indokolt esetben eltérő munkavédelmi követelményeket és eljárási szabályokat állapíthat meg, eltérő szabályt azonban, a vonatkozó 15/2000. (V. 26.) BM rendeletében az illetékes miniszter a TESZ kiképzési feladataira vonatkozóan nem rögzített.
A kiképzési feladat végrehajtása során tehát a terheltnek az általános és a rendőrségre vonatkozó munkavédelmi követelményekhez kellett volna alkalmazkodnia.
Az Mv.tv. 34. §-a szerint pedig "a szabadtéri munkahelyen - a munkavégzés jellegének és a munkakörülményeknek megfelelő műszaki megoldásokkal, munkaszervezéssel, egyéni védelemmel, melegedési lehetőséggel, védőitallal - gondoskodni kell a munkavállalók időjárás elleni védelméről".
Alapvető munkavédelmi szabályt sértett a terhelt azzal, hogy - az egyebekben jogszerűen elrendelt - fekvőtámaszok, fekvőtámasz-tartások során nem gondoskodott az adott körülmények között a hideg időjárás előre látható káros következményei elleni védelemről, jóllehet erre számos lehetősége volt:
A hideg időjárásra tekintettel mellőzhette volna az izomerő-fejlesztésnek ezt a módját, amint tette azt a guggolások mellőzésével;
- a gyakorlatok végzését zárt helyre tehette volna át;
- az izomerő-fejlesztést rövid időszakokra korlátozhatta volna, végül
- elrendelhette volna a minden egyes alárendelt időjárásnak megfelelő téli öltözetéhez tartozó kesztyűk használatát stb.
Megsértette tehát a foglalkozása szabályait a terhelt amikor az adott izomerősítő feladat végrehajtásánál eltűrte a kesztyűk levételét, illetőleg, amikor ezután a ruházat egységesítésére (adott esetben a kesztyűk levételére) adott utasítást, (sőt úgy rendelkezett, hogy a kesztyű a talajra, az ököl alá sem helyezhető).
Bár kétségtelen, hogy a fegyverkezelés gyakorlását a kesztyűviselés zavarhatta, annak viszont nem volt akadálya, hogy a fekvőtámasz-tartások végzése kesztyűben történjék.
Nem vitatható az sem, hogy a fagyási sérülések a hosszabb idejű kesztyű nélküli fekvőtámaszokkal, fekvőtámasz-tartásokkal okozati kapcsolatban alakultak ki.
Ezért egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt a foglalkozása szabályait megsértve, beosztottainak testi sérülést okozott; ekként magatartása a Btk. 171. §-a szerinti tényállásszerű elkövetési magatartás.
Az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy az állomány tagjainak többsége az erőnléti gyakorlatok első 10-15 percében kezén fájdalmat érzett, majd kezük érzéktelenné vált, mégsem jelentették ezt a terheltnek. A jelentés elmulasztása a sértettek részéről az okozati kapcsolatot nem szakította meg, s nem is zárta ki. Ez a fagyási sérülések bekövetkezésében legfeljebb közreható tényező volt, ami a terheltet nem mentesíthette attól, hogy a foglalkozása szabályait betartsa, s a kötelező testi épség védelmi intézkedést megtegye.
Az adott esetben egyébként a sértettek nem is jelenthettek olyan körülményt, amelyet a terheltnek kellő gondosság mellett nem kellett volna felismernie. Ezen túlmenően az indokolatlanul rövid sorakozási idő megszabása, az azzal kapcsolatos hiba folyamatos hangsúlyozása olyan helyzetet teremtett, amelyben a sértettek pszichikailag sem érezhették lehetségesnek a gyakorlatok végzését nehezítő, sérüléseiket okozó körülmények jelentését.
A terhelt alanyi bűnösségét illetően abból kell kiindulni: elemi ismeret, hogy -10 °C-os hidegben fagyási sérülés keletkezhet, ha valamely testrész hosszabb időn át közvetlenül érintkezik a havas, jeges aszfalttal. Ehhez képest az az álláspont, hogy a terhelt - a korábbi esetek tapasztalatai folytán - kellő alappal bízhatott a sérülések elmaradásában, nem fogadható el. Olyan tényt az irányadó tényállás nem is rögzít, ami ezt, mint alapos bizakodást alátámasztaná. Nem tisztázott ugyanis, hogy a korábbi alkalmakkor milyen hideg volt, a szóban lévő gyakorlatok milyen időtartamon át folytak, azok idején a sértettek keze mennyi ideig érintkezett a talajjal stb. Ezen túlmenően az alappal bizakodás ellen szól az is, hogy az adott foglalkozáson részt vett valamennyi alárendelt ugyanolyan fagyási sérüléseket szenvedett.
Mindebből következően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a terhelt bűnössége a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye (Btk. 171. §-a) tekintetében a tudatos gondatlanság (luxuria) szintjén megállapítható.
Az eljárt bíróságok jogi álláspontjától eltérő, az ügyészi állásponttal egyező jogi értékelést tett szükségessé a terheltnek Cs. F. rendőr őrmesterhez intézett tényállásban írt kijelentése, illetve a többi alárendeltnek a nevezett általi rugdostatása. Ebben a kérdésben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány álláspontját a következőkre tekintettel osztotta.
Egyrészt a kiképzési feladatokat meghatározó foglalkozási jegyen ilyen gyakorlat (közelharc, illetve oldalba rúgatás) nem szerepelt; másrészt olyan időben történt Cs. F. rendőr őrmester adott magatartásra utasítása, amikor a foglalkozás már végéhez közeledett, s ez kizárta, hogy a kiképzésben részt vevő többi sértett az adott műveletet kölcsönösen végrehajtsa.
Mindezeken túlmenően a terhelt utasítását becsületsértő kijelentéssel indokolta. Erre vonatkozóan ugyanis elfogadhatatlan az a magyarázat, hogy a kijelentés célja is a "spannolás", az érintett Cs. F. rendőr őrmester idegállapotának "feszítése" volt. Végül a terhelt nem is utalt az érintettek előtt arra, hogy a rúgásokra, - amelyeket egyébként szokásosan álló testhelyzetben adtak le egymásra - ún."felkeményítés" céljából kerül sor.
Mindezekből pedig egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt ezzel az utasítással az alárendeltjeit egymás, továbbá mások előtt emberi méltóságukban feltűnően durván megsértette. Ebbe a körbe illeszkedik az a kijelentés is, amivel Cs. F. rendőr őrmestert illette.
A terhelt magatartásának ezen része tehát - tekintettel arra, hogy azt több sértett sérelmére valósította meg - a Btk. 358. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő és büntetendő több alárendelt sérelmére elkövetett alárendelt megsértése bűntettének megállapítására alkalmas.
A felülvizsgálati szabályokból (Be. 427. § és 428. §-a) következően a felülvizsgálat eredményeként a felmentett terheltek bűnössége nem állapítható meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla katonai tanácsának támadott határozatát a Be. 428. §-a (1) bekezdésének megfelelően hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A kirendelt védő díjaként felmerült bűnügyi költséget az állam viseli [Be. 429. § (1) bek.].
(Legf. Bír. Bfv. I. 737/2007.)